A fegyveres erőknek (és rendészeti szerveknek) – mint minden működőképes, ember által kialakított organizáció – puszta léte, a zavartalan ténykedését alapvetően garantáló finanszírozáson túlmenően, feltételezi a szervezet kialakítását, a személyi állomány biztosítását, a haditechnikai eszközökkel (hadfelszereléssel) történő ellátást, valamint a szükséges mértékű szolgáltatások előteremtését. A haderő kialakítását hagyományosan haderőszervezésnek nevezzük. A személyi állomány biztosítása, a haditechnikai eszközökkel, s a katonai felszereléssel történő ellátás, valamint a szükséges szolgáltatások megteremtése alapvetően hadkiegészítés részterületét képezik. Más kérdés, hogy a két utóbbi (az anyagi eszközök és a szolgáltatások biztosítása) több ország gyakorlatában logisztikai (hadtáp biztosítási) feladatnak is tekinthető.

A haderő személyi állománya biztosításának – a szakmai indokon túlmenően – mindig velejárója volt a politikai akarat, s a társadalom tagjainak, a haderőhöz való viszonyulása. Magyarul, a hadkiegészítés körülményeit, lehetőségeit – legalábbis a modernkori haderők esetében – politikai és szociológiai szempontból egyaránt lehetett és kellett értékelni, illetőleg vizsgálni.

Napjainkban ez a kérdés szinte a társadalom egészét érintő problémává vált, hiszen a politikai pártok választási ígéreteitől, az emberek mindennapjait meghatározó egzisztenciális ügyekig mindenütt megjelenik. Mindezeken túlmenően, ez a napjainkra kialakult helyzet a kérdéssel foglalkozó szakemberek számára is újszerű feladatokat jelent, hiszen a haderő önkéntes alapon történő, személyi biztosítása, korábban nem ismert, de legalábbis nem alkalmazott módszereket, tevékenységi formákat igényel. A hadkötelezettség eddigi, teljes körű alkalmazása a békeidőszakban gyakorlatilag azt jelentette, hogy a törvény által biztosított „tömegből” a szakembereknek csak „válogatni” kellett. Az önkéntesség viszont azt igényli, hogy először a „tömeget” kell biztosítani (toborozni), s csak ezt követően kerülhet sor az alkalmasság megállapítására.

Tanulmányaink során alapvetően ezzel a kérdéssel kívánunk foglalkozni, s be akarjuk mutatni, hogy a fegyveres erők és rendészeti szervek milyen lehetőségekkel rendelkeznek, illetőleg milyen feladatok megoldására kényszerülnek annak érdekében, hogy a működésükhöz elengedhetetlenül szükséges személyi állomány békében és háborúban egyaránt a rendelkezésükre álljon.