MARKÓ : Elfelejtett magyar hadvezérek (előszó )
Amikor az első világháborút követő forradalmak gyászos emlékű időszaka lezajlott és a függetlenné vált Magyarország élete minden vonatkozásban nemzeti irányban haladt, fejlődött tovább, — az újabb, korszerű módszerekkel dolgozó magyar hadtörténetkutatók belemélyedtek a hazai és bécsi levéltárak eddig szinte kihasználatlan magyar iratanyagába. Hozzáfogtak a magyar hadtörténet eseményeinek új feldolgozásához és megdöbbenve ébredtek annak tudatára, hogy a világháború előtti történetírásunk milyen felületesen, csak a pillanatnyi érdeklődésnek szolgáló módon hozta napvilágra a magyar hadvezérek életének és szerepének adatait. De valljuk meg, hogy az akkori magyar közönség sem érdeklődött annyira nemzeti hadtörténetünk eseményei iránt, mint a mai, és megelégedett a 48-as szabadságharc és a Rákóczi-felkelés katonai történetének általános ismeretével. Eközben pedig feledésbe merültek azoknak a kiváló magyar hadvezéreknek cselekedetei, akik a Habsburg birodalom seregeiben, magyar vagy vegyes kötelékű csapatok, seregek élén valóban gyönyörű haditetteket hajtottak végre és vitézi életükkel öregbítették a magyar katona hírnevét. Bizony szomorú, de igaz, hogy például a volt közös hadsereg katonai akadémiáin és egyébb tisztképző intézeteiben több olyan hadvezérről tanultunk, magyar nevű és származású vitéz katonákról, akiknek szerepéről, méltatásáról magyar tankönyveink meg sem emlékeztek. Pedig a XVIII. és XIX. század európai jelentőségű háborúiban sokkal több magyar hadvezér szerepelt, mint azt gondolnók. Mária Terézia háborúinak, a napoleonkori francia háborúnak igen sok szép haditettét magyar hadvezérek tervezték és hajtották végre. Kötelességünk tehát működésük emlékét és személyi teljesítményeiknek hiteles adatait a feledés homályából előhozni és példaként állítani a magyar közönség és ifjúság elé.
A magyar hadvezérek szereplésének és dícséretreméltó haditetteinek emléke — sajnos — beleolvadt a volt birodalmi, később cs. és kir. hadsereg haditörténetének egyetemes képébe és a külföldi szakirodalomba ezek a hőstettek, nem mint határozottan magyar katonák, magyar érdemei kerültek be, hanem mint az osztrák történet dicsőséges jelenetei. Ebben — valljuk meg — mi magunk vagyunk hibásak. Bizony gyakran előfordult a múltban, hogy az osztrák munkák ugyan nem hallgatták el, hogy az a hős tiszt, akiről írnak, magyar nemzetiségű volt, de haditettüket már az osztrák hadtörténet dicső jeleneteként könyvelik el. Így például az az egyébként kiváló osztrák munka, amelyik az összes, régi Mária Terézia rendi lovagok életét és haditetteit írja le, a pécsi születésű Petrovszky Ferenc huszárezredesről azt írja, hogy ennek a magyar tisztnek sorozatos haditettei ... „neki dicsőséges helyet biztosítottak az osztrák hadtörténet lapjain.” Majdnem ugyanezeket a szavakat olvashatjuk báró Duka Péter és még több más kiváló magyar hadvezér tevékenységéről is.
E kis könyvben ezt a mulasztást akarjuk némileg pótolni és megismertetjük a magyar olvasóközönséggel néhány olyan kiváló, hadvezéri tehetséggel és más katonai erényekkel megáldott magyar katona jeles haditetteit, akiknek nevét nem szabad elfelednünk. Ki ismerte például itthon Bakonyi, Neszméry, Fedák, Szent-Ivány, Szentkereszty, Luzsénszky, Kiss, Ott, Meskó, Révay, Fábry, Szereday tábornokok neveit; kit érdekelt az, hogy az egyébként talán név szerint ismert Hadik, Gyulay, Alvinczy, Kray, Vécsey, Splényi, Ghillány családoknak egy-egy katonatagja, milyen magas vezetői állást töltött be Mária Terézia és I. Ferenc királyok seregében és milyen, valóban szép haditett emléke fűződik nevükhöz? Pedig, ha ifjúságunkat a hősi életszemléletre akarjuk nevelni, ezeknek a keménykötésű vitéz férfiaknak ragyogó élete a legszebb példákat adja kezünkbe. Voltak köztük szerencsés és szerencsétlen sorsú emberek, az egyiket a hadiszerencse kereke magasra lendítette, a másikat súlyos sebesülése, hősi halála vagy egyéb kedvezőtlen körülmény megakasztotta abban, hogy elérje azt a vezéri polcot, amelyre emberi és katonai rátermettsége alkalmassá tette De egy vonatkozásban mindannyian egyformák voltak: derék, becsületes, bátor, önzetlenül áldozatrakész harcosok, lelkes hazafiak, vezetői képességgel megáldott vezérek, végeredményben tiszteletre méltó magyar katonák. Valamennyien azok közé a magyar hősök közé tartoznak, akik Zrínyi szerint: „... egyik világ szegeleteiről a másikra vezették vitézséggel a magyarokat!”
Ismerjük meg vitézi életük legjelentősebb mozzanatait és tisztelettel és kegyelettel őrizzük emléküket!
MARKÓ ÁRPÁD
Megjegyzés. Forrásmunkákul felhasználtam az illető ezredek régi ezredtörténeteit, a Hadtörténelmi Közleményekben és más magyar és német szakmunkákban található adatokat. A személyi adatokat és a haditettek legtöbbjénak adatait Hirtenfeld J.: Der Militär Maria Theresien Orden und seine Mitglieder című, a bécsi volt Kriegsarchiv hiteles, eredeti hadműveleti iratai alapján összeállított kitűnő munka után közlöm. E könyvem legtöbb fejezetét az 1943/44. év során a magyar rádióban tartott előadássorozatom. „Elfelejtett magyar hadvezérek” alkotja. Ezeket egészítettem ki még sok más, ott már nem említett magyar hős katona életének összeállításával.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
