A kötet írásai – négy tanulmány – a háború, elsősorban a tömegpusztító eszközökkel megvívandó fegyveres harc néhány erkölcsi és pszichikai problémáját elemzik. Mindenekelőtt arra keresik a választ, hogy milyen módon és eszközökkel tartható fenn a csapatok, elsősorban az alegységek szilárd fegyelme, harci szelleme, egyáltalán cselekvőképessége, a korszerű harc körülményei között.

Az olvasónak, legalábbis néhol, úgy tűnhet, olyan benyomása keletkezhet, hogy a szerzőnek a gyakorlati parancsnoki és politikai munkára vonatkozó következtetései, javaslatai kimerítő részletességű elveket és módszereket kínálnak. A szerző, kétségtelen, szeretné remélni, hogy mondandójával közvetlenül is segítheti az eligazodást és a gyakorlati megolásokat. Elsődleges célja azonban mégis csak az, hogy együtt gondolkodásra serkentsen; arra biztasson és inspiráljon, hogy ki-ki a maga területén és eszközrendszerében – kritikusan át- és továbbgondolva a leírtakat – öntevékenyen keresse, mérlegelje a lehetséges és célszerű tennivalókat. Meggyőződése, hogy a hivatásos állomány kollektív bölcsességét, kreativitását semminemű receptek nem helyettesíthetik. Másrészt a tömegpusztító eszközökkel folytatandó háború – amely minden eddiginél nagyobb erkölcsi-pszichikai terheket ró a katonákra, különösen a vezetőkre – valószínűleg sok olyan újszerű, mostanáig ismeretlen helyzetet idéz elő, amelyről még nincs tapasztalatunk, és amelyek megoldására minden tisztnek és tiszthelyettesnek már békében megfelelő, de legalább megközelítő elképzeléseket kell magában kialakítania. Egyébként, világnézetileg és politikailag megalapozott szilárd, de mégis rugalmas értékelési kritériumok és határozott elképzelések nélkül képtelenek lennének értékelni, következtetni s ami a legfontosabb, helyesen viselkedni, dönteni és intézkedni harci körülmények között.

Több más újszerű problémával is szembe kell nézi. Az ide vonatkozó elméletek szerint a béke időszakáról a fegyveres harcra való átmenet időszaka nemcsak váratlanul következik be, hanem egyszersmind nagyon rövid is lesz. Ugyanakkor a békés, a konszolidált időszak és a háborús életforma, az értékrend sokkal inkább különböznek majd egymástól, mint bármikor a történelem során. Rendkívüli mértékben megnő a katonák indítékai között a politikai eszmék szerepe; mégpedig annak következtében, hogy különböző osztályok érdekeit képviselő államok hadseregei kerülnek egymással szembe. A hazaszeretet, a nemzeti tudat mellett és velük kölcsönhatásban a proletárinternacionalizmus és a szövetséges népekhez, államokhoz és katonáikhoz való viszony, a közös védelmi célok elfogadása meghatározó jelentőségre tett szert.

Az eszmei, politikai ideológiai felkészítés és meggyőződöttség elsődlegessége mellett fokozott és relatíve önálló szerepre tett szert a katonák és az alegységek pszichikai edzettsége, tűrő- és teherbíró képessége.

Amikor azt vizsgáljuk, hogy a korszerű háború körülményei között milyen követelmények vannak a személyi állomány erkölcsi-politikai és fegyelmi magatartásával, helytállásával szemben, s melyek ennek főbb tartalmi elemei és forrásai, több különféle tényező vizsgálatára kell támaszkodnunk.

Kiemelkedő tényezőként kell kezelnünk az elmúlt korok ez irányú tapasztalatait, dokumentumait, írásos emlékeit. A háborúk tapasztalatainak elemzésénél megkülönböztetett figyelmet fordítva az igazságos, a forradalmi és felszabadító háborúkra, különösen az első szocialista hadsereg, a szovjet hadsereg tapasztalataira.

Következtetéseket vonhatunk le a jövő háborújára vonatkozó katonapolitikai elgondolásokból és doktrínákból, a hadászati, a hadműveleti és harcászati elvekből, valamint ezen elvek alapján a békeidőszakban lefolytatott gyakorlatokból. Kiemelkedő jelentősége van a korszerű harceszközök alkalmazásával összefüggő, mindenekelőtt a tömegpusztító eszközök alkalmazásával kapcsolatos hatásmechanizmusok ez irányú elemzésének.

E tekintetben sem nélkülözhetjük a marxizmus–leninizmus klasszikusainak a háborúra vonatkozó máig is érvényes megállapításai, következtetései alkotó feldolgozását. Ugyanakkor egyetlen más, haladó katonai teoretikus szellemi hagyatékának hasznosításáról sem mondhatunk le. A szaktudományos és szépirodalmi alkotásokat, feldolgozásokat egyaránt ideértve.

Végül, de nem utolsósorban célszerű számba venni és alkalmazni a modern magatartástudományoknak, a viselkedés formálásával, alakításával kapcsolatos legújabb eredményeit is. A szociológia, a pedagógia, a pszichológia, az etika és a jog által feltárt összefüggéseket és ajánlott eszközöket, módszereket hiba, mulasztás volna nem ismerni és alkalmazni a katonai nevelő- és szervező munkában.

E néhány gondolat előrebocsátása után ajánlom a tiszteknek és tiszthelyetteseknek elsősorban továbbgondolásra, és amennyiben arra alkalmasnak ítélik, gyakorlati hasznosításra írásaimat. Egyszersmind köszönetet mondok mindazoknak, akik kimunkálásukhoz kritikai észrevételeikkel, tanácsaikkal hozzájárultak.

A szerző