Hausner Gábor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa. Jó két évtizedes Zrínyi-kutatásait összegző kismonográfiája több szempontból is határterületen mozog. A költő és hadtudós Zrínyi Miklós hadelméleti gondolkodásának és katonai tevékenységének eszmetörténeti vizsgálata során egyszerre tekinti át az irodalomtörténet, a történettudomány, a hadtörténet és művelődéstörténet idevágó kutatásait és sokszor egymásnak ellentmondó következtetéseit. Érdeklődésének középpontjában Zrínyi Miklósnak a hadtudományi irodalommal való kapcsolata áll. Ebbe a szerteágazó témakörbe éppúgy beletartoznak Zrínyi könyvtárának katonai tematikájú kötetei, mint prózai munkáinak hadtudományi forrásai avagy e művek elhelyezkedése a háború művészetéről szóló korabeli nemzetközi és hazai irodalom koordinátarendszerében. Ez utóbbihoz azonban összefoglaló magyar szakmunka híján – ha csak vázlatosan is – át kellett tekintenie a 17. századi európai hadtudományi nyomtatványok jellemzőit és az 1600 és 1700 között magyarországi szerzők által írott hadtudományi műveket.

A kötet gazdag forrásanyagra építve, a hazai és nemzetközi szakirodalom széles áttekintése alapján tárja fel az egyetemes hadtudományi irodalom 17. századi hazai recepcióját, és új vonásokkal egészíti ki Zrínyi prózai műveinek eddigi értelmezéseit. Egyúttal bizonyítja, hogy a 17. században a virtus militaris természetes része volt a studium, az eruditio, s magyar vonatkozásban éppen Zrínyi példája mutatja, hogy a korszak katonai elitjének szellemi tájékozódása az erődítéstani és seregvezetési szakmunkák mellett kiterjedt az erkölcs, a politika és a teológia terepeire. Ezt fejezi ki a kötet Csokonai Vitéz Mihály 1802-ben A hadi oskoláról írt verséből származó főcíme: „Márs könyvet olvas!”