Szubjektív előszó
egy barátról – egy baráttól

Május 17. napja különleges nap, hiszen olyan jeles személyiségek születtek e napon, mint Haumann Péter a Nemzet Színésze, Kóbor János Kossuth-díjas énekes, Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus és Hausner Gábor hadtörténész, irodalomtörténész, aki megkapta a Perjés Géza-díjat, a Zrínyi- és a Tanárky-díjat is.

Nem emlékszem arra, mikor találkoztam először személyesen Gáborral, de arról vannak emlékeim, hogy a Hadtörténelmi Közleményekbe írni – hosszú éveken át – rajta keresztül vezetett az út mindenkinek. Igényes és minőségi szerkesztőként óvta a Közlemények színvonalát, ügyelve formára és tartalomra, mindezt udvariasan, de rendíthetetlenül.

Amikor közelebbről is megismertem – hiszen munkatársak lettünk az egyetemen – azonnal megkedveltem. Mosolygott, látszott, hogy éli az életet, minden apróságnak tudott örülni, ezzel együtt reálisan látta a világot. Es volt és van egy kapocs, amit lehet feszegetni, de eltörni sohasem. Ez pedig a Zrínyi család iránti tisztelet, a Zrínyiekhez kapcsolódó kutatások mindig borzongató érzése.

Hosszú, végtelennek tűnő, mégis izgalmas napokat töltöttünk együtt – számos, más kiválóan felkészült barátunk társaságában – Zrínyi-Újvár helyszíni kutatásával. Izzadtunk a napon, küzdöttünk a szúnyogok és egyéb vérszívók hadával, dideregtünk a fagyban, melegedtünk a dobkályhánál, ötleteket vetettünk fel és el. Ismerkedtünk a hellyel, a környezettel és máig tartó barátságokat kötöttünk a helyiekkel. Végigkóstoltuk a helyi ételeket és italokat, tájszavakat tanultunk és tanítottunk, mindezt a kölcsönös tisztelet erős bázisán. Gábor volt a kovásza ennek a folyamatnak, hiszen áldott jó természete mindenkit levett a lábáról és minden ajtót megnyitott.

Mélyreható ismeretei a Zrínyiekről – különösen a hadvezér és költő Zrínyi Miklósról – sokszor lendített át minket a holtponton. Felkészültsége, széleskörű kapcsolatai, humán műveltsége biztos iránytű, amikor egy új kutatási irányról kell dönteni. Neki köszönhetjük a Zrínyi fegyverek kutatásának ötletét, és az ő nevéhez köthető kutatási eredményeink bemutatásának szerkesztői munkája is. Az ő ötlete az a kiállítás sorozat is a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon, melyen bemutattuk a Zrínyiek tárgyi emlékeit, a 17. század eredeti fegyvereit, kiváló hadmérnökök életútját és már körvonalazódik a katona akadémikusokról szóló kiállítás is.

Gábor csapatjátékos, aki többre becsüli a dalt, a pacsirtánál. Soha nem tolakodott, soha nem használt egyes szám első személyt és soha nem kereste a rivalda fényét. Szerénységét Zrínyitől tanulta, aki így vallott erről: „A jó és tisztességes szolgálat bizonyossága a legszebb jutalom, mit egy szerény lélek élvezhet, minthogy a vitézi cselekedetek legméltóbb dicsősége az, hogy véghezvitettek.”

Hatvanöt évesen már érdemes visszatekinteni az életútra. Gábornak van mire büszkének lenni, hiszen a Magyar Tudományos Művek Tárában 102 tudományos közlemény jelzi munkásságát. Széleskörű érdeklődésére jellemző, hogy írt a Zrínyiekről, Perjés Gézáról, Montecuccoliról, foglalkozott a 17. századi magyar hadtudományi irodalommal. Olyan tanítói és példaképei voltak, mint Kovács Sándor Iván, Klaniczay Tibor, Perjés Géza és Ács Tibor.

Doktori művét „Zrínyi Miklós és a hadtudományi irodalom Magyarországon a 17. században” címmel írta. Összegzése ez a mű az 1982-től végzett kutatómunkának, letisztult elemzése a 17. századi magyarországi hadtudományi műveltségnek. Alapmű annak, aki a korszak hadtudományával foglalkozik.

Gábor életében – a Zrínyiek tisztelete mellett – elsődleges a család. Felesége, gyermekei, unokái mindenek feletti elsőbbséget élveznek. Róluk szólnak a történetek, értük és velük aggódik, és értük köt – ha szükséges – kompromisszumokat. Ők adják azt az erős alapot, melyre építeni lehet a tudományos kutatás időnként ingatag falait.

A kötetben, melyet kezében tart az olvasó, olyan barátok fejezték ki írásaikkal tiszteletüket, akik nagyra becsülik Hausner Gábort. Becsülik benne az embert, a barátot és a tudományos elmét. Az írások széles körét ölelik fel a tudománynak, tisztelegve az ünnepelt munkássága előtt.

Gábor,
Te is tudod, hogy a szorgalmatosság béklyót vet a szerencsére, így csak biztatni tudlak, hogy ne lassíts! Kutasd a Zrínyiek örökségét, tedd az asztalra kutatási ötleteidet és együtt megvalósítjuk azokat.

Erről a helyről is kívánok sok erőt, jó egészséget és töretlen optimizmust a következő évtizedekhez. Biztos vagyok abban, hogy sok szép este és számos parázs vita vár még ránk Zrínyi-Újvár dombjánál, ahol a Kanizsa-patak belesimul a Murába, emlékezve és emlékeztetve Zrínyi Miklósra.

Padányi József