Átfogó hadtörténeti munkák – könyvek

MAGYAR – NOVÁKI : Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig (bevezetés)

 

A szerzők, a szerkesztők és a kiadók egy „hagyományos” kötet kiadásánál könnyebb helyzetben vannak, mint mi, mert a mostani könyvünk megjelenésének már különleges múltja, sőt „története” is van. Jellemző rá, hogy már több kutató abban a hitben él, hogy kötetünk réges-régen megjelent vagy már hónapok óta megjelenés alatt a nyomdában van. Az év első felében jelent meg ugyanis egyik lektorunk, Horváth Richárd tanulmánya (Horváth 2005.1.13.), amelyben a szerző ezt írta: „Jelen sorok írójának nemrégiben megtisztelő lehetősége nyílt a Castrum Bene Egyesület kiadásában nem is oly sokára napvilágot látó Magyar Kálmán – Nováki Gyula: Somogy megye középkori és kora újkori várai címet viselő kézirat középkori történeti részeinek lektorálására. E munka folyamán a megyei vonatkozású építési engedélyek áttekintésére és felkutatására is sor került, aminek során világossá vált, hogy a négy előkerült iratból nyomtatásban ez ideig egy sem látott napvilágot, csupán egyikük regesztája jelent meg. Ekkor merült fel a gondolat, hogy majdani – az egész középkori Magyarországra kiterjedő – forrásközlés mintegy előfutáraként megtörténjen kiadásuk.” A Castrum Bene Egyesület valóban szerette volna a mi könyvünket az országos várkataszter-sorozat első köteteként megjelentetni. Ebből a célból kereste meg Feld István elnök, tanszékvezető egyetemi docens (ELTE, BTK Régészettudományi Intézet) a két szerzőt még 2002 őszén. Ide kívánkozik kötetünk kiadásának közel három éves „története”, amely 2005 májusa végén azzal zárult, hogy – az Egyesület nyeretlen pályázata után – a szerzők viszszakérték a Kiadótól a lektorált kéziratot. Ez a sikertelen kiadási kísérlet egy levélváltással zárult, amelynek végén Feld István azt írta a szerzőknek (idézet a május 22-én kelt leveléből): „Elnézést, hogy...csak most jutottam hozzá, hogy Pálffy Géza megjegyzéseit, illetve a munkátok általa megjegyzésekkel ellátott változatát elküldjem...Ahogy már említettem: az Egyesület természetesen továbbra is szívesen venné, ha a mű az országos kataszter-sorozatban jelenne meg.” Mi is örültünk volna, ha ez megtörténik! Így azonban csupán köszönetünket tolmácsolhatjuk a nemes szándékért, a munkáért, külön a kiváló történész lektoroknak, mindnyájuknak, akik díjazás nélkül dolgoztak könyvünk kiadásán. Ezután a közel négy évtizede Somogyban dolgozó szerzőre hárult nemcsak a kiadáshoz szükséges anyagiak előteremtése, hanem a kötet szerkesztése is. A könyv kiadását a Somogy Megyei Múzeumok igazgatója, dr. Winkler Ferenc vállalta el. Nováki Gyula szerzőtárssal már kezdetben megállapodtunk abban, hogy ő a várfelmérésekkel kapcsolatos leírásokat és a rajzokat készíti el. Az 1993-ban váratlanul meghalt Sándorfi György helyett is, aki 1990-ig sokat dolgozott Somogyban, elsősorban a várfelméréseknél. Sajnos az eredmények összegzésében már nem tudott részt venni.

Mint azt már jeleztük a Castrum Bene Egyesület könyvünket az országos várkataszter sorozat első kötetének szánta. Ezzel „minta”-ként kellett hogy szolgáljon a további munkák, várkötetek számára. Mi tehát a nem könnyű „úttörő” feladatot is felvállaltuk. Ezzel többször adódtak már problémáink. Például már a munkánk végén vetették fel a lektorok, hogy milyen forrásokkal is dolgozzunk. Pálffy Géza azt is írta, hogy szerinte csak az eredetieket használjuk fel. Az akkori szerkesztő javaslatára egyszer menetközben megváltozott a tudományos idézésnek és apparátusnak alkalmazása is. Úgy láttuk, hogy ez is a kötet javát szolgálja, de ezért az addig elkészült anyagot át kellett dolgoznunk. Jó lett volna, ha Pálffy Géza javaslata szerint a régi térképek (Stegena Lajos /Ed./: Lazarus Secretarius. Bp. 1982., Krompotic, Louis: Relationen über Fortifikation der Südgrenze des Habsburgerreiches... Hannover, 1997., vagy a Descriptio Hungariae. Szatmáry Tibor /Ed./ Fusignano, 1987.) átnézése is megtörténhet. 2004 nyarára azonban elkészült a teljes rajzanyag és lezártuk a kéziratot is. (Kialakult bennünk egy olyan képzet is, hogy netán a kötet sikeres és gyors megjelenését esetleg a mi további munkálkodásunk csak akadályozhatja.) Joggal tarthattunk attól, hogy a régi térképek átnézése során még olyan új vár(ak) kerülhetnek elő, amelyeket nem említettünk és azokat ebbe a „lezárt” kézirat rendszerbe már nem tudjuk elhelyezni. Éppen ezért a Castrum Bene Egyesület által javasolt közlési mód és az anyagiak hiányából is adódó terjedelmi korlátok miatt nem szerepelnek a kötetben régi ábrázolások vagy metszetek, fotók és a légi felvételek. Különösen az előbbiek azonosítása és hitelességének kérdése okozhatott volna még külön nehézséget vagy időben alig mérhető plusz munkát. A kötet végére ugyan bekerült egy régi térképekből készített összeállítás, egy régi metszet és egy légi felvétel. Ez jelzi azt, hogy a munka folytatása és a „jövő útja” – az utánunk következők számára – éppen ezeknek a feldolgozása is lehet! Az új adatok nyomán egyre bővülő kéziratnak így is már a negyedik változata lett a „végleges”, amely két és fél év munka után legutoljára került lektorálásra.

Mindnyájan azzal a szándékkal dolgoztunk, hogy egy magas szintű tudományos igénnyel a legújabb eredmények kerülhessenek összegzésre. Az úgynevezett tudós kör érdeklődésének kielégítése mellett természetesen a helytörténeti kutatás és az iskolai oktatás számára is alapvető ismereteket kívántunk nyújtani. Az általunk feldolgozott és á b c sorrendben, kataszterben közölt várak, kastélyok és erődítmények nemcsak egyes települések, falvak vagy birtokok központját jelzik, hanem sokszor egy-egy tájegység, vagy megye hadtörténetét és történeti korszakát is bemutatják. Utakat, átkelőhelyeket, központokat jelölnek különböző történelmi helyzetekkel, eseményekkel és más országokhoz fűződő kapcsolatokkal. Megismerhetjük birtokosaikat és sok esetben a hozzájuk tartozó jelentős vagy kevésbé jelentős személyeket is. A várak megléte vagy elpusztulásuk például az itteni emberek általános középkori gazdasági és kulturális helyzetére, sorsuk alakulására is szolgáltathatnak felbecsülhetetlen adatokat. Somogy megyének több olyan települése is van, ahol csak a különböző időszakban elpusztult várak (sok esetben kettő, három!) alapján következtethetünk a városnak vagy a falunak a magyar történelemben elfoglalt nagyon jelentős szerepére. Ha csak néhányat emelünk ki a közölt anyagból, akkor is jelent valamit az, hogy Siófok, Fonyód, Kaposvár, Háromfa, Babócsa és Őrtilos területén három vár létezett. Számos mai somogyi településen rögzített két vár is azok koronként változó fontosságára, egykori stratégiai és gazdasági szerepére utalnak. Az Árpád-kori Kereki, Somogyvár, Segesd, Rupulyújvár, Csurgó, Zákány és Babócsa, majd a középkorban Babócsa, Kaposújvár, Berzence, Lak és Szenyér, a török időkben Koppány, Babócsa, Segesd, Kaposvár, Zákány, Csurgó, Berzence, Barcs és Őrtilos-Zrínyi-Újvár vára különleges értékkel bírt. Külön lehet foglalkoznunk a Dél-Balaton és a Dráva mente 16–17. századi várainak stratégiai, gazdasági és a fontos nemzetközi kapcsolatokat jelentő szerepével. Látszik a királyi Magyarország védelmi rendszerének, török elleni végvár láncolatának kiépülése. Világosan követhető a törökök 1543 utáni somogyi berendezkedése. 1543–44-ben a Balaton déli partján Székesfehérvár, Buda irányába futó hadiút és a balatoni hajózásuk biztosítására kiépítik Szemes, Endréd, Karád és Kőröshegy várait. Ezt követi egy évtized múltán, 1555–1566 között a megye középső részén és a Dráva mentén futó hadiút várainak megszerzése. Somogyban a drávai vízi út biztosítására előbb 1555-ben Vízvárnál a magyarok, Barcsnál 1567-ben a törökök építenek várat. A Dél-Balaton ÉK-i Somogyba vezető stratégiai „bejárata”, átkelést biztosító hídjának védelmére hozzák létre a törökök 1610 táján Fok várát, amelynek hajóhadával Keszthelyig uralják a területet. Számtalan fontos következtetés vonható még le az itt közölt váranyagból.

Közlésünk azonban csak a mai megye területének váranyagát vehette figyelembe. Az 1950-es években elcsatolt nagyon jelentős Nagy/Kanizsa és Szigetvár várai kötetünkben nem szerepelnek.

Bevezetésünk első térképén (1. ábra) ábrázoljuk a legjelentősebb somogyi várak, castrum-ok anyagát. Az ilyen minőségben említett tíz vár közül a legkorábbi adatok Somogyvárra (1211) és Zákányra (1325) vonatkoznak. Második nagyon jelentős csoportot a kastélyok, a castellum-ok jelentik (2. ábra). A legalább huszonöt kastélyemlítésből a legkorábbi a Rupul(Kapos)-újvár (1348) és az Inakod (Mike-Törökvár) (1398). A 15. században megszaporodó kastélyemlítések a korai, a Mátyás-kori somogyi reneszánsz kastélyépítkezések virágkorára utalnak. Külön érdekes a szakirodalomban „motte”-várként szereplő viszonylag kisméretű, kör alakú várak csoportja (3. ábra). A tíz ilyen kisvárként említett somogyi vár korát a kutatók általában az Árpád-kor különböző, főképpen a korai szakaszára helyezték. Kötetünk anyaga alapján ezt revideálni lehet, mert például Somogyzsitfa – Vári-domb „motte” várára 1595-ből és 1598-ból van adatunk. Ekkor Csákány magyar végvár góréja, azaz tarisznya vára volt. Hatházi Gábor írja (Hatházi 2002. 126.), hogy Szabadhídvég-Pusztavár nagy kiterjedésű kelta földvárát, mint a legkedvezőbb stratégiai tereppontot és „természetes” külső védőművét felhasználták a törökök, amikor ideépítették a kicsiny, belső palánkvárukat. Ilyen szempontból meg kell még vizsgálnunk Balatonföldvár, Balatonboglár és akár Lengyeltóti – Tatárvár nagyméretű őskori erődítményeit is. Stratégiai jelentőségük miatt bizonyára használták azokat a végvári, valószínűleg a török időszakban is. Ez a későbbi erődként való hasznosítás vonatkozhat Őrtilos-Földvár, vagy Kéthely-Baglyashegy hasonlóan őskori nagy váraiban lévő „motte” típusú kisváraira is.

Somogyban 1543 után gyors végvárvonal kiépítésbe kezdtek a magyarok és a törökök is. Kötetünk várkatasztere igazolja Solymosi László 1977-ben tett megállapítását (Solymosi 1977. 17.) : „A rendszer gyors kiépítését az tette lehetővé, hogy a területen sok földesúri vár, kastély, továbbá kolostor és templom létezett. Ezek a középkori eredetű építmények jól hasznosíthatók voltak a törökök ellen. Természetesen nem eredeti mivoltukban, hanem némi erődítéssel.” Itt emelnénk ki az erre vonatkozó bizonyítékainkat, amelyek a magyarok és a törökök által történő különböző somogyi egyházak és a kolostorok megerődítésére vonatkoznak. (4. ábra) Ha a kötetet valaki alaposan áttanulmányozza, akkor azt is tapasztalhatja, hogy főképpen a stratégiai jelentőségű dél-balatoni vidéken használták fel végvári erődítésre a korábbi kastélyokat is. Így például Balatonendréden a Somogyiak-Lengyelek, Karádon és Ondán (Ordacsehi-Kisvár) a Podmaniczkyek, Törökkoppányban a Török család kastélyai lettek végvárak.

A Somogyban virágzó kastély és várépítkezéshez persze az is kellett, hogy létezzen itt egy jelentős nagy és középbirtokos réteg. Marczalyak, Tamásiak, Héderváriak, Újlakiak, Laki Thúzok, Corvin János, Bakócz és rokonsága, az ecsedi Báthoryak, az enyingi Török család, Zrínyiek, Nádasdyak és a hozzájuk tartozó ugyancsak jelentős familiáriusi csoport birtoklására volt szükség a megyében. Arra törekedtünk, hogy egy-egy vár, várkastély vagy erődítés esetében a birtokos vagy a birtokosi csoport szerepére is fény derüljön. A bevezetést követő második részben a várak kutatásának rövid történetével, az úgynevezett kutatástörténettel foglalkozunk. A somogyi várkutatás az 1870-es évektől kezdődött Rómer Flóris, Wosinszky Mór és Melhárd Gyula munkásságával. Az 1920-as és 1930-as években Gönczi Ferenc, Gallus Sándor és Bacsák György folytatott várásatásokat a Dél-Balaton környékén. Az 1940-es és 1950-es években Csalog József kutatott somogyi várakat. Az 1960-as évektől Kocztur Éva, Szám Anna, Szirmai Krisztina, Müller Róbert, Nováki Gyula, majd az 1970-es évektől Bakay Kornél, Makkay János, Raczky Pál és Jankovich Bésán Dénes, majd a szerkesztő-szerző somogyi terepbejárásai fedeztek fel várakat. 1984-től 1990-ig Sándorfi Györggyel közösen, majd 1993-tól nélküle a kötet szerzői végzik a somogyi várkutatásokat.

Végső soron kideríthettük, hogy – a régieket nem számítva – 1954–2005 között tizenegy régész folytatott jelentősebb ásatásokat tizennégy somogyi vár, kastély, kúria, erődített település és templom helyén. (5. ábra)

A kutatások eredményei a kötet III–VII. fejezeteiben jól követhetők. A III. fejezetben a helyileg azonosított és felmért középkori várak címmel (6. ábra) 71 – egymásután á b c sorrendben szereplő – önkormányzat, helyszínrajzon jelölt 86 várának leírása és fontosabb történeti adatai szerepelnek.

A IV fejezetben, A helyileg nem azonosított és felméretlen középkori várak címmel (7. ábra) 19, míg végül 2 újabban előkerült vár forrásanyaga közölt. Mire az olvasó kézbe veszi a kötetet már ezekből is többnek, mint például az osztopáni Perneszy várnak, megtörténik az azonosítása.

Az V–VI. fejezethez a kötet apparátus anyaga: a jegyzetek és az irodalom tartozik. A könyv egyik legfontosabb részeként a VII. fejezetbe a felmérések és a térképek kerültek (8. ábra). Az itt közölt 1–86 számmal jelölt anyag zömét: a szintvonalas vár felméréseket a képaláírásokban jelölt munkatársak, főképpen Nováki Gyula és Sándorfi György készítette. A mára megsemmisült (Ordacsehi – Zardavár és Vízvár) beépített és magántelkeken vagy nehezen azonosítható területen (Csurgó, Háromfa – (Pácod)-Kupavár, Igal, Kaposújlak, Karád, Marcali, Őrtilos-Zrínyi-Újvár) szereplő várhelyekről csak régi ásatási rajzot, illetőleg belterületi (1:2000) és külterületi (1:4000 vagy 1:10000) térképeket közlünk. A nagy múltú Csurgó vár környéki középkori templomának 1985-ben készült felmérése, valamint Fonyód, Szőcsény váráról Giulio Turco által 1569-ben készített térképe és Ötvöskónyi várkastélyának feltárás utáni rajza utólag, úgynevezett „alszámos” rendszerben került beszerkesztésre.

A nemzetközi kutatás számára tájékozódásul szolgálhat a kötet végén lévő angol nyelvű rövid összegzés, a Summary.

A könyv címoldalán Somogy „legépebben” megmaradt középkori királyi, majd Marczaly-Báthory vára látható. Hátsó borítóján pedig a mostoha sorsra jutott kaposújvári (kaposvári) várának falrészletei és alaprajza jelképezik nemcsak a megye várainak a helyzetét, de az ilyen jellegű műemlékeink országos állapotát is.

Kötetünkkel szeretnénk a somogyi várak kutatására és megmentésére felhívni az érdeklődők és a területükön várakkal rendelkezők, főképpen az illetékes önkormányzatok figyelmét.

Köszönet a munkánkat Támogatóknak, mert nélkülük nem lenne ez a kiadvány! Nélkülük csak a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek a sorai lennének a somogyi várak vonatkozásában is a jellemzők: „Vár állott, most kőhalom...”

Ezzel a bizodalommal és hittel ajánlja a kötetet minden érdeklődő figyelmébe a szerkesztő.

Kaposvár, 2005. szeptember 29-én

dr. Magyar Kálmán

 

Katalógus Magyar – Nováki Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Könyvek Vissza Átfogó művek