Nagy csaták 15. : A magyar önvédelmi háború 1848–1849 (ajánló)
Perlasz bevétele (1848. szeptember 2.)
A magyar honvédsereg első komoly győzelme a perlaszi szerb sánctábor 1848. szeptember 2-i bevétele. Itt szerepeltek először együtt a magyar
haderőt alkotó volt császári királyi alakulatok, a 10. honvédzászlóalj, a Woroniecki-szabadcsapat, illetve a mozgósított nemzetőrség erői.
A pákozdi csata (1848. szeptember 29.)
Az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata közben a magyar hadsereg a jobbszárnyon sikeresen verte vissza a horvát balszárny támadását, a hadközépen pedig a magyar
tüzérség szétlőtte a támadó oszlopokat, így azok el sem jutottak a magyar vonalakig.
A schwechati csata (1848. október 30.)
Noha a magyar haderő a Bécs felmentésére indított támadásban vereséget szenvedett, az 1848. október 30-i schwechati csatában a közelharcban a magyar csapatok
jól szerepeltek, s a Répásy Mihály ezredes vezette lovasdandár sikeresen akadályozta meg a császári csapatok átkaroló mozdulatát.
A szolnoki és ceglédi ütközet
Perczel Mór tábornok 1849. január végén a Duna-Tisza-közben indított ellentámadást – a január 22-i szolnoki, ill. a január 25-i ceglédi ütközet volt a magyar
haderő első sikeres támadása a főhadszíntéren a főváros feladása után. Ennek köszönhetően Windisch-Grätz császári fővezér Budapest
közelében vonta össze erőit, s hetekre leállított minden támadó tevékenységet.
A branyiszkói diadal (1849. február 5.)
Az 1849. február 5-i branyiszkói ütközet Guyon Richárd ezredes, „a magyarnak ángol oroszlánja” nevéhez fűződik. Ez az összecsapás zártra le
Görgei felvidéki téli hadjáratát, s ennek révén vált lehetővé a magyar főerők egyesülése.
A kápolnai csata (1849. február 26–27.)
Az egyesült honvédsereg első nagy csatáját 1849. február 26–27-én a Tarna vonalán, Kápolnánál vívta Henryk Dembinski altábornagy vezetése alatt.
Miután a magyar fővezér nem összpontosította időben csapatait, a csata Windisch-Grätz győzelmével ért véget.
Nagszeben bevétele (1849. március 11.)
Józef Bem tábornok, a magyarok Bem apója 1848. december közepe és 1849. március közepe között, mintegy három hónap alatt szabadította fel Erdélyt. A hadjárat
fordulópontja volt az 1849. március 11-i nagyszebeni ütközet, amelynek révén Bem megszerezte az ellenség legfontosabb támaszpontját, s arra kényszerítette az
Erdélyt megszálló osztrák és orosz erőket, hogy rövid időn belül kiürítsék az országrészt.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
