Mióta ember él a földön, örökös harcot kénytelen folytatni a természet erőivel fennmaradása érdekében. Az évszázadok, évezredek folyamán rendkívül sok tapasztalatot halmozott fel, aminek nagy részét az írásbeliség kialakulása óta le is jegyzett. Korábban titokzatosnak és megmagyarázhatatlannak tűnő, pusztító természeti jelenségek eredete, kialakulása, hatásai napjainkban már jól ismertek. Mégis a pusztító hatások elleni védekezés bonyolult és nehéz feladat elé állítja a katasztrófa elhárításban résztvevő szerveket és az egyes embereket. A tudományos-technikai fejlődés sem tette lehetővé, hogy az ember uralkodjék a természet erői felett.

Amíg évszázadokon keresztül az emberiséget csupán a természeti katasztrófák hatásai fenyegették, századunkban, különösen annak második felében hihetetlenül megnőtt földünk népességének a civilizációs katasztrófák általi veszélyeztetettsége. A tudományos-technikai forradalom eredményeképpen lakott területeken és azok közelében hatalmas ipari központok alakultak ki. Ezek az ipari központok többek között olyan objektumokat foglalnak magukba, melyek tűz- és robbanásveszélyesek, valamint a környezetre káros, mérgező vegyi anyagokat tárolnak, dolgoznak fel és forgalmaznak. Egy aprónak tűnő technikai üzemzavar is nagymérvű ipari katasztrófa forrása lehet, melynek hatása sűrűi beépítettség esetén dominóelvszerűen megállíthatatlanul továbbterjedhet.

Ugyancsak századunk második felében létesültek és szaporodtak el földünkön az atomerőművek (reaktorok). Az atomenergiának az emberiség szolgálatába állítása a tudomány hatalmas eredménye. Nélkülük ma már szinte megoldhatatlan feladat lenne a kellő mennyiségű elektromos energia biztosítása az ipar, a szolgáltatások és a háztartások számára. Ezek az erőművek évtizedek óta nagyfokú biztonsággal működnek, mégis előfordult, előfordulhat – elsősorban emberi mulasztás következtében – reaktorbaleset.

A természeti, de különösen a civilizációs katasztrófák közös jellemzője, hogy nagy területeket és nagy embertömegeket érinthetnek. Ezért megelőzésüket, illetve felszámolásukat az emberi élet és az anyagi javak mentését, a halaszthatatlanul szükséges helyreállító munkák végrehajtását minden országban az egész társadalom ügyeként kell kezelni. Könnyen belátható, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldására pusztán a fegyveres erők és testületek, valamint a hivatásos egészségügyi intézmények önmagukban nem képesek. Több okból sem. Nem képesek az igen nagyszámú sérült egyidejűi mentésére és elsősegélynyújtására, nagy területek romtalanítására és vegyi, vagy sugármentesítésére. Tekintettel arra, hogy az életmentést azonnal meg kell kezdeni, nincs idő megvárni a kárhelytől távolabb lévő katonai alakulatok beérkezését, azonnal cselekedni kell. Erre pedig a helyszín közelében tartózkodó reguláris erők mellett elsősorban a szervezett polgári védelmi erők képesek és hivatottak.

Az emberi természetre jellemző, hogy az emberek többsége nem gondol arra, hogy éppen őt éri valamilyen katasztrófa hatása. A máshol másokkal előforduló katasztrófákról szóló híradást, tudósítást érdeklődéssel fogadják anélkül, hogy saját magukkal kapcsolatban felmerülne egy ilyen szituáció lehetősége. Emiatt sokan nem kezelik fontosságának megfelelően a katasztrófavédelmet, a katasztrófa-megelőzést, ami egy katasztrófa bekövetkezése esetén még védtelenebbé teheti az embert.

Az ember a létfenntartásért folyó örökös harcban mindig arra törekedett, hogy a veszélyes, veszélyeztető tényezőtől, környezettől minél távolabb kerüljön. Így találtak őseink menedéket barlangokban, erdőkben. Ahol a védelem megfelelt a szükségletek követelményeinek, ott biztosított volt az emberéletben maradása is.

Az elmúlt években, évtizedekben bekövetkezett katasztrófák parancsoló szükséggel vetették fel minden országban a katasztrófavédelem, a katasztrófa-megelőzés állami megszervezését és működtetését. Egy totális nukleáris háború értelmetlensége és megnyerhetetlensége sok országban – így hazánkban is – hangsúlyeltolódást eredményezett a polgári védelmi feladatokban a béke időszaki katasztrófák javára.

Vannak országok – elsősorban a fejlett iparral, szilárd gazdasági alapokkal rendelkező országok – melyekben a katasztrófavédelmük is igen magas szintű. Azonnali bevethetőségük, felszereltségük, szakértelmük jól megmutatkozott az örményországi földrengés helyszínére érkező francia, olasz, izraeli és más, segítséget nyújtó katasztrófaelhárító osztag tevékenysége során.

A bekövetkező katasztrófák nincsenek tekintettel az egyes országok határaira, így nagy jelentősége van az egyes országok közötti együttműködésnek. Különösen igaz ez Európára, ahol a világ más térségeihez képest nagy népsűrűség mellett a legnagyobb arányú a környezetre veszélyes ipari üzemek, (nukleáris és más erőművek) koncentrációja. A katasztrófavédelem csakis a társadalom tagjainak bevonásával és az érintett országok összefogásával oldható meg. A szervezett együttműködés létrejöhet különböző társadalmi berendezkedésű és különböző szövetségi rendszerekhez tartozó országok között is.

A különböző országok katasztrófa védelmét mindenkor a jellemző sajátosságok figyelembevételével szervezik meg. A várható katasztrófák fajtája, az ország földrajzi, gazdasági és szociális helyzete, a veszélyeztetett terület laksűrűsége stb. alapvetően befolyásolja a katasztrófavédelmi szervezet kialakítását, alkalmazási feltételeinek megteremtését, a mentés és mentesítési feladatok végrehajtását.