Az elmúlt évek témával kapcsolatos kutatásai, a hazai – de különösen a nemzetközi – kiadványok és publikációk megerősítik, hogy az időszerű katona-morál megalapozását nem az elvont, általános etikatörténeti áttekintésből eredő konzekvenciára, hanem az erőszak, háború, béke eszme és moráltörténetének vizsgálatára célszerű építeni.

Mivel azonban a hadügy, a haderő-alkalmazás és a hozzá kapcsolódó elméleti beállítódások szerves részét képezik az aktuális társadalmi ethosznak, így mégha röviden is, de meg kell vizsgálni a főbb etikai irányzatok által képviselt normák – a témánk szempontjából fontos – értelmezési nehézségeit. Ezek a dilemmák ugyanis úgy a hadügytörténet morálfilozófiájában, mint a haderők és alkalmazásuk időszerű erkölcsi kérdéseiben megjelennek.

A továbbiakban tehát három kérdéssel foglalkozunk:
1. Megjegyzések az általános normák meghatározásának nehézségeiről;
2. A haderők és alkalmazásuk morális kérdései az erőszak, háború és béke eszmetörténetének vizsgálatán keresztül;
3. Elgondolás az időszerű katona-morál lehetséges erkölcsi normáira. (A lehetséges alappillérek.)