FEJES : Pápa város katonatörténete 1400–1867 (ajánlás)
Fejes Sándor helytörténész Pápa városának majdnem 500 éves katona történetét foglalja össze legújabb munkájában. A katonai hagyományőrzésnek ezáltal egy szép példájával találkozik az olvasó. Úgy vélem, hogy napjainkban, amikor társadalmunkra számolatlanul zúdulnak a gazdasági, politikai és eszmei hatások, amikor a globalizáció világméreteket ölt, nemzeti öntudatunk több-kevesebb mértékben megkopott, szükségesek az identitásunkat erősítő alkotások. Ezt a művet azok közé sorolhatjuk, amelyek a múlt példáin épülve gyarapítják önismeretünket. Európaiak vagyunk, de maradjunk meg hazáját szerető magyarnak is! A kettő nem zárja ki egymást, sőt feltételezi. Nincs még nemzet e földrészen, amelyiknek gazdagabb lenne történelmi múltja a mienkénél. Geopolitikai helyzetünknél fogva a Kárpát-medencében örökös harcot folytattunk függetlenségünkért, esetenként puszta létünkért törökkel és némettel egyaránt, miközben védtük is Európát. Súlyos csapásokat kellett elszenvednünk a hódítókkal szembeni küzdelemben. Ez a katonatörténeti alkotás eleven bizonyítéka az elmondottaknak. Mint cseppben a tenger, Pápa és térsége sorsának alakulásán át érzékelteti a szerző a birodalmakat érintő háborúkat, benne visszatükröződik tágabb pátriánk küzdelme is.
Fejes Sándor lelkes lokálpatriótaként állítja a történelmi változások fókuszába Pápát. Leszűkíti vizsgálati látószögét erre a viszonylag kis térségre, amelynek jelentősége, különösen várháborúk idején, túlnő méretein. A történelmi szükségszerűség hozza magával kiemelt szerepét, hiszen a török birodalom térfoglalása következtében a déli végek védelmi láncolata megszűnik, és az ország három részre szakadása kikényszeríti a második, sőt a harmadik védelmi vonalat is. Az író jól mutatja be, hogy Pápa miként tölti be történelmi küldetését.
A könyv egyes fejezetei és részegységei kronológiai rendben követik egymást: a földrajzi egység behatárolása, a végvári küzdelmek, a török kiűzése, a Rákóczi-szabadságharc, 1848/49. évi forradalom és szabadságharc, majd az önkényuralom kora a kiegyezésig. A téma tehát rendkívül széles, századokat ölel fel. Mérhetetlen áldozat és pusztulás kísérője. A térség lakossága ennek ellenére élni akar: építkezik, iparosodik, és csendesebb időkben jut ereje kultúrára is. Szellemisége áthatja a Dunántúlt: Pápa iskolái a nemzeti érzés kimunkálásának műhelyei, az erkölcsi tudat megalapozói.
Tisztelet a szerző kitartó fáradozásának, mert az anyaggyűjtés időt igénylő tevékenység. Csak a hagyományőrzés iránt elkötelezett helytörténészek képesek meghozni ezt az áldozatot. A szerző megtette! A hatalmas mennyiségű forrásanyagot feldolgozta, és lakonikus rövidséggel használta fel. Stílusára jellemző, hogy kerüli a cikornyás körmondatokat, és többnyire egyszerű bővített mondataival fejezi ki a tartalmi lényeget. Ezáltal megkönnyíti a megértést. Kétségtelen, hogy a tömény megfogalmazásra a helyszűke miatt kényszerül, ez indokolja rövidítéseit, de egyben előnyére is válik általa.
Fogalmi rendszerében gyakran fordulnak elő olyan szavak, amelyek a régi korokat idézik, és a mai ember fülének idegenül hangzanak. A nyelv, mint élő, eleven valóság állandóan változik, némelyek kivesznek, mások betöltik helyüket. A könyv tanulmányozása során bővülhet az Olvasó szókincse is.
Meggyőződésem, hogy a könyvnek jótékony a nevelő hatása. Nem lehet senki számára sem közömbös az az igazság, amelyet az író megfogalmaz. Nem lehet közömbös elődeinek, városának és várának sorsa, ha van erkölcsi tartása! Példaképekké válhatnak azok a történelmi személyi ségek, akik a jellem, a bátorság és az önfeláldozás óriásai. Életük (és haláluk!) az utódnemzedékek számára feledhetetlen. A konkrét adatok megtaníthatnak különbséget tenni magatartások vonatkozásában. A zsoldosnak nem ügye az ország sorsa, a katonának, a huszárnak igen. A magyar huszárok példája ihlette a világ sok államát, hogy alakulatokat szervezzenek: orosz, német, francia, angol, sőt amerikai földön is. Tetteikre méltán büszke lehet minden utód. A katonatörténeti alkotás egyben elősegíti a honvédség iránti bizalom, szeretet és megbecsülés erősítését. Ugyan hol is lennénk a magyar katonaeszmény nélkül?
A könyv illusztrációi nemcsak szemléletesek, hanem a régi korok mű vészeti alkotásaiként gazdagítják kultúránk körét. Elemezhető a ruházat, a fegyverzet, a sok csatajelenet. Ismereteink 70-75 %-át a szemünk által nyerjük, tehát fontos a képi anyag, mert segíti a megértést. Különösen fontos pl. a török vonatkozásban, mert nem feledhető, hogy az ozmán hadsereg sikerét éppen haditechnikai főlényének köszönhette, mert előtte tudott járni a keresztény Európának. Végül köszönet illet mindazokat, akiknek támogató viszonyulása lehetővé tette a könyv megjelentetését.
Ajánlom Fejes Sándor nagybecsű alkotását minden kedves Olvasónak, felnőttnek és diáknak, mert épülni lehet rajta.
Tóth Kálmán
ny. tanár
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
