Elsőként Zrínyi Miklós (1620–1664), a költő es hadvezér foglalkozott hadtudományi műveiben a földrajzi tényezők, a terep és a harc összefüggéseinek vizsgálatával. A Vitéz hadnagy című munkájában erről így ír: Az mely kapitány az földnek csínját nem tudja, keveset viszen végbe a maga szándékában... Egy árok, egy patak, oka volt sokszor a hadak veszedelmének; mennyivel inkább kell hát tudni a hegyeket, mint feküsznek, a mezőket, melyre szélednek, az erdőknek járását, a vizeknek folyását.

Hazánk területéről az első átfogó katonaföldrajzi értékelés Mária Terézia 1763-ban kiadott rendelete alapján 1782–1785 között készült el. Ezt követte Csalány Géza honvéd százados első magyar nyelven íródott munkája, „A hadiföldleírás elmélete”, mely hosszú ideig a Ludovika Akadémia tananyagát képezte.

A közelmúltban megjelent katonaföldrajzi témájú tankönyvek, jegyzetek magukon viselték az adott korszak két nagy katonai tömbjének szembenállásából megfogalmazott követelményeket. Ebből adódóan Magyarország értékelésére nagyon kevés hely jutott az egyetemes európai katonaföldrajzban.

A kiadó kötelességének tekintette a témában alapos ismeretekkel rendelkező szerzők felkérésével előtérbe helyezni saját országunk területének katonaföldrajzi vizsgálatát.

A politikai rendszerváltás, a napjainkban is zajló gazdasági átalakulás, valamint a környező országokban jelenleg is folyamatban lévő – sok tekintetben feszültségekkel terhes – változások megkövetelnek olyan katonaföldrajzi ismereteket, melyek elengedhetetlenek hazánk szuverenitásának megőrzése érdekében.

E gondolatok jegyében ajánljuk kézikönyvünket nemcsak a Magyar Honvédség hivatásos állományának, hanem a széles olvasóközönségnek a figyelmébe.