A háborúk történetét tanulmányozva jól megfigyelhető az a törekvés, hogy a szemben álló seregek fokozódó mértékben igyekeznek csapataik öszszetételét, fegyverzetét valamint a hadvezér szándékát az ellenfél elől elrejteni, ugyanakkor minél több és minél részletesebb információkat igyekeznek szerezni róla. Régen elmúlt az az idő, amikor a hadseregek fényes egyenruhákban, csillogó fegyverekkel, kibontott zászlókkal, hangos kürtszóval törtek egymásra. Az első és a második világháború harcaiban és hadműveleteiben, valamint az azt követő és jelenleg is folyó helyi háborúkban a rejtőzés, az álcázás a harccselekmények nélkülözhetetlen részévé lett. A felderítés – minél jobban látni az ellenséget – és az álcázás – minél jobban eltűnni az ellenség szeme elől – követelményei, lehetőségei és eszközei hatalmas mértékben fejlődtek.

A vizuális – a szabad szemmel, távcsővel vagy más optikai eszközzel végzett – felderítés elleni álcázás napjaink követelményeit már nem elégítik ki. A korszerű hadseregek felszerelésében ugyanis az elektromágneses spektrum egészére kiterjedő, azt teljes mértékben felhasználó felderítőeszközök nagy számban megtalálhatók. Ez megköveteli, hogy az álcázás rendszabályai és eszközei ne csak a vizuális, hanem az elektromágneses spektrum nem látható tartományának – az ultraibolya, az infravörös és a rádiólokációs hullámoknak – a felhasználásával végzett felderítés ellen is hatásosak legyenek. A műholdakkal végzett felderítés jelentősége és eredményessége is fokozódik: komplex álcázásra van szükség.

Könyvünk ezekről a kérdésekről nyújt átfogó ismereteket. A csupán gyakorlati megoldásokat kereső, és a korszerű álcázással kapcsolatos elméleti kérdések iránt érdeklődő olvasók igényeit egyaránt igyekszik kielégíteni.