Emlékek a Hadak útja mentén (beköszöntő)
(„1938 mintájú" emlékkönyv 2006-ban)
1. kötet
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójaként immár negyedik esztendeje tölti el jó érzés lelkemet, mivel ismét útjára bocsáthatok egy új kiadványt, amely munkatársaim tollából született. A sorozat – most már bátran használhatjuk ezt a szót – első tagja a 2003. november 16-án, az intézmény 85. születésnapjára kiadott, annak történetét bemutató kötet volt. Ezt követte 2004-ben a Nagy Háborúról megjelentetett „1924 mintájú”, majd 2005-ben a Totális Háborút feldolgozó, „1925 mintájú” kiadvány. S most, ismét csak születésnapunkra időzítve, íme itt van az „1938 mintájú” emlékkönyv.
A sorozat második tagjának Beköszöntőjében megírtam, hogy „talán nincs olyan család hazánkban, amely ne vesztett volna apát, fiút, fivért a nemzetet próbáló háborúkban. Magyarország embervesztesége a XX. század első felében kiemelkedően magasnak bizonyult. Ez önmagában már indokolja azt az érdeklődést, ami hazánkban az I. és a II. világháború időszakait övezi.”
Munkatársaimmal 2004-ben és 2005-ben is tudtuk, nem állhatunk meg a XX. századi világháború két szakaszát feldolgozó emlékkönyv kiadásával, dolgoznunk kell tovább, hiszen nem csak a honvédek helytállása érdemli meg a bemutatást, de hősi halált halt bajtársaik emlékének megőrzése és ápolása is. A Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményének csöndjében, kikapcsolódva a mindennapok feszített munkájából, egy 1938-ban megjelent kiadvány került a kezembe, amely a hősi emlékművek és a katonasírok közé kalauzolja el olvasóit. Íme, elkészült hát ennek 80 esztendővel későbbi utóda, a most kézhez vehető emlékkönyv is.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 88. születésnapjára megjelenő kötet apropóját az adja, hogy a Totális Háborút követő hat évtizedben sorra jelentek meg a tudományos publikációk, elemzések, monográfiák; ám nem kerültek kiadásra a Nagy Háborút követő két évtizedre oly jellemző emlékkönyvek. Kiadványunk célja – e koncepció jegyében – tudományos ismeretterjesztő jelleggel a hősi halált halt vagy a háború következtében életüket vesztett magyar katonák emléke ápolásának bemutatása. S ez legalább olyan fontos, mint maguknak a háborúknak a feldolgozása, ha nem fontosabb. A kegyeleti küldetés hidat képez a múlt és jövő, a háború és béke, a gyűlölet és megbékélés között. Miként Pierre Teilhard de Chardin tanította: „Látni annyit tesz, hogy többnek lenni. A látás és a jóság fontosabb a bölcsességnél, s ennek felismerése már maga is bölcsesség.”
Az emlékkönyv azonban még ennél is többet közvetít. Többet, hiszen – éppen a kölcsönös megbékélés és egymásra találás jegyében – más nemzetek Magyarország területén végső nyugalomra lelt katonái emlékezetének megőrzését is bemutatja. S az érdekességek felvillantásával átfogó képet ad a katonai hagyományőrzésről is, amely egyre inkább elválaszthatatlan a kegyeleti tevékenységtől.
Az intézmény önerejéből megjelentetett kötet négy fő részből áll. Az első általános áttekintést nyújt e nemes küldetés kialakulásáról, a második hazánk területén, a harmadik külországokban mutatja be a katonai vonatkozású emlékműveket és a katonasírokat, illetve az azokhoz kapcsolódó kultuszt, a negyedik pedig a hagyományőrzés területére kalauzol.
S ha mindezzel tettünk valamit a hősök emlékének ápolásáért és annak átörökítéséért a követő generációknak, vállalkozásunkba belefognunk már érdemes volt. Az emlékkönyvet, amelyet a Tisztelt Olvasó most kezébe vesz, ezekkel a gondolatokkal bocsátom útjára.
Dr. Holló József Ferenc altábornagy
főigazgató
2. kötet
Beköszöntő
(Az „1938 mintájú” emlékkönyv testvérkötetéhez)
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójaként és a Magyar Honvédség tábornokaként immár ötödik esztendeje tölti el jó érzés lelkemet, mivel ismét útjára bocsáthatok egy új kiadványt, amely nagyobbrészt munkatársaim tollából született. A sorozat – most már bátran használhatjuk ezt a szót – első tagja a 2003. november 16-án, az intézmény 85. születésnapjára kiadott, annak történetét bemutató kötet volt. Ezt követte 2004-ben a Nagy Háborúról megjelentetett „1924 mintájú”, 2005-ben a Totális Háborút feldolgozó „1925 mintájú”, majd 2006-ban az „1938 mintájú” kiadvány. S most, ismét születésnapunkra időzítve, íme, itt van az „1938 mintájú” emlékkönyv testvérkötete – miként testvérkötetként tartja nyilván ma már a szakma és a közönség a 2004-es és 2005-ös emlékkönyveinket is.
A sorozat második tagjának beköszöntőjében megírtam, hogy „talán nincs olyan család hazánkban, amely ne vesztett volna apát, fiút, fivért a nemzetet próbáló háborúkban”. Amikor ezt papírra vetettem, munkatársaimmal tisztában voltunk azzal, hogy nem állhatunk meg a XX. századi világháborút feldolgozó testvérkötetek kiadásával, dolgoznunk kell tovább, hiszen egyfelől a hősi halált halt katonák emlékének megőrzése és ápolása is legalább ugyanannyira fontos, másfelől az intézmény egyik fő feladata – inkább küldetése – éppen ez. A kegyelet ugyanis küldetés, amely hidat képez múlt és jövő, háború és béke, gyűlölet és megbékélés, nemzet és nemzet között. 2006-ban ezért született meg kegyeleti testvérköteteink első tagja, az „Emlékek a Hadak útja mentén”.
Tudatában voltunk annak is, hogy csupán körképet adhatunk, hiszen ha a teljesség igényével szeretnénk egy ilyen témájú kiadványt megjelentetni, annak terjedelme több ezer oldalra rúgna. A körkép összeállításakor viszont kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy mindenkinek emléket állítsunk, függetlenül attól, hogy mely nemzet fiaként öltötte magára az egyenruhát, amelyben utolérte a katonavég, s tartozott bármely hadsereghez: a legyőzötthöz vagy a győzelem babérjával ékesítetthez. Mint ahogyan Tompa Kálmán megfogalmazta 1932-ben, az ország legnagyobb hadifogolytemetőjének sok ezer sírkeresztje között: „Ostffyasszonyfa! Hősök temetője! / Mi nem sírunk már, csak emlékezünk, /Hol sok nagy nemzetfiai pihennek, /S a béke szárnya van itt velünk!”
S most újfent nekifutottunk a szerzői kollektívával, hogy kiegészítsük, teljesebbé tegyük a körképet. Természetesen a teljesség igényét hasonló okból, mint egy esztendővel ezelőtt az idén sem illeszthettük céljaink közé. Azt azonban igen, hogy újabb érdekességekkel szolgáljunk, újabb katonatemetőkbe és emlékművekhez kalauzoljuk el a tisztelt Olvasót, s újabb szempontok szerint is közelítsünk a katonai kegyelet témaköréhez. Ez utóbbi jegyében mutatjuk be most a társadalmi egyesületek kegyeleti tevékenységét – miként tettük ezt 2006. évi emlékkönyvünkben a katonai hagyományőrző szervezetek esetében. Ezzel pedig egyidejűleg újat is szeretnénk hozni.
Az ismét csak az intézmény önerejéből megjelentetett kötet öt fő részből áll. Az első általános áttekintést nyújt e nemes küldetésről, s ami külön „csemegének” számít, intézményünk ez irányú tevékenységének kezdeteiről a két világháború között. A második rész hazánk területén, a harmadik külországokban mutatja be a katonai vonatkozású emlékműveket és katonasírokat, illetve az azokhoz kapcsolódó kultuszt, a negyedik pedig a társadalmi szervezetek világába kalauzol. Az ötödik rész visszaemlékezések gyűjteménye.
S ha e két testvérkötettel tettünk valamit a katonatemetők és az emlékművek szélesebb körben való megismertetéséért, a hősök emlékének ápolásáért, illetve annak átörökítéséért a következő generációknak, vállalkozásunkba belefognunk már érdemes volt. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2007. évi emlékkönyvét, amelyet a tisztelt Olvasó most kezébe vesz, e gondolatokkal bocsátom útjára.
Dr. Holló József Ferenc altábornagy, főigazgató
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
