CZAGA : Pesthidegkút hősi halottai, katonahősei, civil áldozatai az első és második világháborúban (előszó)
Tisztelt Olvasó!
A pesthidegkúti helytörténeti füzetek 7. számában a füzet összeállítója kísérletet tett arra, hogy a két világégésben harcolt, elesett, eltűnt, fogságba esett, ill. szerencsésen hazatért pesthidegkúti honvédeknek és a második világháború civil áldozatainak és szenvedőinek adatait a 21. század digitális technikájának felhasználásával rendezetten közreadja.
A történelmi háttér ismert: az I. világháború kezdetén még bizakodva indultak a frontra a katonák, hiszen II. Vilmos császár 1914 augusztusában tett, szállóigévé híresült kijelentése „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek”, az Osztrák-Magyar Monarchiában is biztatóan visszhangzott. – De nem jöttek haza. Sőt. Négy esztendős világégés következett többmilliós emberveszteséggel, az anyagi javak addig elképzelhetetlen pusztulásával, pusztításával. S ma már tudjuk, a háború végén kötött békeszerződések rendszere csírájában hordozta a 2. világháború kitörését.
Mert az apák alig tértek haza az első világháborúból, épphogy fölnevelték fiaikat, s ők indultak a még véresebb, még kegyetlenebb, még több áldozatot követelő II. világháborúba, ami számukra 1941. június 22-én a Szovjetunió megtámadásával kezdődött. Két év alatt több mint kétszázezer honvéd halt hősi halált, tűnt el, esett fogságba a keleti fronton. Voronyezs, Don kanyar, 1942-1943-as esztendő – a 2. magyar hadsereg vereségét, s egyben a magyar hadtörténet legnagyobb katasztrófáját jelentik. 1944 januárjától újabb 200 ezer katona – az 1. magyar hadsereg – már a Kárpátoknál védte az országhatárt a 2. Ukrán Front ellen, de minden hősiesség ellenére november 3-án a szovjet páncélosok elérték Pest határát. Budapest körül az ostromgyűrű 1944. karácsonyán bezárult, az ostrom 102 napig tartott.
xxx
Pesthidegkút december 25-től lett a Vörös Hadsereg felvonulási területe, ami a polgári lakosság teljes kiszolgáltatottságát, létbizonytalanságát jelentette. A főváros ostroma alatt 1945. január 14-én indult útra, ahogy az oroszok nevezték, „málenkij robotra” az első pesthidegkúti „transzport”. A községből kivonuló majd ezer ember között elfogott honvédek, a fővárosból kimenekült lakosok és otthonaikból kiűzött pesthidegkúti polgárok meneteltek, gyalogoltak. Az akkor még itthon maradt szerencsésebbek 1945. március 1-én indultak a hosszú útra a 15-50 év közötti férfiak második csoportjában.
Az európai hadszíntéren hivatalosan 1945. május 9-én ért véget a II. világháború. A fogságba esett honvédek, a szovjet fogolytáborokba és a GULÁG kényszermunkatáboraiba hurcolt civilek azonban csak hosszú évek múlva térhettek haza, ha túlélték a fogoly- és munkatáborok borzalmait.
Itt az ideje föltenni a kérdést: hogyan élte meg Pesthidegkút lakossága a két világégést? Választ azonban csak akkor tudunk adni, ha tudjuk kik haltak hősi halált, kik estek fogságba, kiket hurcoltak el, s kik azok a szerencsések, akik hazatértek; ha minél több nevet mentünk meg a feledéstől. Ám még a legalaposabbnak tűnő kutatás sem járhat teljes sikerrel, hiszen több száz Pesthidegkútról elhurcolt honvédről, civilről nem tudunk semmit, sokuknak csak a nevét sikerült megtalálni, néhány esetben a születési dátumot, a helyet vagy egyéb 'szórvány' adatot. A dokumentálásnak alapvető, szomorú feltétele ugyanis, hogy mind a fogságba esett honvédek, mind az elhurcolt civilek elérjenek a táborokba, ahol az adatlapot felvették róluk.
Az első világháború magyarországi katonáiról felvett adatlapokat a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tette elérhetővé digitális adatbázisban. A Magyar Nemzeti Levéltár pedig az Orosz Állami Hadilevéltártól átvett, a II. világháború alatt és után fogva tartott magyar katonákról és civilekről kiállított kartonokat dolgozta fel.
A kiadvány törzsanyaga erre a két adatbázis-csoportra épül.
Az összeállítás tehát nem tekinthető teljesnek, sőt hiányosnak tűnhet, de ezt föl kell vállalnia az adattár összeállítójának. Az adatok kezeléséhez pedig az alábbi útmutatót kéri figyelembe venni:
- a magyar helységnevek után a történelmi Magyarország megyéi vannak föltüntetve, függetlenül az első és második bécsi döntés által meghúzott határoktól
- megyének a 'vármegye' meghatározás szerepel, miután csak 1950-ben tértek át a 'megye' megjelölésre
- mind az első, mind a második világháborús adatsor összeállításakor két csoportba osztotta Pesthidegkút első és második világháborús emlékművén feltüntetett hősi halottak nevét aszerint, hogy kinél talált adatokat az adatbázisban, kinél nem
- a számmal ellátott fogoly- és munkatáborok a helymeghatározásokkal a Függelékben szerepelnek, a helységnevek a jegyzetekben
- a kutatás nehézségét bemutatandó, ugyancsak a Függelékben kapott helyet Pesthidegkút adatbázisokban feltüntetett név elírásai
- a füzet összeállítója külön hangsúlyt helyezett az édesanyák neveinek közlésére. Tisztelet a hősöknek, a hősi halottaknak és – a két világégés alatt férjeiket, fiaikat gyászoló, hazaváró anyáknak
Végül: a kutatást nem lehet, s nem szabad befejezni, csak egy időre abbahagyni...
Budapest, 2021. szeptember
Tisztelettel:
dr. Czaga Viktória
helytörténész
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
