A tudományos-technikai forradalom következtében a haditechnika és ezen belül a támadóeszközök rohamos fejlődése minőségileg megváltoztatta a korszerü háboru jellegét, megvívásának módjait és az állam háborura való felkészítésének rendszerét.

A haditudomány jelenlegi álláspontja szerint a jövő háboruja várhatóan az eddigi háboruk veszteségeit lényegesen meghaladó, korlátlan térbeli kiterjedésü háboru lehetne, amelyben a hadviselés alapvető módját az összpontositott rakéta-atom csapások képezik.

Hazánk védelme, békés épitő munkánk biztosítása valamennyiünknek egyaránt létfontosságu érdeke. A védelem akkor lehet eredményes, ha összefogunk és közös akarattal cselekszünk a közös cél érdekében. Ezért rögziti alkotmányunk, hogy „a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának kötelessége.”

Az ország védelmi potenciálját azon szervezett erők (katonai és nem katonai) és gazdasági bázisok összessége alkotja, amely hivatott az ellenség fegyveres erőinek az ország területe ellen irányuló mindennemű cselekményének elháritására, hatásainak csökkentésére, a szervezett állami lét fenntartására és a lakosság életfeltételeinek biztositására.

A korszerü háboru jellemzőit elemezve, egyértelmüen levonható az a következtetés, hogy egy esetleges nukleáris háboruban döntő jelentősége van annak, hogy milyen módon van megszervezve az ország egészének védelme, milyen mértékben biztosították a lakosság életbenmaradásának, a népgazdaság, valamint az állami vezető szervek folyamatos tevékenységének, végső soron a nukleáris háboru tulélésének feltételeit. A szocialista államok e kérdésben rögzített elvi álláspontja abból a ma is érvényes lenini tételből indul ki, hogy: „Az emberiség első termelő ereje maga a dolgozó, a munkás. Ha az ember megmarad, akkor mindent megmenthetünk, helyreállitunk, de elveszünk, ha az embert nem tudjuk megmenteni.”

A korszerü lakosságvédelem megszervezésének alapvető elve az, hogy az ország különböző területein – azok veszélyeztetettségétől függően – azonos szintü védelmet nyujtó olyan intézkedések valósuljanak meg, amelyek biztositják a lakosság tömegméretü védelmét és e védelem legrövidebb időn belüli szervezett megvalósitását a leggazdaságosabb feltételek mellett.

Budapest, 1982.

Kelemen Mihály mk.alez.