A Magyar Köztársaság 1999-ben a NATO tagja lesz. A tagsággal egy sor jogosultsághoz, előnyhöz jutunk, ugyanakkor meghatározott feltételeket, követelményeket is teljesítenünk kell. Ezen követelmények egyike a NATO-ban alkalmazott hadműveleti-harcászati és vezetési elvek megismerése, megtanulása és alkalmazása. Ezen belül a fogalom, a terminológia és a jelrendszer átvétele meghatározó jelentőségű. Egy szövetségi rendszerben nemcsak a szó eredeti értelmében, hanem a tartalmi kérdések vonatkozásában is egy nyelvet kell beszélni.

Áttekintve a NATO és a magyar hadműveleti-harcászati elveket egy sor azonosságot, de ugyanakkor jelentős eltérést is találunk. Az azonosságok törvényszerűek, amelyek adódhatnak a tevékenység hasonlóságából, valamint a közös hadművészeti gyökerekből. Aki alaposabban ismeri a Magyar Királyi Honvédség harc- és harcászati szabályzatait nagyon sok párhuzamot, azonosságot fedezhet fel a jelenlegi NATO elvekkel. Úgy tűnik, mintha a két világháború közti magyar elvek előzményei lettek volna a jelenlegi nyugati elveknek.

Ez valójában nemcsak látszat, hanem valóság is. 1949-ig a magyar hadművészet együtt fejlődött a nyugat- és közép-európaival. 1949-ben e kapcsolatban törés keletkezett. Egyik napról a másik napra át kellett venni a szovjet hadművészeti, vezetési, ellátási, kiképzési stb. elveket. Egy alapjaiban új terminológia és fogalomrendszert kellet elsajátítani és alkalmazni. A korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy ez nem ment egyik napról a másikra, ez nem egy egyszerű feladat volt.

Hasonló méretű és jelentőségű feladat elé került honvédségünk tiszti és tiszthelyettesi kara mint ötven évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy 1949-ben a katonai és politikai vezetés a régi elvek teljes elfelejtését követelte. Ma ez nem cél és nem kéri ezt tőlünk senki sem. Feladat, hogy egy a NATO elvekkel szellemiségében, filozófiájában kompatibilis, terminológia és jelrendszer tekintetében, egységes, a magyar nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő magyar hadműveleti-harcászati elvrendszert alakítsunk ki.

Az elmúlt években jelentős mennyiségű NATO és nemzeti dokumentum került a Magyar Honvédséghez. Ezeket az anyagokat általában minden kritika nélkül lefordították, s szinte a nyers fordítást kiadták tanulmányozásra. Az idő rövidsége és a célt figyelembe véve más lehetőségünk nem is lett volna. A kiadott fordítások sokfélesége és sokszínűsége azonban jelentős fogalmi keveredést okozott. Például a combat support kifejezést a hozzá nem értők automatikusan harcbiztosításnak fordították, pedig tartalmi egyezés a két fogalom között minimális. A fordítás helyesen harctámogatás, esetleg harci támogatás. Ha már ezt a példát itt közreadom, akkor meg kell jegyeznem, abban is meggondoltan kell döntenünk, hogy a combat support kifejezést a birtokos szerkezetű harctámogatásra, vagy jelzős szerkezetű harci támogatásra fordítsuk. Ez az egy példa a sok ezerből is bizonyítja dokumentum szerkesztőink felelősségét és munkájuk nehézségét.

A hadműveleti-harcászati kérdéssel foglalkozó kollégák igen gyakran hiányolják az új, a NATO elveket alkalmazó, tartalmazó harcászati szabályzatokat. Ez bármennyire is akarnánk, nem mehet egyik napról a másikra. A szabályzatalkotásnak meg van a meghatározott rendje. A szabályzatalkotást meg kell, hogy előzze a haderőnemi doktrína, azt megelőzi az összhaderőnemi doktrína, mely pedig csak a nemzeti katonai stratégia elfogadása után készülhet el. Természetesen a különböző szinteken folyó dokumentumok összeállításánál alkalmazható a párhuzamos munka, sőt szükségszerűen alkalmazni is kell azt az idő rövidsége miatt.

A dokumentumok kidolgozásával lehetőleg olyan személyeket célszerű megbízni, akik az eredeti NATO anyagok és fordításaik segítségével, megfelelő szakmai tudással és angol nyelvismerettel képesek a NATO elveknek és a nemzeti sajátosságoknak is megfelelő produktumokat létrehozni. Ezeket a tervezeteket pedig mind szélesebb körben véleményeztetni, lektorálni és pontosítani szükséges. E tanulmányban a NATO és magyar elvek összehasonlításával, ütköztetésével a menet, a támadás és a védelem témakörében következtetéseimet, javaslataimat és ajánlásaimat fogalmazom meg, segítve ezzel oktató munkánkat és bízom benne, a dokumentum kidolgozó munkát is.

A tanulmányban dőlt betűkkel a saját megjegyzéseket, értékeléseket, elemzéseket, következtetéseket és ajánlásokat fogalmaztam meg. Az anyag alapját az ATP 35B NATO szárazföldi doktrína képezte, melyet jelentősen kivonatoltam, átszerkesztettem, kiegészítettem és olvasmányosabbá tettem.

A tanulmányt ajánlom a harcászati kérdésekkel foglalkozó oktató kollégáim figyelmébe és a haderőnemi doktrínák, valamint az új harcászati szabályzatok megjelenéséig javaslom a harcászat oktatásában történő felhasználását.