Az embert mindig érdekelte a jövő. Ahhoz, hogy gyakorlati tevékenységét sikeresen végezhesse, mindenkor szüksége volt bizonyos számvetésekre, megalapozott feltételezésekre, előrelátásra. Ezért az emberiség örök álma volt, hogy bepillanthasson a jövőbe, fellebbenthesse a jövő titkait rejtő fátylat.

A jövő előrelátásának művészete több fejlődési szakaszon ment át. Az ember a távoli ókorban még csak bizonytalan kísérleteket tesz arra, hogy megjósolja a természet jelenségeit, majd a materialista filozófusok elérik az első sikereket, és végül eljutnak a marxi-lenini filozófia vívmányain alapuló tudományos megismerés modern módszereihez – röviden talán így jellemezhetnénk a megtett kanyargós utat. Az előrelátás művészete bonyolult és nehéz, csak azoknak adatott meg, akik elsajátították a megismerés dialektikus módszerét, a helyes, szabatos gondolkodás törvényeit, akik jól ismerik az emberi tevékenységnek azt a területét, ahol az előrelátásra szükség van. Ennek a művészetnek az elsajátítása nehéz, de nagyszerű feladat. Nem valóságunk jelenségeinek valamiféle hétköznapi értelemben vett empirikus megjósolásáról, hanem a környező világ törvényeinek ismeretén alapuló szigorúan tudományos előrelátásról van szó.

Minden tudománynak feladata, hogy bizonyos jelenségekről prognózist adjon, előre lássa őket. K. A. Tyimirjazev, a nagy orosz tudós azt írta, hogy minden tudomány próbaköve a magyarázat és az előrelátás képessége. Minél állandóbb és megbízhatóbb alapokra támaszkodik az előrelátás, elvileg annál megalapozottabb az adott tudomány, annál maradéktalanabbul hatol be a jelenségek lényegébe. Minden tudománynak, így a hadtudománynak is az a feladata, hogy pontos prognózist adjon a jövőről.

A hadtudomány a fegyveres küzdelem törvényeit és törvényszerűségeit vizsgálja, kidolgozza a hadművészet elméletének, a fegyveres erők szervezésének és kiképzésének, haditechnikai ellátásának a kérdéseit, általánosítja a hadtörténeti tapasztalatot. A hadtudomány fő tartalma a hadművészet, amely a harc, a hadművelet és az egész fegyveres küzdelem elméletét és gyakorlatát tanulmányozza, vagyis a társadalmi jelenségek egy bizonyos területével foglalkozik. Mint ismeretes, a társadalmi fejlődés törvényei jóval nehezebben ismerhetők fel, mint a természeti törvények. Ez nehezíti a társadalmi jelenségek előrelátását. Ennek ellenére megvan a reális lehetőség arra, hogy tudományosan előre lássuk a társadalmi jelenségeket, köztük olyan jelenségeket is, mint amilyen a háború, a hadművelet és a harc.

A hadművészet, mint a hadtudomány legfontosabb alkotórésze, a fegyveres küzdelem objektív törvényszerűségeit tükrözi, elmélete tudományos elmélet. Ezért a háború, hadművelet és harc fejlődésmenetének előrelátása szintén tudományos jellegű feladat.

Ennek az elméletnek a harcmezőn való gyakorlati alkalmazásában szerfölött nagy jelentősége van a szubjektív tényezőnek – a parancsnok tudatos alkotótevékenységének – is. A fegyveres harc törvényszerűségei végső soron az emberek cselekedeteiben és csakis rajtuk keresztül nyilvánulnak meg. A fegyveres küzdelemben is a fő mozgatóerő az ember, elsősorban is a vezetők, a parancsnokok.

A hadügy terén a tömegpusztító eszközök és elsősorban az atomfegyver rendszeresítése következtében végbement forradalom fokozott követelményeket támaszt a parancsnok sokoldalú, különösen általános elméleti felkészültségével szemben, és megköveteli tőle a marxista-leninista gondolkodásmód alapos elsajátítását. Ma sokkal inkább, mint valaha, a harc sikere attól függ, hogy a parancsnok tud-e helyesen gondolkodni, tudja-e értékelni a gyorsan és erősen változó helyzetet, előre látja-e a harctevékenység alakulását és annak eredményeit, hogy ezen az alapon helyes elhatározást hozzon.

Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, a hadsereg ideológiai értekezletén (1962) ezt mondta: „Fokoznunk kell erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy a katonai elméletet továbbfejlesszük és ezt a katonai káderek elsajátítsák ..., kádereinket elsősorban marxista-leninista módszertannal, mint a tudományos előrelátás, a háború jelenségeinek lényegébe való behatolás hathatós eszközével kell felvérteznünk.

A parancsnokok fontos feladata, hogy elsajátítsák a korszerű harctevékenység tudományos előrelátásának módszerét. Meg kell állapítanunk, hogy katonai elméletünk még nem dolgozta ki kellőképpen az előrelátás kérdéseit, s a legkülönfélébb és egymásnak ellentmondó vélemények hangzanak el róluk. Könyvünknek célja az, hogy részletesebben foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, figyelembe véve mindazt, ami róluk a katonai és a filozófiai szakirodalomban megjelent.

Az előrelátást elsősorban a harc kereteiben, vagyis harcászati szinten vizsgáljuk. Sok megállapításunkat azonban a nagyobb méretű fegyveres küzdelemre is kiterjesztjük. Ily módon példákat hozunk a hadműveleti művészet és a hadászat területéről is, amelyek szemléltetik az előrelátás szerepét általában az egész fegyveres küzdelemben.

A harctevékenység fejlődésének előrelátása nem könnyű feladat, mégis minden parancsnok maradéktalanul elsajátíthatja, aki hadműveleti-harcászati téren jól felkészült és dialektikusan tud gondolkodni. Meg kell ismerni, hogy a parancsnok és a törzs gyakorlati harctéri tevékenysége során mi az előrelátás lényege és tartalma, melyek a feltételei, milyen a helyes gondolkodás módszertana. Könyvünk elsősorban ezekkel a kérdésekkel kíván foglalkozni.