Debreceni Köztemető – katonák (előszó)
Debrecen nem kevés méltán híres, de kevésbé ismert látnivalója között szerényen húzódik meg a Köztemető. Szerényen, hiszen a kegyeleti gondoskodás – kevés kivételtől eltekintve – egyike az ember legbensőbb érzelmi indíttatású magánügyeinek. A Köztemető, miként az történetéből is kiderül, nehezen jött létre. Napjainkban végigtekintve rajta mégis azt kell megállapítanunk, hogy a több évtizedes küzdelem és áldozatvállalás olyan értéket teremtett, amely mára már a cívis identitás alapkövének számít! A vajúdást érdemes volt végigküzdeni. A jámborlelkű cívis polgár mindig körültekintően választotta meg azt a helyet, ahol öröknyugodalmát képzelte. A városban korábban létezett temetők is ezt bizonyították, melyektől bevallottan nem szívesen váltak meg elődeink. Érzékelhető és látható ez abból is, hogy a temetőben sétálva sok olyan sírt, síremléket láthatunk, amely nagyon megelőzi a kegyeleti hely létesítésének időpontját. Ez csak úgy történhetett, hogy gondos leszármazottak, vagy a hálás utókor gondot fordított az érintett személy földi maradványainak, emlékének fennmaradására.
Ezen a helyen Debrecen viharos múltjával szembesül a figyelmes látogató. Főbíró, orvos, mozdonyvezető, színész, újságíró, altábornagy, légügyi almester, vagy éppen kettes huszárok, hármas honvédek, 39-es bakák, egykori szövetségeseink vagy ellenségeink is békésen osztoznak a nagyerdő fáinak árnyékában. Helyenként nagyon beszédesek a sírfeliratok, amelyekkel a néhai őseink szólítanak meg bennünket. Máshol talán éppen a – fájdalomból fakadó – szűkszavúság késztet gondolkodásra. Néha a név alá írt egyetlen „hadirokkant” szó is jelentőségteljes üzenetet hordoz magában. Többen feltüntették az utókornak maradt emléken a legfontosabbakat hozzátartozójuk önként vállalt szerepéről: hősi halált halt a hazáért, hadifogságban meghalt. Szerencsésebb estben tudták, hogy mi, hol, és mikor történt. Rokonuk, családtagjuk temetési helyét sokan nem is ismerték, mégis síremléket állítottak neki, hogy személyes helytállását elismerjék, és legyen hol elbúcsúzni, emlékezni. Aztán találkozunk olyan emlékjelekkel is, melyek beszédesek lehetnének, mégis hallgatnak. Főleg e csendes emlékművek miatt kellett több éven át kutatni temetőkönyveket, hadijelentéseket, visszaemlékezéseket, csapattörténeteket. Vallatni levéltárakat, újságokat, veszteséglistákat. Talán teljesebb és közismertebb lesz a város múltja, szorosabbá válik az emberek kötődése, ha tudják az egykori polgármesterről, neves orvosról, korábbi múzeumigazgatóról, vagy akár prédikátorról, hogy hadviselt katonaként részt vett a '48-49–es szabadságharcban, átélte a háború borzalmát, vagy egyáltalán nem elhanyagolható katonai szerepe és rendfokozata volt. Fontos, hogy megismerjük őket sokszor önként vállalt, és becsülettel teljesített katonai szolgálatuk oldaláról is. Valamikor Debrecenben élt, ma a Köztemetőben nyugszik Stochod oroszlánja, vagy a 11. honvéd gyalogezred neves katonakarmestere. A Debrecenben méltán hírnevet szerzett Boka Károly nemcsak cigányzenész volt, hanem tábori zenész és nemzetőrségi zenekarvezető is. Emellett fontos, hogy a névtelenek emlékét is becsüljük és ápoljuk. Elődeink is megtették ezt.
Az adatfeltáró munka egyik célkitűzése, tisztelgés Debrecen második világháborús civil és katona áldozatai előtt, elsősorban a nehezen hozzáférhető adataik feltárásával. Lehetetlen azonban ezt úgy tenni, hogy nem hívjuk fel a figyelmet végső nyugvóhelyeikre, a Köztemetőnkre. Azonban a már említett áldozatokat nemcsak itt helyezték örök nyugalomba, hanem az Izraelita temetőben és a Honvédtemető, Hősök temetőjében is. Megdöbbentő az áldozatok magas száma. Főleg a sok civil áldozat szembeszökő. Településünket a legvéresebb harcok elkerülték. Volt viszont szörnyű bombázás és a háborút követően még évekig működő hadifogoly visszafogadó állomás, amely legalább olyan mély sebeket ejtett a városon, mint a szuronyroham a csatatéren. Megszámlálhatatlanul települtek ide mozgó katonai egészségügyi intézmények is a hadműveletek időszakában. Saját, szövetséges, vagy ellenséges is. Közelünkben, környékünkön zajlott az alföldi páncéloscsata összefoglaló néven emlegetett harcműveletek sora. Vagyis bőséggel történtek események, melyeknek kegyeleti lenyomata napjainkban is kell, hogy figyelmeztessen, emlékeztessen bennünket a közös múltra.
Ebben az emlékezésben segíthet bennünket a Köztemető. Talán másban is. A megbocsátásban, amely az ember egyik legnehezebben kimondott, de létező képessége! A Debreceni Köztemető méltó helyszínt nyújt e nehezen gyakorolt képességünkhöz. Fontos a megbékélés önmagunk miatt, múltunk és jövőnk, elődeink és utódaink miatt is.
„Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.” (Lukács Evangéliuma)
A most kiadásra kerülő könyv elsődleges célja a Debreceni Köztemető lenyűgöző épített és természeti környezetén túl a temető tábláiban nyugvó katonai kegyeleti kulturális örökség bemutatása. Az itt eltemetett második világháborús katonahősök és civil áldozatok, valamint a felekezeti temetők bezárása után exhumált, továbbá a két világháború között, vagy később 1945 után elhunyt első világháborús katonák emlékét akartuk megőrizni.
Az adatok összegyűjtésén túl igyekeztünk korrajzot, történelmi hátteret is adni. Ilyen részletességgel sehol sem szerepelnek a két világháború között és a második világháború idején Debrecenben állomásozott katonai alakulatok.
A könyvhöz mellékelt adattárban a Köztemetőn kívül, a város többi temetőjében nyugvó második világháborús katonahősök és civil áldozatok is felsorolásra kerülnek. Reméljük az adattár még szakavatottak számára is hoz újdonságot a bombázott áldozatok és az apafai vérengzés áldozatainak adatfeltárásával.
A Magyar Hadtudományi Társaság Debreceni Tagozata, Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete, az Őrváros Közalapítvány továbbá a MH 5. Bocskai István Lövészdandár kutatócsoportja civil kutatókkal kiegészülve hiánypótló munkát ad az olvasók és szakmai érdeklődők kezébe! Nem titkolt szándékunk az értékteremtés. Annak megítélését, hogy ez mekkora kincs azt önre bízzuk. Ha az értékmegőrzésért tenni kíván, mutassa meg ezt a kiadványt minél több emlékezőnek!
Takács Attila dandártábornok
MH 5. Bocskai István Lövészdandár
parancsnoka
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
