A Magyar Köztársaság „Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiája, 2008–2025” című dokumentuma egyértelműen fogalmaz, amikor a magyar társadalmat, a nemzetgazdaságot fenyegető, cselekvésre kényszerítő kockázatként értékeli az éghajlatváltozást. Azokra az elemzésekre alapozza ezt, amelyek az elkövetkezendő évtizedekre jelentős mértékben megváltozó hőmérséklet- és csapadékviszonyokat, az évszakok lehetséges eltolódását, egyes szélsőséges időjárási jelenségek erősödését és gyakoriságuk növekedését valószínűsítik. Mindezek veszélyeztetik természeti értékeinket, vizeinket, az élővilágot, erdőinket, a mezőgazdasági terméshozamokat, építményeinket, lakókörnyezetünket, a lakosság egészségét és életminőségét egyaránt. Az ENSZ egyik tudóscsoportja azt is megállapította, hogy a klímaváltozásnak a biológiai sokszínűségre, azaz az élővilág fajgazdagságára gyakorolt hatása szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa.¹

Hazánkban az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások évtizedek óta folynak. Ebből a folyamatból érdemes kiemelni az Alföld I (1991–1994) és Alföld II (1997–1999) kutatási programokat,² valamint a VAHAVA-programot (2003–2006).³ Előbbiekben részletesen elemezték az Alföld éghajlatváltozásának trendjeit, illetve azok hatását a terület ökológiájára. Az utóbbi program olyan átfogó vizsgálat volt, amely komplex módon értelmezte a változásokat, azok hatását, és a szükséges válaszokat. Ezen belül vizsgálták és értékelték:
– a klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi állásfoglalásokat;
– az elmúlt száz év hazai éghajlatváltozási jellemzőit;
– az éghajlatváltozás és az alkalmazkodás lehetőségeit, tekintettel a legfontosabb területekre (társadalom, gazdaság, energia, egészségügy, természetvédelem, természeti erőforrások, élelmiszer- és vízellátás, vízkár és vízgazdálkodás, mezőgazdaság, közlekedés és települések, turizmus, biztosítás, katasztrófák elleni védekezés, kutatás és képzés),
– a kihívásokra adandó válaszokat.

A VAHAVA-program összefoglalójában fogalmazódott meg az a javaslat, hogy hazánknak szüksége van egy olyan cselekvési tervre, amely az elkövetkezendő évtizedekre meghatározza a követendő stratégiát. Az Országgyűlés 2008. március 18-án fogadta el a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiát (NÉS), amelyben 2025-ig határozták meg az elvégzendő feladatokat.

A NÉS Magyarország középtávú klímapolitikájának három fő cselekvési irányát jelöli ki.
– Az uniós és nemzetközi követelményeknek megfelelően intézkedéseket irányoz elő az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentése, illetve növekedésének megelőzése érdekében. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését az összes energiafelhasználás csökkentésével együtt kell megvalósítani úgy, hogy a termelés és fogyasztás szerkezetének egésze a kevésbé anyag- és energiaigényes irányba változzon.
– A már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodóképesség javításának legfontosabb elemeit tartalmazza.
– Az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítását és a klímatudatosság erősítésének lehetőségeit vizsgálja.⁴

A fentiekben hivatkozott dokumentumok átfogó elemzéseket tartalmaznak, és igyekeznek a klímaváltozás társadalomra gyakorolt hatásait minél szélesebb összefüggésekben bemutatni. Ugyanakkor van némi hiányérzetünk, mert a NÉS csak érintőlegesen foglalkozik a klímaváltozás biztonsági összefüggéseivel, amikor a vízkárelhárítás, a kritikus infrastruktúra védelme és a klíma-menekültek kérdéseit tárgyalja.

Többek között ezt a hiányérzetet kívánjuk enyhíteni, amikor arra vállalkozunk, hogy a klímaváltozás biztonságra gyakorolt hatását, a katonai erő lehetséges feladatait és veszélyeztetettségének egyes területeit elemezzük. Tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy a klímaváltozás okozta hatások több területen súlyosan veszélyeztetik az ország biztonságát, amely hatásokra az egyik lehetséges válasz a katonai erő alkalmazása. Abban is biztosak vagyunk, hogy a globális felmelegedés hatással van katonáinkra és technikai eszközeinkre, ebből következően a katonai erő mindennapi életére és alkalmazására itthon és külföldön egyaránt. Végül meggyőződéssel valljuk azt is, hogy energia-felhasználóként, a környezetet terhelő katonai tevékenységek végrehajtójaként is van felelősségünk ezen a területen.

Kutatásaink során vizsgáljuk a globális felmelegedés biztonságpolitikai hatásait, a katonai erő – különös tekintettel a Magyar Honvédség – veszélyeztetettségét, feladatait és korlátait. Részletesen foglalkozunk két olyan területtel, amelyek az expedíciós feladatokat előtérbe helyező Magyar Honvédség szempontjából kritikusnak nevezhetők: az első a légi eszközök alkalmazásának sajátosságai, a második a globális felmelegedés egészségkárosító hatásai.

Célunk a kutatással:
– annak bizonyítása, hogy az éghajlatváltozásnak jelentős biztonságpolitikai hatásai vannak, melyek kezelésében a katonai erőnek is van szerepe;
– elemzésekre alapozva annak bemutatása, hogy a katonai erő mely területeken képes a hatékony közreműködésre;
– az éghajlatváltozás egyes hatásainak vizsgálata az erők és eszközök alkalmazása szempontjából;
– a Magyar Honvédség – mint a hatások elszenvedője és egyben okozója – szerepének meghatározása a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia megvalósításában.

Kutatási módszereink közül ki kell emelnünk az internet adta lehetőségek kihasználását, mert az éghajlatváltozással kapcsolatos magyar és idegen nyelvű dokumentumok döntő többsége ott érhető el. A másik említést érdemlő módszer azoknak a gyakorlati tapasztalatoknak a feldolgozása és általánosítása, amelyeket missziós feladatok, illetve gyakorlatok során szereztünk. Végül, de nem utolsó sorban azoknak a katonaorvosi tapasztalatoknak a feldolgozását említjük, amelyek az elmúlt évtizedekben lezajlott katonai műveletek során halmozódtak fel itthon és külföldön.

A kutatás nem előzmény nélküli, hiszen a katonai erő alkalmazása és a klímaváltozás hatásainak összefüggéseit – illetve azok egy-egy területét – több neves kutató és műhely is vizsgálta, vizsgálja. A teljesség igénye nélkül említjük a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folyó oktatást, ahol a képzés minden szintjén és formájában foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. A tudományos igényű munkák közül említjük Kovács Péter⁵ és Szakács Zoltán⁶ dolgozatait. A téma neves kutatói Halász László, Solymosi József, Pucsok József és Bukovics István.