Ezt a segédletet első ideiglenes kőnyomatos formájában, az elmult kiképzési évben az I. kerékpáros zászlóaljnál alkalmazott kiképzési eljárásom, valamint gyűjtött háborús és béke-beli tapasztalataim alapján, felsőbb parancsra állítottam össze.

Felsoroltam benne a kiképzés sok gyakorlati példáját, a gyakran előforduló hibákat és azoknak célszerű kiküszöbölési módját.

Nem azt akartam elérni, hogy az oktatók ezeket mereven lemásolják, öncélulag alkalmazzák, hanem inkább, hogy harc-feladatokba beépítve hasznosítsák.

Azok hosszadalmas, tudálékos boncolgatása éppúgy, mint merev, léleknélküli gyakorlása megakasztaná az egyszerű, friss, merész kiképzést.

Ezekből tehát mindenki annyit és oly módon használjon fel, amennyire ez egyéniségének, rendelkezésre álló idejének, illetve kitűzött céljának megfelel.

Sokszor olyan kifejezéseket használok, melyek a katonai irodalomban szokatlanok.

Nem is irodalmi művet, hanem a csapat-kiképzőre meggyőző erővel ható munkát akartam összeállítani, mely sok helyen oly egyszerű, hogy azt a legalsó oktató is önállóan hasznosíthatja.

A segédlet célja: A még elég tapasztalattal nem rendelkező, fiatal oktatóknak „kiképzési módot” bemutatni. Ez tehát nem a kiképzési anyagnak „kiképzési tervezet"-szerű feldolgozása.

Hangsúlyozom, hogy a segédlet ezen a téren nem hoz semmi újat. A szabályzatok és utasítások pontosan előírják a helyes kiképzési módot, amelyet én is igyekeztem alkalmazni.

Ennek alapgondolata: A friss, tudálékosság nélküli kiképzés, melyben egyrészt a „harcos” józan gondolkodását teljesen felszabadítom, másrészt a „katona” külső megjelenését megfelelő formába öntöm és nevelem, hogy a katonaerkölcsöket meggyőződésből kövesse.

A kiképzési segédlet első kiadásához beérkezett egyes javaslatokból azt a kérdést olvasom ki, hogy: „Miért ez a segédlet, hisz szabályzataink és kiképzési utasításaink elég támpontot ad-nak a kiképzésre?"

Bár a Főparancsnok úr Őnagyméltósága kisérő rendeletében ennek célját feltüntette, mégis a következőkben előadom, hogy miért állítottam annak idején össze a segédletet saját használatomra.

A háború utáni hosszú csapatszolgálatom alatt sokszor tapasztaltam, hogy fiatal oktatók minden igyekezetük ellenére sem találták meg a helyes kiképzési eljárást. Kínlódtak, elkedvetlenedtek, részint az eredménytelenségen, részint előljárók kifogásain.

A „kiképzési jártasságot” nem lehet a szabályzatokból egyedül elsajátítani. A szabályzat csak általános szabályokat hozhat és nem bocsátkozhat konkrét, megtörtént esetek tanulságos boncolgatásába és beállításába.

A szabályzat mellett mindig szükség volt — a régi békevilágban is — a kiképzési tapasztalatok „átültetésére”.

A háború előtti időkben ez az átültetés fokozatosan és folyamatosan történt egyik sorványról a másikra.

A háború után ez a folyamatosság megszakadt.

Ennek hátrányos hatása még fokozódott azáltal, hogy igen sok új szabályzat jelent meg, mely szabályzatok határozványainak a gyakorlatba való átvitelére hiányzott a megfelelő számú oktató és a gyakorlati alap.

Ezt felismerve, fiatal oktatóim segítségére siettem a tapasztalatoknak írásban és rajzban való lefektetésével. Igy elértem azt, hogy oktatóim kiképzési eljárásában — az egyéniség teljes megóvása mellett — a folyamatosság fennmaradt.

Sokszor tapasztaltam, hogy egyes oktatók kiképzési eljárásába olyan hibák gyökeresedtek be, melyeket egyszerű magyarázattal, oktatással nem lehet kiküszöbölni. Itt azután az eljárásokban túlozni, a beállításokban torzítani kellett.

Ilyen túlzásokat a kiképzési segédlet is tartalmaz.

Pl.: „Az ujoncokkal mindjárt az első kiképzési napon géppuskával lövetni, fák tetejéről, padlásról stb. is.” (Ennek magyarázata: Előfordult, hogy 2 hónapos ujoncok még mindig géppuska alkatrészekkel és elnevezésekkel babráltak és még azt sem látták, hogyan kell megtölteni és elsütni a géppuskát.)

Más példa: „Az első kiképzési napokban a zárt rendet l á t s z ó l a g  hanyagoljuk el, hogy így kiküszöböljük az emberek magukkal hozott merevségét és ijedelmét.

(Ennek magyarázata: A józan gondolkodásnak zárt renddel való agyonbunkózása nélkül is lehet a csontokig menő zártrendű feszességet elérni. Az eredmény a fokozatosságban és a célszerűségnek megfelelő beállításban rejlik.)

Vagy: „Harcászati eljárást b e m u t a t ó gyakorlatokat addig ne tartsunk, míg az emberek a harc értelmi részét kis, önálló viszonossági feladatok végrehajtásával fel nem fogták.

(Ennek magyarázata: Azt tapasztaltam, hogy ilyen bemutató gyakorlatoknál az emberek csak a „harcrendet” látják, a cselekmény értelmi részét azonban egyáltalában nem fogják fel. A bemutató gyakorlatoknál rendesen „képeket” mutatunk, pedig a harckiképzés első heteiben éppen a harctér ürességét kell érzékeltetni.)

Egyes javaslatok ezt — mint helyesbítendőt — szóvá is teszik. Mindezek ellenére ezen torzításokat meghagytam, mert azokat nem merev lemásolás, hanem egyénileg való felhasználás és főképen fantáziafejlesztés céljából vettem fel.

Természetes, hogy azokat az adott helyzetekhez mérten át kell formálni és beállítani. Céljuk kézenfekvő.

A segédletben nem térhettem ki a gyalogság és kerékpárosok összes alegységeinek, fegyvereinek és egyéneinek mindennemű ténykedésére, mert ez túlhaladná a segédlet megfelelő keretét. Felesleges is. A kiképzési „mód” elsajátítására elegendő a segédlet anyaga.