„Azokat a problémákat, amelyeket egy bizonyos szintű
gondolkodásmód okozott, nem lehet megoldani ugyanolyan
szintű gondolkodással.”

Albert Einstein

Az egész társadalomban az átalakulás, a társadalmi-gazdasági változások korát éljük. Ezt a Magyar Honvédségnél legszembetűnőbben a nemzeti hadsereggé válás mint eszmei és gyakorlati követelmény, valamint a biztonságpolitika össztársadalmi feladataiból gyökerező katonai védelmi koncepció kialakítása fejezi ki. Ezek együttesen a honvédelem alapjainak újbóli kimunkálását vetik fel, aminek természetes mozgatói a közép-kelet európai országokban végbemenő változások, a Varsói Szerződés katonai és politikai értelemben vett megszűnése, az eddigi ellenségkép elvetése, ezzel együtt és összhangban egy kollektív európai biztonsági rendszer igényének megfogalmazódása, melyben a katonai tényező csak végső eszközként, az önvédelem biztonságos „elégséges” szinten tartásának biztosítékaként jön létre.

Ha ezeket a gondolatokat a katonai nyelvezetre fordítom le, eljutok arra a következtetésre, hogy az önvédelemhez szükséges védelmi képesség megteremtése a védelemhez szükséges és elégséges nagyságú fegyveres erő kialakítását feltételezi.

Ez a doktrinális követelmény a strukturális támadóképtelenség elvén alapul és a hagyományos erők- és eszközök olyan nagyságrendjét és összetételét fejezi ki, ami képessé teszi az állam fegyveres erőit egy hasonló nagyságrendű állam agressziójának visszaverésére, de ugyanebben a viszonylatban nem teszi képessé eredményes hadászati (hadműveleti) támadó tevékenység folytatására.

Ezek a problémák az anyagi biztosítás kérdéseinél nagyon szemléletesen és jól követhetően jelentkeznek, mikor a készletek szintjét, azok elhelyezkedését és mobilitását határozzuk meg a fegyveres erők lehetséges alkalmazási követelményei szerint.

Az anyagi biztosítás háborús rendszerének átfogó vizsgálatával a vezérkari tervezés során kezdtem el foglalkozni, munkakörömből eredően pedig 1978-tól. Majd az új védelmi koncepció nyomán bekövetkezett változások hatására még intenzívebben dolgoztam e témán.

A témában részt vettem az Anyagi Technikai Főcsoportfőnökség koncepciójának kialakításában, a haderőreform és a hadsereg lehetséges alkalmazása anyagbiztosítási kérdéseinek kimunkálásában.

Ennek során 1990-ben született meg az igény a főcsoportfőnökség vezetésében, hogy a védelmi koncepcióval és a haderőreformmal összhangban az anyagi-technikai biztosítás kérdései tudományos igényű feldolgozást nyerjenek. A kialakult új katonapolitikai helyzet és az elöljárói igény hatására kezdtem a téma feldolgozásához, támaszkodva a vezérkari tervezésben rendelkezésemre álló tíz éves ismeretanyagra, valamint aspiránsi kutatásaim során feldolgozott ismeretekre.

A téma feltárása közben állandóan szem előtt tartottam az ellátás hátterét biztosító anyagi – technikai bázis állapotát, diszlokációját, az ország geopolitikai elhelyezkedését és a hadszíntér előkészítettségét.