Átfogó hadtörténeti munkák – könyvek

A Zrínyiek és a honvédelem (bevezetés)

PADÁNYI JÓZSEF

350 éve, 1664. november 18-án hunyt el a magyar és horvát hadtörténelem egyik legnagyobb alakja, Zrínyi Miklós. A családban ő volt a hetedik, aki büszkén viselte a Miklós nevet, emlékezve és emlékeztetve olyan elődökre, mint a szigetvári hős dédnagyapa.

A Zrínyiek története egybeforrott a török elleni harccal. Ennek oka egyrészt hazaszeretetük, másrészt a birtokaik elhelyezkedése volt. Védték a tulajdonukat, a szűkebb pátriájukat és védték az országot. A család nevét örökre beírták Magyarország és Horvátország históriájába, katonaként és gondolkodóként egyaránt.

Az örökség és az évforduló arra kötelez minket, hogy megálljunk egy pillanatra és emlékezzünk a Zrínyiekre. Gondolkodjunk el azon, megtettünk-e mindent emlékük ápolásában, átadtuk-e az utánunk jövőknek az örökség sokszor nehéz terhét. Katonaként, hadtudósként különös felelősségünk van abban, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni nagy katona elődeink tetteit. Ez volt az egyik oka annak, hogy „A Zrínyiek és a honvédelem” címmel rendeztünk konferenciát, amelynek eredményét: az ott elhangzott előadásokat tartalmazó kötetet tartja kezében az Olvasó.

A másik ok személyes, és egy esős, hideg napig vezethető vissza. 2006 őszén jártam először az Őrtilos és Belezna, Somogy és Zala megye határán fekvő Zrínyi-Újvárnál. Akkor még nem tudtam, hogy az első lépéseimet teszem egy hosszú évekig tartó, sok sikert és apróbb kudarcokat is hozó kutatási folyamatban. A Zrínyi által 1661-ben a török ellen épített vár nem sokat mutatott, csak az értő szem láthatta a falak helyét, a bástyák peremét, a vár árkának vonalát. Azonban volt valami a levegőben, ami azonnal megfogott. Talán a vadregényes táj, a zabolátlan Mura vagy a helyiek mindenen átsugárzó kedvessége. Talán a költő és hadvezér Zrínyi Miklós szelleme, zsenialitásának máig ható üzenete. Sokszor jártam ott ezt követően, de mindig érzem ezt a nehezen leírható, csak a sokadik érzékkel tapintható üzenetet.

Nem mi találtuk meg Zrínyi-Újvárat, előttünk már sokan leírták, hogy valószínűleg a légrádi szőlőhegy északi lankáján állt. De mi voltunk azok – barátaim, hallgatóim, kollégáim és munkatársaim –, akik a csata- és hadszíntérkutatás módszereivel és eszközeivel bizonyítottuk a sejtést. Nem a várat kerestük, hanem az 1664. évi ostrom nyomait. Annak az ostromnak a nyomait, amely végül elpusztította az erősséget, és földdel tette egyenlővé Zrínyi Miklós egyetlen magyar területen épült alkotását.

Először egy fémkereső volt minden felszerelésünk. Aztán a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vásárolt néhány igazán korszerű és hatékony műszert. Ez egyaránt szolgálta a kutatást és az oktatást. Hallgatóink ugyanis egyszerre ismerkedtek a kutatással, és kaptak korszerű szakmai felkészítést.

Ahogy jöttek az első eredmények, úgy szélesedett a kutatás. Elmentünk Grazba és Bécsbe levéltárakat kutatni, jártunk Zágrábban, ahol a Nemzeti és Egyetemi Könyvtárban (Nacionalne i sveucilisne knjiznice) kézbe vehettük Zrínyi könyveit. Segítettek az egyetemek: a gyöngyösi főiskola LIDAR-t küldött a vár fölé, hogy digitális rajzunk legyen a terepről, Pécs régészeket adott, akik talajradarral vallatták a vár földjét, Miskolc végezte el a leletek metallurgiai vizsgálatát. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereket küldött. Pilóta nélküli repülővel fényképeztük végig a környéket, és persze a hagyományos régészeti feltárás sem maradt el. Segítettek a zalai és somogyi régészek, és semmivel sem pótolható támogatást kaptunk a helyi közösségektől. Volt ebben szállás, jóféle bor, remek ételek és sok-sok kedvesség. Pontosan tudta mindenki, hogy ami itt előkerül, az közös örökség.

A közös örökség ösztönözte azt a kezdeményezést is, amely a mai napig él, és jól működik. Minden évben másik magyar vagy horvát falu rendezi a Zrínyi-fesztivált, ahol összejövünk, beszélgetünk, megmutatjuk egymásnak az értékeinket, és természetesen emlékezünk. Nevek százait írhatnám le, akik részt vesznek ezeken a rendezvényeken, akik együtt örülnek velünk, de valaki biztos kimaradna.

Az eredményeink – talán lehetek szerénytelen – imponálóak. Leletek százai – muskéta- és ágyúgolyók, mozsárbombák, ostromeszközök – tanúsítják az ostromot. A lövedékek elektronmikroszkópos vizsgálata olyan gyártástechnológiára utal, amely nóvumként értékelhető ismeret. A lelettérkép ugyanakkor kirajzolta az ostromárkok vonalát, és elvezettet minket a vár védműveihez. Megtaláltuk a leégett cölöpök nyomát, és ennek mentén felfejthető a vár sáncainak egésze. Tudjuk hol volt bástya, és hol volt török ágyúállás. Egy dolgot nem tudunk, de az is meglesz: nem találtuk meg a vár, elbeszélő forrásokban említett és metszeteken is ábrázolt kútját.

Sok mindent megmutattunk az eredményeinkből. Több könyvet és tucatnyi cikket jelentettünk meg magyarul, angolul és horvátul, konferenciákat rendeztünk itthon és Horvátországban. Zrínyi-Újvár része lett a honvédtisztek képzésének, hiszen az első évfolyam minden évben meglátogatja a helyszínt, a harmadik évfolyamot befejező műszaki hallgatók pedig egy héten át mérnek és kutatnak ott.

Elkészült egy makett is, amely először tesz kísérletet arra, hogy három dimenzióban mutassa meg a vár kinézetét, és elkészült egy bemutatóterem Beleznán, ahol tárlókba zártuk mindazt, amit megosztani és az ide látogatóknak megmutatni érdemes.

Van még tartalékunk, hiszen kiadásra vár több mint százoldalnyi, Zrínyi-Újvárral kapcsolatos irat, amelyet a Steiermärkisches Landesarchiv-ban, a grazi tartományi levéltárban találtunk. Tovább keressük a kutat és a török ágyúállásokat, s több ponton is feltárjuk a vár falát. A leletek újabb és újabb izgalmas kérdéseket vetnek fel.

Elragadott a hév, hiszen ahogy leírom, újra élem a pillanatokat, újra érzem, ahogy emelkedik a pulzusom, amikor koppan az ásó, vagy jelez a fémkereső. Jó érzés mindezt megmutatni és beszélni róla. Ezt a célt szolgálta a konferencia is, amely sok szempontból rendhagyó volt. Rendhagyó volt, mert horvát vendégeink mellett egy osztrák tábornok is elmondta, hogy az osztrák történelemben hol van a Zrínyiek helye. Rendhagyó volt azért is, mert a katonák szemével vizsgáltuk, hogy a horvát, az osztrák és a magyar haderőben hogyan ápolják a Zrínyiek emlékét. Rendhagyó volt azért is, mert egyszerre hallhattunk arról, hogy a két Zrínyi testvér, Péter és Miklós emléke hogyan szolgálja a tisztképzést a Mura jobb és bal partján. Talán szokatlan is volt, hiszen egyszerre mutattuk be azt, hogy a Zrínyi név és örökség hogyan jelent meg a honvédségben: viselte ezt a nevet hadihajó, katonai szervezet, löveg, szabadcsapat és egyetem.

Kötetünkben ezeket, a konferencián elhangzott előadásokat adjuk közre, szerkesztett változatban, három nyelven: magyarul, illetve rövid összefoglalójukat angolul és horvátul. Biztosak vagyunk abban, hogy minden Olvasónk talál olyan információt, amely felkelti érdeklődését, és megáll egy pillanatra, hogy velünk emlékezzen.

KATALÓGUS		TARTALOM