SÓFALVI : Hadakozás és önvédelem a középkori és fejedelemség kori Udvarhelyszéken (ajánló)
A szintézis a történelmi Udvarhelyszék középkori és fejedelemség kori önvédelmének tárgyi emlékeit tárja fel, mindemellett a korabeli határvédelem és a székely hadviselés sajátos összetevőit elemzi, tágabb kontextusban vizsgálva Erdély, illetve Székelyföld határvédelmét. A szerző átértékeli a korábbi kutatások több eredményét, felülvizsgálva a székely várépítés tagadásának teóriáját, illetve a késő középkori székely fegyverhasználat kérdéseit.
A korszerű régészeti módszerekre alapozott kutatómunka során az önvédelem széles spektruma került előtérbe: várak, erődített udvarházak, hosszúsáncok, védőfallal erődített természetes barlangok, mesterségesen ásott barlangok, tatárpincék, védelmi kialakítású templomok. A szisztematikus kutatások során végig lehetett követni az önvédelmi szemlélet és az alkalmazott stratégiák változásait az Árpád-kortól a késő középkoron át a fejedelemség koráig.
A terület védelmi mechanizmusainak elemzésénél egy-egy vár vagy más védelmi jellegű létesítmény településtörténeti hátterét is vizsgálta a szerző az egyre gyarapodó régészeti és más történeti források alapján, átfogó képet rajzolva Udvarhelyszék középkori településtörténetéről.
Az udvarhelyszéki székelység önvédelme a vizsgált és elemzett létesítmények keresztmetszetében nagyon összetett és sokszínű képet mutat, a terület természetföldrajzi adottságainak keretében a középkori és fejedelemség kori katonai védelem szinte minden lehetséges formáját felhasználták az emberi és anyagi javak megmentése érdekében.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
