A 80-as évek végén, a 90-es évek elején a hidegháború és a kelet-nyugati szembenállás megszünésével Európában gyökeresen új stratégiai helyzet alakult ki. A biztonságpolitikai helyzet változása rendkívül gyors és mélyreható volt. Szovjetunió érdekszférájába tartozó kelet-közép és kelet-európai államok 1989–90 folyamán sorban szakítottak a szocializmussal, s deklaráltan a Nyugat és annak társadalmi rendszere felé fordultak. A berlini fal leomlása, valamint a két német állam egyesítése után Közép-Európa újra felértékelődött és Németország Nyugat-Európa legnagyobb államává vált, súlya és befolyása alapján megelőzte korábbi vetélytársait, Franciaországot és Nagy-Britanniát. Az egykori szuperhatalom, Szovjetunió viszont elveszítette befolyását Kelet-Közép Európa felett, valamint hamarosan, mint állam is megszűnt és tagköztársaságaira esett szét. Ezek közül Oroszország vitathatatlanul a legerősebbként próbálta és próbálja fenntartani befolyását a többiekre, több-kevesebb sikerrel. A dezintegráció nemcsak az egykori Szovjetunióra volt jellemző, hanem Kelet-Közép Európa egyes államaira is. Csehszlovákia kultúrált körülmények között, békésen tudott kettéválni, de Jugoszlávia véres háborúkban szakadt darabokra és válságai napjainkban is komoly veszélyt jelentenek Európában.

Az átalakulás és a gazdasági gondok miatt a térségben újra éledtek és felerősödtek a mélyben régóta megbúvó nemzetiségi-vallási ellentétek és nacionalista indulatok, területi követelések, újjáéledő nagyhatalmi igények, melyek erőszakos eszközökkel történő megoldása ma már nem járható út, mint azt a balkáni események is bizonyítják. A kelet- és közép európai államok, valamint a világ több országa, a menekült tömegek befogadó országaivá váltak. Ezzel egyidejűleg megjelent az említett térségben a nemzetközi méreteket öltött bűnözés, a fegyver- és a kábítószerkereskedelem, továbbá a terrorizmus.

Az új helyzet megkövetelte a biztonsággal kapcsolatos korábbi felfogásunk teljes átalakítását. Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság a biztonságot átfogó módon értelmezi, amely a hagyományos politikai és katonai tényezőkön túl magába foglalja a széles értelemben vett biztonság egyéb – gazdasági és pénzügyi, emberi jogi és kisebbségi, információs és technológiai, környezeti, valamint nemzetközi jogi – dimenzióit is, Azonban a Magyar Köztársaságnak biztonságpolitikája – mint a válságok, konfliktusok megelőzésének és kezelésének végső eszközeként – továbbra is szüksége van a megbízható védelmet jelentő és a Szövetség közös biztonságához is hozzájáruló fegyveres erőre és annak hatékony alkalmazását szolgáló koncepcióra. Az előbb kifejtettek azért is fontosak, mert a honvédelmi képesség hiánya önmagában is kiválthat válsághelyzetet, csökkentheti a biztonság többi összetevője meglétének hitelét. A biztonságpolitikai és katonapolitikai eseményeket elemezve megállapítható, hogy az elmúlt évek során Magyarország külső biztonsági helyzetében meghatározó jelentőségű változás következett be, döntően az euro-atlanti integráció terén elért eredmények következtében. A NATO-tagság elérésével, valamint az Európai unióhoz történő csatlakozási folyamat gyakorlati előrehaladásával az ország intézményesen is az euro-atlanti térség demokratikus, fejlett és stabil országai közösségének tagjává vált. A szomszédos országok részéről hazánkat fenyegető szándék a hivatalos állami politika szintjén nem fogalmazódik meg. Térségünkben a kétpólusú nemzetközi rendszer időszakához képest minimálisra csökkent egy világméretű fegyveres konfliktus veszélye, ugyanakkor lényegesen megnőtt és összetettebbé vált a kockázatok és veszély források köre, melyek a következők:

• az átalakulásból fakadó instabilítás és kiszámíthatatlanság;
• a demokratizálódási folyamatok törékenysége;
• az eltérő társadalmi fejlődésből fakadó országok közötti ellentétek;
• az etnikai és vallási feszültségek;
• a szervezett bűnözés;
• az illegális kábítószer- és fegyverkereskedelem;
• a terrorizmus;
• a tömeges migráció;
• Valamint a nagyfokú környezeti ártalmakból eredő kockázatok és veszélyek, melyek nem kezelése, vagy nem megfelelő kezelése válságok – fegyveres konfliktusok kialakulását eredményezhetik.

A válságkezelés katonai feladatainak megszervezése az ország biztonságával összefüggő honvédelmi politika keretében történik. A Magyar Köztársaság közvetlenül érdekelt a térségünkben, valamint a föld más régióiban meglévő és esetlegesen kialakuló válságok gyors, hatékony kezelésében, mielőtt azok fegyveres konfliktussá fejlődnének. Ez a szándék jut kifejezésre az elmúlt években módosított Alkotmányban, az elfogadott biztonsági és védelempolitikai alapelvekben, valamint a fegyveres erők és más fegyveres szervezetek szolgálati törvényeiben.