Tisztelt Olvasó!

Ma már talán közhelynek tűnik, ha a megváltozott biztonsági környezetről, korunk új típusú kihívásairól beszélünk. Az sem új keletű gondolat, hogy ezek megelőzése, kezelése a korábbi elképzelésekhez képest egészen más gondolkodásmódot, ha úgy tetszik új megközelítést igényel. Az alaptétel és feladat tehát adott, a megvalósítás hogyanját tekintve azonban még tág lehetőségek nyílnak új elképzelések, teóriák, gondolatok megalkotására. A jelen kiadvány egyike ezen kísérleteknek, amely a nemzetközi válságkezelésben már meghonosodott, ugyanakkor még formálódó stádiumban lévő, átfogó megközelítés elvét teszi a gondolkodás középpontjába.

A 21. században a biztonság hagyományos, kizárólag katonai típusú fenyegetésekre alapuló értelmezése már a múlté. „A biztonság fogalma egyre átfogóbb értelmezést nyer” állapítja meg Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája, kitérve arra, hogy hazánk a biztonság politikai, katonai, gazdasági és pénzügyi, illetve társadalmi, ezen belül emberi és kisebbségi jogi, valamint környezeti dimenzióját különbözteti meg. A hagyományos fegyveres konfliktus veszélye csökkent ugyan, de nem szűnt meg, tehát ezzel továbbra is számolni kell. Emellett azonban megjelent, felerősödött, illetve megváltozott számos régi és új kihívás, kockázat, valamint fenyegetés. Példaként említhető a demográfiai robbanás; az energiahordozók kimerülése; a víz, az élelem és a természeti erő források szűkössége; a környezetszennyezés; a globális felmelegedés; az instabil régiók, a működésképtelen államok, a migráció, a tömegpusztító fegyverek elterjedése; a fegyver- és kábítószer-kereskedelem; a nacionalizmus, az extrémizmus; a fundamentalizmus; a szervezett bűnözés; a nemzetközi terrorizmus, hogy csak a legjellemzőbbekről szóljak.

Az átrendeződő nemzetközi, illetve nemzeti biztonsági rendszerek sajátossága, hogy e kockázati tényezők nem egymástól elkülönülten, hanem egyszerre, egymást erősítve jelennek meg. Ezért eleve kudarcra van ítélve minden olyan elképzelés, amely nem ezek együttes, összehangolt kezelését célozza meg. Természetesen mindez csak akkor valósítható meg eredményesen, ha a különböző válságkezelő civil és katonai képességek fejlesztését, alkalmazását, együttműködését ezen alapelvnek rendeljük alá. Hazánk, illetve a hozzánk hasonlóan, limitáltabb erőforrásokkal rendelkező, kisebb országok számára létfontosságú, hogy a rendelkezésére álló képességeket a lehető leghatékonyabban alkalmazzák. Mindez aligha képzelhető el az érintett ágazatok, kormányzati és nem kormányzati szenek együttes, összehangolt tevékenysége nélkül. Ezáltal csökkenthető az erőket megosztó, gyengítő ágazati, szakmai rivalizáció, illetve megszüntethetők az egyes területeken jelentkező képességhiányok, továbbá felszámolhatók a felesleges és költséges képességbeli párhuzamosságok, duplikációk.

Ha számba vesszük az ország összes civil és katonai képességét, azokból egyfajta közös alapot képezünk, és a kialakult válsághelyzet jellegétől függően modulszerűen, rugalmas összetételben alkalmazzuk őket, közel kerülhetünk a kitűzött célhoz.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ilyen mérvű, a nemzet erőforrásainak, képességeinek teljes spektrumára kiterjedő koordináció létrehozása és működtetése milyen szervezeti és strukturális rendszer létrehozását teszi szükségessé. A válasz egyszerű: semmilyet, mivel már létezik ilyen rendszer, amely nem más, mint a védelmi igazgatás rendszere. Azzal, hogy összefogja a legkülönbözőbb válságtípusokhoz tartozó szerveket, szervezeteket, magába foglalja az ország összes civil és katonai képességét, mintegy közvetítő közegként, katalizátorként szolgálhat az átfogó megközelítés megvalósítása érdekében.

A jelen kiadvány az átfogó megközelítés alapelveinek és elméleti alapjainak kifejtésén túl, kitekintést nyújt a megvalósítás egyes területeire is, mint például a nemzetközi stabilizációs és újjáépítési műveletek, a NATO Válságreagálási Rendszere és az azzal összhangban lévő Nemzeti Intézkedési Rendszer, a kibervédelem, a nemzetgazdaság védelmi célú felkészítése és mozgósítása, valamint az egészségügy. Külön fejezet foglalkozik a felsőoktatás és az átfogó megközelítés kapcsolatával, mivel az ilyen jellegű gondolkodásmód és a hozzá tartozó szervezeti kultúra elsajátítását már az iskolapadban meg kell kezdeni. Ehhez kiváló hátteret nyújt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megvalósuló integráció, amely civil közigazgatási, valamint rendvédelmi és katonai elemeket fog egybe.

A kiadvány egyes fejezetei külön-külön és összességükben egyaránt azt a szemléletet tükrözik, hogy az átfogó megközelítést – a tradicionális felfogástól eltérően – nem csak nemzetközi viszonylatban külföldön, hanem belső, nemzeti válságok esetén is célszerű alkalmazni.

A kiadványt ajánlom minden, a válságkezelés, az átfogó megközelítés, illetve a védelmi igazgatás iránt érdeklődő olvasó részére, illetve a felső oktatási intézmények számára oktatás céljából.

Dr. Dankó István
a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára