A Honvédelmi Minisztérium munkatervének megfelelően került sor 1997. október 10–11-én a HM Oktatási és Tudományszervező Főosztály, valamint a Magyar Hadtudományi Társaság közös rendezésében A nemzeti katonai stratégia és az integráció című tudományos konferencia megtartására.

A konferencia céljaként a rendezők a nemzeti katonai stratégia kialakítása külső és belső feltételeinek, követelményeinek és főbb téziseinek megvitatását, továbbá a haderőreform eddigi eredményeinek és folytatásával kapcsolatos feladatoknak a számbavételét tűzték ki. A vita alapanyagát a Fehér könyv a nemzeti katonai stratégiáról című kiadvány tervezete képezte, de előadások is segítették a vita kibontakozását.

• A konferencia három különböző aspektusból elemezte a nemzeti katonai stratégiáról kialakult felfogásokat, illetve a beterjesztett tervezetet. Ennek megfelelően a vita is három panelben zajlott le: az első panel előadói a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar, valamint a Határőrség álláspontját vázolták; a második panel előadói a parlamenti pártok felfogását fejtették ki; a harmadik panel előadói pedig a biztonságpolitikai, illetve a védelmi kutatásokkal foglalkozó intézményekben kialakult nézeteket ismertették.

A vita mindhárom panelben igen élénk, tartalmas és konstruktív volt: összesen 13 előadás és több mint 20 hozzászólás (kérdés, válasz és önállló vélemény) hangzott el, s ezek számát csak a szűkre szabott idő korlátozta.

A konferenciát – noha témája nem először és bizonyára nem is utoljára képezi tudományos tanácskozás tárgyát – joggal nevezhetjük a magyar politikai, katonai és hadtudományi élet jelentős eseményének, mert:
– hosszú idő óta ez volt az első olyan tudományos konferencia, ahol a biztonság- és a védelmi politika, a parlamenti pártok, a hadtudomány, illetve a katonai szervezetek vezető személyiségei, szakértői, kutatói a legszélesebb körben és közösen vitatták meg a nemzeti katonai stratégia kidolgozásának alapvető formai és tartalmi kérdéseit;
– ezen a konferencián egyértelművé vált, hogy az Országgyűlés által korábban elfogadott biztonságpolitikai, illetve honvédelmi alapelvek című dokumentumokban foglaltak sok tekintetben módosításra szorulnak, s egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy ezeket olyan új dokumentumokkal célszerű felváltani, amelyek – külön-külön – összefoglalják a nemzeti biztonsági stratégiát, a nemzeti katonai stratégiát, valamint a haderőnemek és fegyvernemek alkalmazási doktrínáit;
– egyetértés alakult ki abban is, hogy a nemzeti biztonsági stratégia kidolgozásának elvben meg kell előznie a nemzeti katonai stratégia kidolgozását, de a munkát lehet – és szükséges – párhuzamosan is végezni, hiszen mindkét dokumentum vonatkozásában rendelkezünk olyan elemekkel, amelyek már régóta szilárd tételeit képezik a biztonsági és katonai stratégiánknak (ezek közül számos előírást az alkotmány is rögzíti;
– egyértelművé vált, hogy a stratégiák és a doktrínák sokoldalú, komplex dokumentumok, s olyan hierarchiát képeznek, amelynek csúcsán a nemzeti biztonsági (vagyis a politikai) stratégia áll, és kidolgozását a Külügyminisztérium végzi, illetve koordinálja; ezzel összhangban kell lennie a nemzeti katonai stratégiának, amelynek kidolgozásáért a Honvédelmi Minisztérium felelős; a stratégiákban foglaltak határozzák meg a haderőnemek, illetve fegyvernemek alkalmazási doktrínáit, amelyek kidolgozása a Honvéd Vezérkar, illetőleg az adott haderőnemi vezérkarok felelőssége, a fegyvernemi főnökségek bevonásával;
– tisztázódott – s ebben is kialakult az egyetértés –, hogy a nemzeti katonai stratégia és a Fehér könyv nem ugyanazt a műfajt képviseli, hanem külön-külön dokumentumot, illetve kiadványt képeznek, s az utóbbi csak azután készülhet el, miután a katonai stratégia elkészült, illetve elfogadást nyert (itt is érvényesülni kell azonban a párhuzamos munkának).

A konferencia tehát megmutatta, hogy a biztonság s a védelem főszereplői nagyjából, egészéből azonos módon gondolkodnak a meghatározó alapelvekről és a továbbhaladás útjáról, módjáról. A tanácskozáson azonban az is kiderült, hogy a résztvevők nézetei helyenként élesen szemben állnak a tervezetben foglaltakkal és egymás felfogásával is.

A konferencián természetesen nem volt mód az ellentétes nézetek mélyreható megvitatására és egy közös álláspont kialakítására. Erre csak egy sokoldalú vita ad lehetőséget és a konszenzus is csak ezen az úton érhető el.

• A konferencia megrendezéséért és lebonyolításáért elismerés illeti a Honvédelmi Minisztérium Oktatási és Tudományszervező Főosztályát, a Magyar Hadtudományi Társaságot, az előterjesztett anyag kidolgozóit, az előadókat és a hozzászólókat, valamint a szervezésben közreműködőket egyaránt. A konferencia elérte a célját, de nem az által, hogy lezárta volna a katonai stratégia kidolgozásával kapcsolatos tennivalókat, hanem inkább azzal, hogy megjelölte a haladás irányát és felvázolta a tisztázásra váró problémák széles körét. Ezek további viszgálata érdekében a konferencia szükségesnek tartotta a vitás kérdések további vizsgálatát, tematikus megvitatását. Ezt elősegítendő adjuk közre a konferencia teljes anyagát.

1997. november

Dr. Szenes Zoltán
dandártábornok, főosztályvezető