Számos kéziratban maradt ránk LEÓ császár neve alatt egy nagyszabású taktikai mű, mely húsz fejezetben beható részletességgel foglalkozik a bizánczi hadsereg szervezetével, felszerelésével s a legkülönbözőbb eshetőségekre számított taktikai és strategiai elvek ismertetésével. Anyagának bőségénél fogva a legtekintélyesebb gyűjteményét nyújtja a hadi ismereteknek mindazon munkák között, melyeket a bizáncziak e téren megalkottak. A XVIII. fejezetben az idegen népek hadi szokásainak ismertetése közben foglalkozik a Τοῦρϰοι-al is, jellemzi általánosságban az ő erkölcseiket, majd részletesen leírja fegyverzetüket, hadirendjüket és taktikájukat s kioktatja a bizánczi hadvezéreket az iránt, hogy mi módon lehet velük szemben sikerrel harczolni. Ezeket a Τοῦρϰοι-ra vonatkozó tudósításokat régebbi történetíróink egyértelműleg és a legcsekélyebb kételkedés nélkül sorozták a magyar honfoglalás legbecsesebb kútfői közé, a midőn e taktikai munka szerzőjéül a «Bölcs» melléknévvel nevezett VI. LEÓ császárt tekintették, ki 886—912-ig ült a bizánczi trónon, s a XVIII. fejezet Τοῦρϰοι-án a magyarokat értették, a kik éppen e császár uralkodása alatt telepedtek meg mai hazájukban.

A mióta azonban újabb időben a philologusok kezdték kutatni az ő minutiosus módszerükkel e munka eredetét és értékét, bizonyos kételyek merültek fel abban a tekintetben, hogy a LEÓ-féle Taktikának a Τοῦρϰοι-ra vonatkozó tudósításai valóban hű és megbízható képét adják-e a honfoglalás-kori magyarok hadi szokásainak vagy nem? A kérdés a vita folyamán egyre bonyolódott a nélkül, hogy akár egyik, akár másik irányban döntő bizonyosságot lehetett volna elérni. Mindenki érzi, hogy a felmerült kérdésekre kielégítő feleletet kell adni és a kételyeket el kell oszlatni, a mennyiben ez lehetséges, hogy e Taktika szóban forgó részét teljes megnyugvással és bizonyossággal sorozhassuk be a magyar történet kútfőinek kincsesházába.

Már az eddigi kutatások kétségtelenné tették, hogy e taktikai munkát csakugyan BÖLCS LEÓ császár írta uralkodása éveiben.¹) Az is kétségtelen, hogy Τοῦρϰοι-on a honfoglaló magyarokat érti. Kiderült azonban, hogy azok a tudósítások, melyeket LEÓ a XVIII. fejezetben a magyarokról közöl, nem a saját megállapításai, hanem ezeket ő csekély módosításokkal csaknem szószerint átvette egy régibb taktikai munkából, melynek ez idő szerint sem szerzője, sem kora nincs biztosan megállapítva s melynek eddigelé egyetlen, bár nagyon fogyatékos kiadását SCHEFFER JÁNOS készítette el.²) Felmerül tehát az a gyanú, és ez a gyanú meg is találta a maga buzgó szószólóját az Akadémia színe előtt,³) hogy LEÓ mitsem törődve kora megváltozott viszonyaival, kellő kritika nélkül átvesz és alkalmaz a saját korára olyan utasításokat és tudósításokat, melyek tulajdonképen régebbi viszonyokból sarjadtak és régebbi állapotoknak felelnek meg.

Hogy ennek a gyanúnak alaposságát vagy alaptalanságát kimutathassuk, a következő dolgokat kell tisztáznunk. Először is meg kell állapítanunk, hogy ki és mikor írta azt a taktikai munkát, melyből LEÓ a magyarokra alkalmazott adatait merítette? Csak e munka keletkezési időpontjának meghatározása után dönthetjük el azt, hogy eredetileg mely népnek a hadiszokásai voltak azok, melyeket LEÓ átvisz a magyarokra. Azután meg kell vizsgálnunk, hogy LEÓ, miközben egy régebbi munkának a Τοῦρϰοι-ról adott jellemzését a magyarokra vonatkoztatja, tényleg a magyarok korabeli hadviselési módját tartja-e szem előtt vagy minden ellenőrzés és egybevetés nélkül írja ki azt, a mit forrásában talál? Végül meg kell felelnünk arra a kérdésre, hogy volt-e joga LEÓnak arra, hogy a magyarok hadi szokásait egy régebbi népéivel azonosoknak tűntesse fel, s tudjuk-e igazolni más, egykorú források alapján ez azonosításnak a helyességét?

Kíséreljük meg sorjában feleletet adni a felvetett kérdésekre.

¹) Zachariae v. Lingenthal (BZ., III. (1894). 437-457.) Bölcs Leó szerzősége ellen felhozott ingatag érvelt meggyőzőleg és a kérdést teljesen tisztázólag utasította vissza Vári Rezső «Bölcs Leó császárnak a hadi taktikáról szóló munkája» ( Akad. Értek. a tört. tud. köréből XVII, 10. 1898.) cz. tanulmányában s vele egyidejűleg Kulakovskij is (BZ., VII. (1598). 256. 1.). [vissza]
²) Arriani Tactica ot Mauricii artis militaris 1. XII. Upsaliæ, 1664. [vissza]
³) Gyomlay Gyula : «Bölcs Leó Taktikája, mint magyar történeti kútforrás» (Akad. Ért. a nyelv- és széptud. köréből, XVIII, 1. (1902). [vissza]

1915

2011