Napjainkban napirenden van a katonai felsőoktatás reformja, amelynek célja, hogy a katonai felsőoktatás integrálódjon a hazai és az európai felsőoktatás rendszerébe.

A katonai felsőoktatás célja, hogy a különböző beosztásokba a hadtudományban jártas, szakmailag felkészült, sokoldalúan művelt tiszteket képezzenek ki. Ennek során elkerülhetetlen a katonai felsőoktatási intézmények (ezen belül a hadtudomány és segédtudományai, valamint a társadalomtudományok) oktatási feladatainak pontos meghatározása.

A katonai felsőoktatás egyik alapfeladata: felkészíteni a hallgatókat a katonai szervezetek béke- és háborús tevékenységére. Ezen belül a jogi felkészítésnek mind a béke, mind a háborús felkészítésben jelen kell lennie.

Az elkövetkező időszak fontos feladata lesz, hogy a felsőoktatási képzés keretében felkészítsük a parancsnokokat jogalkalmazói és jogi tárgyú oktatói feladataikra. Tevékenységüknek minden tekintetben meg kell felelnie a törvényességi követelményeknek. Egyre erősödik a hadsereg civil ellenőrzésének követelménye, mely főleg politikai és jogi oldalról valósul meg. Vezetéselméleti oldalról kell megvizsgálni, hogy a parancsnoki tevékenységben mi a helye és szerepe a jogtudománynak, és hogyan lehet a katonai felsőoktatás rendszerében a szükséges jogi ismereteket a képzés folyamatába beépíteni.

Értekezésem elkészítése során célul tűztem ki, hogy a következő fő kérdéseket vizsgálom:

1.) A parancsnoki joggyakorlat és főbb területei
2.) A jogi ismeretek oktatásának története a Magyar Honvédség tanintézeteiben
3.) A parancsnoki joggyakorlatra való felkészítés rendszere a Magyar Honvédségben
4.) A jelenleg hatályos jogrendszer normatív és gyakorlati értékelése, javaslat a jogi oktatás új rendjére

Értekezésemet az alábbiak szerint építettem fel:

Az első fejezetben arra vállalkoztam, hogy a joggyakorlat deffiniálásán túl bemutatom a jognak a vezetés eszközrendszerében elfoglalt helyét, a parancsnoki joggyakorlat jogi környezetét és a parancsnoki joggyakorlat főbb területeit. Külön kiemelem a parancsnok jogalkalmazói, valamint oktatói tevékenységét.

A második fejezetben, a történeti visszatekintésben a két világháború közötti, valamint a II. világháború utáni helyzetet mutatom be, elemzem. A jogi oktatás helyzetét részletesen vizsgálom a Magyar Honvédség katonai tanintézeteiben.

A harmadik fejezetben részletesen elemzem a jogi oktatás helyzetét a külföldi katonai tanintézetekben. Bemutatom a jogi oktatás jelenlegi helyzetét néhány polgári felsőoktatási intézményben, az akadémián és a főiskolákon. Ismertetem a parancsnoki joggyakorlatra való felkészítés felmérésének eredményét ill. az azokból levont következtetéseket. Befejezésül megfogalmazom javaslataimat a jogi oktatás új rendjére.

Vizsgálataim során mind a deduktív, mind az induktív módszereket alkalmaztam.

Deduktív módszerek: a Hadtörténelmi Levéltár, és Hadtörténeti Múzeum, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, valamint a katonai főiskolák könyvtáraiban a dokumentumok, a két világháború közötti újságok, folyóiratok, szabályzatok tanulmányozásával kívántam minél szélesebb körű megbízható adatok birtokába jutni, és a kérdést minél sokoldalúbban megismerni.

Induktív módszerek: kiképzési intézkedések, tantárgyi követelmények, tantervek, jelentések alapján kívántam következtetésekre jutni, javaslataimat megfogalmazni.

Az anyag összeállítása során a békefelkészítés különböző irányainál – egy szociológiai felmérés keretében – az itthoni jogalkalmazói és jogi oktatási terület helyzetét vizsgáltam.

Az értekezésem elkészítése során nem foglalkoztam részletesen a sor-, a tisztesi-, a tiszthelyettesi állomány jogi felkészítésével, csupán a felsőoktatásban résztvevőket elemeztem.

Munkám elkészítése során sok segítséget, támogatást, bátorítást kaptam tiszttársaimtól, polgári tanároktól, a különböző könyvtárak munkatársaitól, amit ezúttal is köszönök.