Csaknem minden népnek, ma is létezőknek és eltűnteknek is, megvolt a saját harci kultúrája, értékei, sajátosságai, a katonák, a hadsereg – harcosok – képzési rendszere, a harci feladatok megoldásának, az ellenfél harcképtelenné tételének vagy megsemmisítésének jellemző eszközei és módszerei.

Nagyon kevés olyan nép él ma a világon, amely napjainkig folyamatosan őrizte és adta tovább harci kultúrájának tartalmi elemeit. Sajnos ezeket mi sem voltunk képesek megtartani.

Veszni hagyott értékeink felkutatása, megismerése és újraélesztése napjaink fontos, de sajnos cseppet sem egyszerű feladata.

Az összegyűjtött információkra alkalmazott többségi elv, a gyakorlati vagy kísérleti régészet és az összehasonlító tudományágak segítségével meglehetősen pontosan rajzolódnak ki előttünk ősi harci kultúránk feledésbe merült elemei, katonai hagyományaink, hadi tudományunk, a hagyományos magyar harcművészet. Ez eredendően – nagyrészt támadó jellegű – lovas harci technikák összessége.

A Kárpát-medence egykor rettegett lovas harcosainak – szkíta, hun, avar, magyar népek – valamint majd egész Ázsia neves és névtelen katonáinak stratégiailag legfontosabb, nagy hatótávolságú fegyvere az íj. E könyv enciklopédikus jelleggel, és kiváló szerzőtársak mintaértékű összefogásával és közreműködésével több nézőpontból e fegyver kezelésének hagyományos módszerét, egyéb lehetőségeit, további eszközeit és összetevőit mutatja be.

Segítségére lehet a hagyományőrző íjászoknak abban, hogy az általuk megélni és megjeleníteni kívánt korszakokra és népcsoportokra jellemző fegyverzetet az azokra jellemző technikával kezeljék. Mégsem kizárólag nekik szól.

Érdekes kiegészítést tartalmaz történelmi, hadtörténeti, képző és iparművészeti, művészettörténeti, irodalmi ismeretekhez és sportfoglalkozásokhoz melyet páratlan mennyiségű képanyag tesz teljessé.