Tisztelt Olvasó!

A Hadtudományi Tájékoztató 2004/3. számában egy nagyobb volumenű munkával ismerkedhet meg az olvasó. Damó Elemér nyá. ezredes: Gondolatok a katonai erkölcsről című, több fejezetből álló tanulmányában összegezte hosszú katonai szolgálata alatt szerzett tapasztalatait.

A szerző többnemzedékes katonacsaládból származik, még a II. világháború előtt lépett a hivatásos katonai pályára. Fiatal tisztként, századparancsnokként harcolt a II. világháborúban. Három év hadifogság után tért haza, és egyike volt azon keveseknek, akik folytathatták katonai pályájukat.

Damó Elemér a hadtudomány különböző területein alkot maradandót. Írásaival találkozhatunk a Műszaki Szemle hasábjain, szakértőként felbukkant az Emlékképek, régi híradók filmkockáin.

Mindezek bizonyítják, hogy Damó Elemér nyá. ezredes tiszti fogadalma szellemében él napjainkig. „A Hazáért mindhalálig!” – kiáltották az ifjú hadnagyok a Ludovika Akadémia tisztavatási ünnepségén. „A Hazáért mindhalálig!” – kiáltotta ifj. Damó Elemér hadnagy, és tartja be fogadalmát.

„A Hazáért mindhalálig!” Mit jelent a haza szolgálata napjainkban? Mit jelent a haza szolgálata a ma katonájának? Milyen követelményeknek kell megfelelni? Milyen erkölcsi értékrendje kell legyen a ma katonájának? A technika, a szervezet, a harceljárásmódok változnak, mi az, ami nem változik?

A szerző előszavában a következőképpen adja meg a választ: „A hazaszeretet, a kötelességtudat, a zászló iránti hűség, a bátorság, a fegyelmezettség, a bajtársiasság, a felelősségtudat, a megbízhatóság, az állóképesség és a többi katonai erények sokasága ma is éppen olyan szükséges, mint a közeli és a távoli múltban. Emellett a katonának napjaink háborúiban továbbra is ÖLNI ES HALNI kell, miközben át kell élnie az iszonyatot és a halálfélelmet.”

„ÖLNI ÉS HALNI” – e szavaknak Nagy Richárd hősi halála ad különös jelentőséget. Fel vagyunk-e, fel lehetünk-e készülve bajtársaink elvesztésére? Bármennyire is fájdalmas kimondani, de fel kell készülnünk egyrészt a várható alkalmazási feladatok sikeres végrehajtására, másrészt a várható veszteségekre. Az utóbbihoz ad segítséget, útmutatást ez a tanulmány.

Egy értékes, igényes, kiérlelt munkát tart kezében az olvasó. A szerző megosztja velünk hosszú katonai pályafutása tapasztalataira és a közben folytatott tanulmányaira épített gondolatait. Állításait, következtetéseit hitelesítik az élmények, ismeretek. Egyedülálló e munka a maga nemében, hisz frontot járt tiszt írta meg gondolatait a katonai erkölcsről, az erkölcsi nevelésről, felhasználva több nemzedék tapasztalatát, de nem a múltba, hanem a jövőbe tekintve.

E gondolatok jegyében ajánlom e munkát az Olvasó figyelmébe.

Czimmer István László
ezredes