CLAUSEWITZ : A háborúról (előszó)
1917 & 1999
Felette nehéz munkára vállalkoztam, midőn Clausewitz Károlynak »A háborúról« című műve fordítására szántam el magamat.
A munkát nehézzé az teszi, hogy Clausewitz mély gondolatait, melyeket a közönséges értelemnek felfogni amúgy is sok időbe kerül, tömör, hogy ne mondjam, nyelvtanellenes mondatokban írja le és gondolatmenetének összefüggését irályilag kifejezésre nem juttatja.
A fordítónak minduntalan félnie kell, hogy a nyelvtanilag vagy irályilag nem egész világos szerkezet folytán az eredetiben is többféle értelmezésre alkalmat nyújtó mondatot vagy rossz magyarsággal, tehát teljesen élvezhetlenül, vagy pedig egészen más, a szerző által nem szándékolt értelmezéssel adja vissza.
Sok gondolkozásba, sok csiszolásba kerül a fordítás s még így sem vagyok biztos afelől, vajjon feladatomnak csak némileg is meg tudok-e felelni.
Fogadja az olvasó szívesen a becsületes és fáradságos törekvést s belátást gyakorolva, nézze el a netaláni hiányokat.
Ezeknek előrebocsátása után megfelelek arra az önkénytelenül felmerülő kérdésre, hogy miért fogtam tehát egy általam igen is nehéznek tartott munkához?
Azért, mert ezzel a magyar — vagy magyar nyelven megjelenő — katonai irodalmat oly művel akarom gyarapítani, mely lényegében örökbecsű; azért, mert azt akarom, hogy ehhez az értékes könyvhöz a csak magyarul beszélő katonák vagy nem katonák is hozzáférhessenek.
Ez volt célom.
Most pedig, amidőn Clausewitz »A háborúról« című művének magyarázatokkal, jegyzetekkel és egyéni észrevételekkel ellátott fordítását közrebocsátom, eleve figyelmeztetek arra, hogy e mű nemcsak hogy nem könnyű olvasmány, de az általánosan művelt és kutató elméjű olvasótól is nagyon fáradságos tanulmányozást követel; de viszont állíthatom, hogy a mű tanulmányozására fordított fáradság értékes gyümölcsöt terem.
Figyelmeztetek arra is, hogy a munkában egyéni meggyőződésem szerint van: ami elavult, amit meg lehet cáfolni s ami csak töredékes, vagyis teljesen kifejtve nincsen; de mi e hiányosság ahhoz a sok szellemi kincshez, amelyet e könyvben: a háború bölcseletében Clausewitz, a nagy hadi bölcsész, nekünk nyújt.
Részemről a mondanivalókat elvégeztem.
A következőkben ama felvilágosításokat találja az olvasó, melyek részben a mű keletkezésére és kiadására vonatkoznak, részben pedig szerzőnek saját művéről a kivitel első és későbbi állapotában alkotott nézetét tükrözik vissza.
Clausewitz munkája »A háborúról« magyar fordításban 1892-ben látott napvilágot.
Gondolom, hogy csak kevesen olvasták.
Kár volt, mert ha foglalkoztak volna vele, a mostani nagy világháború természetét jobban lehetett volna megérteni.
Most is csak azt mondhatom, amit az első kiadáshoz írt előszóban mondtam, hogy a mű tanulmányozására fordított fáradság csak hasznos lesz, hasznos különösen a mai időkben, amidőn még számos éveken keresztül kizárólag a nagy világháború eseményeivel és tanulságaival fogunk foglalkozni.
