A Simonyi Napok szervezői 2009-ben második alkalommal hirdették meg a Hajdú-Bihari katonatörténetek című irodalmi pályázatot. A csaknem száz pályamű azt igazolja, hogy a katonaviselt emberek szívesen osztják meg másokkal élményeiket, nem csak rokoni-baráti körben, hanem a széles nyilvánosság előtt is. A családtagok is átérzik ezeknek a történeteknek a jelentőségét, hiszen a jelentkezők egy része az édesapa vagy nagyapa históriáját eleveníti fel.

Folyamatosan változó világunkban a katonamesék ma is köztünk élnek: a világháborúból és 1956-ból éppúgy, mint napjainkból. Változik a helyszín: Foksány, Budapest vagy Bagdad – de a lényeg ugyanaz: a történet örök életére részévé vált a főszereplőnek. Azzal pedig, hogy nyomtatásban közreadhatjuk ezeket az emlékeket, mintát is állítunk a fiatalok elé. Nagyapáik, dédapáik példájából tanulhatják a bajtársiasságot, az önfeláldozást, s a szülőföld, a család mindenekfölött való megbecsülését.

Az írott szöveg betekintést enged a borzalmak világába, a kegyetlen bánásmódba, amit csak alig lehetett túlélni. Megmutatja nekünk azokat a hőseinket, akik a borzalmak és ember feletti megpróbáltatások ellenére meg maradtak embernek, s visszajöttek a pokolból, majd ennek a romjain felépítettek egy olyan új világot. Az átélt szörnyűségek ma már olyan emlékek, amelyekről beszélni kell, mesélni kell, írni kell, hogy soha ne ismétlődhessenek meg, de soha ne felejtsük el azokat.

A könyv szerkesztői az írások összeválogatásánál nem csak az irodalmi értéket vették figyelembe, hanem külön hangsúlyt fektettek azon történelmi tényfeltárásra is, amellyel a szerző hozzájárult akár családja, akár tágabb környezete múltjának megismertetéséhez. Külön válogatási szempont volt emellett az érdekesség, a kellemesség, a szellemesség, valamint a szórakoztató jelleg is. Találhatunk ebben a kötetben olyan írást is, amely apró, az egyszerű ember számára is fontos információkat, érzelemmorzsákat közöl, amelyek révén a fiatalabbak számára megismerhetőbbé teszik azt a világot, amelyet szerencsére már nem volt lehetőségük megtapasztalni. Az idősebbeknek pedig olyan emlékgyökereket nyújt, amely arra ösztönzi őket, hogy meséljenek, bátran szólaljanak meg, adják át történelmi tapasztalataikat, a múlt egy-egy morzsáját az utódoknak, végső soron a mienkhez hasonló, történelmet feltáró és rögzítő kiadványoknak.

A könyv, a válogatás mindenkinek ad valami újat. A történészeknek, a lelkészeknek, a katonáknak – a hasonló lelkületű embertársainknak. A hivatásos katonák gondolatait a civileknek, a kényszerből bevonultatottak érzéseit a profi fegyvereseknek.

E könyv erőssége és legnagyobb értéke a lelkisége. Valamennyi írásban ott van a lélek. A szenvedő lélek, vagy a felszabadulás örömében fürdő lélek. A szervezők által meghirdetett katonatörténeti emlékek megőrzésére irányuló pályázat egy olyan egyedi kezdeményezés és egyben megnyilvánulási lehetőség, amely megnyitja múltunknak azt a titkos, ismeretlen részét, amely könnyebben tárul fel, ha egy civil szervezet feszeget a kíváncsiság kulcsával. Jó érzéssel, szívesen vagyok ennek a zárnyitásnak támogató kulcsembere, mert magam részéről olyan büszke katonák történetét ismerhetem meg az olvasókkal együtt, mint amilyen a maga korában Zrínyi Miklós volt, aki e szavakkal buzdította vitézeit: „Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk. Egész az világgal evvel példát hagyjunk.”

Szólláth Tibor
a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés
alelnöke