Elméleti művek – könyvek

KŐSZEGVÁRI – RESPERGER : A nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai tapasztalatai (bevezetés)

3. kötet

A terrorizmus elleni harc problémáival foglalkozó hazai és külföldi szakértők 1972-től számolnak a nemzetközi terrorizmussal. Az 1972. évi müncheni nyári olimpiai játékokon a „Fekete Szeptember” elnevezésű palesztin terrorszervezet egy akciócsoportja megtámadta az izraeli olimpiai csapat szállását, majd több sportolót túszul ejtve a fürstenfeld-brucki repülőtéren tűzharcba keveredett a bevetett német rendőrökkel és katonákkal, akik öt terroristát lelőttek, hármat pedig elfogtak. A túszul ejtett izraeliek közül kilencen haltak meg a terrorakció során. Ez a tragikus esemény hívta fel a világ közvéleményének és a kormányok többségének figyelmét a terrorizmus óriási veszélyére és nemzetközivé válására (hiszen Németországban, a világ sportolóinak alálkozóján, palesztin terroristák öltek meg izraeli állampolgárokat).

Lényegében ez a helyzet jellemezte a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemre való felkészülést 2001. szeptember 11-ig, a new yorki és a washingtoni, hatalmas áldozatokat követelő al-Kaida terrortámadásig. A moszkvai színházban és a metróban, Csecsenföldön, Oszétiában, Beszlán városában, a madridi pályaudvaron, Londonban, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, a Fülöp-szigeteken, Afganisztánban, Törökországban, Izraelben, Indiában, és Indonéziában, valamint Afrika és Latin-Amerika számos országában 2001. szeptember 11-e után elkövetett, egyre nagyobb számú és egyre több áldozatot követelő terrortámadások világossá tették a haladó emberiség előtt az új típusú terrorizmus fokozódó veszélyét és az ellene történő határozott fellépés fontosságát, szükségességét. A haladó világ politikusai egyetértettek abban, hogy ennek a fellépésnek határozottnak, gyorsnak, összehangoltnak és eredményesnek kell lennie.

A múltban alkalmazott erők, eszközök és eljárások nem tudták meggátolni a nemzetközi terrorizmus akcióit és az újabb akciók előkészítését. Tehát új, jobban felkészült erőkre, új és hatékonyabb eszközökre, új és sikeresebb harci eljárásokra van szükség a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben.

Közismert az, hogy 2001. szeptember 12-én a NATO Tanács határozata értelmében az előző napi terrortámadás nemcsak az Amerikai Egyesült Államokat ért fegyveres támadás, hanem az Észak-Atlanti Szerződés 5. cikke szerint, mind a 19 tagállam elleni támadás volt. Az USA kérésére a NATO azonnal felajánlotta a felderítési adatok bővített cseréjét, továbbá 2001. október 9-től hét AWACS (a NATO légvédelmi és riasztó rendszer részét képező) felderítő repülőgépet adott át az észak-amerikai kontinens légvédelmének erősítése céljából. Ezek a repülőgépek 2002. május 16-ig láttak el felderítő szolgálatot az USA és Kanada légterében. A Balkánon békeműveleteket végző NATO katonai erők megkezdték azon terrorista csoportok és személyek felderítését, és felszámolását, amelyek az al-Kaida szervezettel tartottak kapcsolatot. (Ezt a feladatot 2004. december 2-tól az Európai Unió erői vették át Bosznia-Hercegovinában.)

2001. október 26-tól a NATO Dél-Európai Szövetséges Haditengerészeti Erői felderítési és ellenőrzési feladattal megkezdték az „Active Endeavour” fedőnevű műveletet a Földközi-tenger keleti medencéjében, majd 2003 márciusától ezt a feladatot kiterjesztették a teljes Földközi-tengerre és a tengeri átjárókra (Gibraltári-szoros és Szuezi csatorna), valamint a Vörös-tengerre. Ehhez a tevékenységhez 2004-ben csatlakozott Oroszország is.

Az Észak-Atlanti Tanács 2002. november 21–22-i ülésén Prágában a tagállamok elfogadták az új Terrorizmus elleni Katonai Koncepciót, amely minden tagállamot kötelez a bővített és ellenőrzött felderítési információk cseréjére és a várható terrortámadásokkal kapcsolatos figyelmeztető (riasztási) együttműködésre.

A prágai csúcson fontos döntések születtek a tömegpusztító fegyverek elleni védelem, köztük az ilyen típusú fegyverek felderítésének feladataival kapcsolatban is. A nemzetközi terrorizmus elleni harc meghatározó képességű katonai erejeként felállításra került a NATO Válaszadó Erő (NATO Response Force), amely mintegy 20 ezer fős állományával rövid idő alatt bárhol bevethető lesz 2006-tól. Az Isztambulban 2004. június 28–29-én megtartott Észak-Atlanti Tanácsülésen további határozatokat hoztak a terrorizmus elleni harc sikere érdekében.

A NATO Tanács elrendelte a Brüsszelben felállított Terrorveszélyt Felderítő Egység (Terrorist Threat Intelligence Unit) folyamatos működtetését és a többnemzeti vegyi, biológia, radiológia és nukleáris védelmi zászlóalj felkészülését bármely tagállamot érintő veszély elhárításában való részvételre. Mivel nagyméretű összhaderőnemi katonai műveletek a terrorizmus ellen csak Afganisztánban és Irakban, kisebb méretekben Csecsenföldön és Izraelben folynak, ezért a tanulmányban ezek tapasztalatai kiemelt helyet foglalnak el.

Figyelembe kell venni azt is, hogy jelentős különbség van az Afganisztánban és Irakban folyó terrorellenes katonai műveletek, valamint a Csecsenföldön és Izraelben hosszú évek óta folyó akciók értékelése között is. Csecsenföld, illetve Palesztina önállóságáért gerillaharcot és terrorakciókat folytató különböző szervezetek nemzetközi megítélése gyakran eltér az orosz, illetve az izraeli kormány álláspontjától, ezért az itt folyó terrorellenes akciók katonai szempontból történő részletes értékelését a tanulmány szerzői nem tekintik feladatuknak.

Vagyis a tanulmányban hangsúlyozottan az Afganisztánban és Irakban folyó terror elleni katonai műveletek tapasztalatainak bemutatását kísérelik meg a szerzők.

Ez a jegyzet a nemzetközi terrorizmus ellen folyó harc katonai tapasztalatait kívánja bemutatni. Ezek a tapasztalatok zömmel a 2001–2004. évekre vonatkoznak. A jegyzet az alábbi részekre bontva tárgyalja a címben jelzett témát:

Bevezetés

1. Az iszlám terrorizmus
2. Az afganisztáni harcok tapasztalatai
3. Az iraki harcok tapasztalatai
4. A csecsen háborúk tapasztalatai
5. A 21. századi terrorizmus fenyegetései

Következtetések
Mellékletek

 

Katalógus Kőszegvári – Resperger Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Könyvek Vissza Elméleti művek – könyvek