„A szocialisták, mint barbár, állati dolgot, mindig elítélték a népek közötti háborúkat.” Leninnek ezek a csaknem fél évszázaddal ezelőtt, az első világháború kezdetén leírt szavai* ma sem vesztettek sem igazságukból, sem időszerűségükből. Ha napjainkban, amikor a különböző társadalmi rendszerekben élő népek békés együttélésének biztosítása jámbor utópiából megvalósítható és feltétlenül megvalósítandó reálpolitikai feladattá lett, egy olyan gyűjteményt adunk az olvasó kezébe, amely bő válogatást nyújt a hadművészet ókori klasszikusaiból, ebben több meggondolás vezetett. „Mind a pacifistáktól, mind az anarchistáktól mi, marxisták abban különbözünk, hogy feltétlenül szükségesnek tartjuk külön-külön minden egyes háború történelmi tanulmányozását”– mondja Lenin, előbbi megállapításának folytatásaként. A hadtörténelemnek és ezen belül a hadművészet történetének tanulmányozása elválaszthatatlan tehát a történelem egész folyamatának megértésétől és marxista elemzésétől. Amikor elítéljük a háborút, mint az egyes államok közötti vitás kérdések eldöntésének „barbár, állati” módszerét, ez nem változtat azon a tényen, hogy az emberiség múltját betöltik a véres háborúk, és ezeknek – az adott gazdasági, társadalmi viszonyoktól meghatározott – kimenetele a maga részéről nem egy esetben messzemenően befolyásolta a későbbi, a jelenig nyúló fejlődést. Nemcsak a háborúk, Lenin által is megkövetelt marxista elemzésének feladata, hanem a jelenbe torkolló múlt mennél teljesebb, mennél sokoldalúbb megértésének igénye is a történész feladatává teszi többek közt a hadművészet fejlődésének beható, források alapján való elemzését.

Ennek a feladatnak elvégzését akarja az ókorra, a rabszolgatartó társadalmak korára vonatkozóan megkönnyíteni a jelen forrásgyűjtemény.

Mivel hasonló jellegű válogatás eddig idegen nyelven sem jelent meg, tehát közvetlen mintára az anyaggyűjtésben nem támaszkodhattunk, szükségesnek látszik néhány szót előrebocsátani az összeállítás szempontjairól.

Célunk a hadművészet fejlődésének bemutatása volt, mind elméletében, mind gyakorlatában. Elméleti jellegű művek mellett tehát bőségesen közlünk csataleírásokat – főként olyanokat, amelyek hiteles és hadművészeti szempontból is elemző, értékelő jellegűek. Természetesen a források közléseinél többet és jobbat a válogatás sem nyújthat: a mai olvasó sok mindenre lenne kíváncsi, amiről az ókori források hallgatnak. A rendelkezésre álló források jellege indokolja pl., hogy Asszíria esetében csak a konkrét hadműveletek leírásait, Kínát tekintve pedig csak elméleti jellegű műveket adhattunk, hogy az ún. „barbár” népek hadművészetéről aránytalanul kevés szemelvény számol be, és hogy Róma korai háborúiról szinte szó sem esik.

A fölösleges ismétléseket is igyekeztünk elkerülni. A „strategemata” irodalomból Frontinus mellett a történelmileg kevéssé hiteles Polüainosz hasonló jellegű művét mellőzni lehetett, mint ahogy az ókori hadművészet legnagyobb teoretikusának, Vegetiusnak teljes fordítása felmentett olyan kisebb jelentőségű szerzők (Aszklepiodotosz, Hyginus stb.) felvétele alól, akiknek mondanivalóját Vegetius világosabban, rendszeresebben közli nagy, összefoglaló jellegű munkájában. A válogatás során a magyar fordításban nehezebben hozzáférhető vagy még egyáltalán meg nem jelent forrásokat részesítettük előnyben, és ettől csak olyan esetekben tekintettünk el, ahol a szöveg jelentősége különösen kirívóvá tette volna a hadművészettörténeti gyűjteményből való kimaradását.

A fordítások kivétel nélkül az eredeti szövegek alapján, a filológiai szöveghűség és az olvasmányosság, érthetőség szempontjainak figyelembevételével készültek. A magyarázó szövegek és jegyzetek az ókori történelemmel behatóan nem foglalkozó, hadtörténeti érdeklődésű olvasók számára is érthetővé igyekeznek tenni az előforduló földrajzi, történeti stb. fogalmakat.

A szemelvények, és főként történeti hátterük megértéséhez kívánatos az ókori történelem és földrajz legalább középiskolai szinten való ismerete. Bővebb, korszerű tájékoztatást nyújt a Világtörténet (Kossuth Kiadó) I. és II. kötete, bő térképanyaggal is. A hadművészet ókori történetének fejlődését – az itt nyújtott, szükségszerűen vázlatos bevezető tanulmánynál bővebben – tárgyalja Razin : A hadművészet története I. köt. (Zrínyi Katonai Kiadó, 1959.)

*

A szerkesztőnek kellemes feladata őszinte köszönetet mondani azoknak, akik a kötet elkészítésében segítséget nyújtottak: a fordítói munkaközösség tagjainak, a kötet lektorainak, elsősorban Sörös Lajos századosnak és Gottreich László tudományos munkatársnak értékes megjegyzéseikért, valamint Szilágyi János György múzeumi osztályvezetőnek, aki a képanyag összeállításában nyújtott nélkülözhetetlen támogatást.

Budapest, 1963. márc. 15.

H. I.

* Lenin Művei, 21. köt. Szikra, Bp. 1951. 301. [vissza]