A katasztrófák elleni hatékony védekezés szükségességét egy-egy nagy hatású hazai vagy külföldi káresemény, veszélyhelyzet újra és újra reflektorfénybe állította. A katasztrófák megelőzésével, felszámolásával, a védekezés szabályozásával, irányításával, finanszírozásával kapcsolatos feladatok megoldását egyre többen és egyre gyakrabban sürgették. Az egységes katasztrófa-elhárítási rendszer kialakítását azonban eddig több tényező hátráltatta.

Egyes katasztrófatípusokat, mint pl.: az árvizeknek, a járványoknak, a tűzeseteknek már több évtizede megfelelő gazdájuk van, szabályozási rendszerük, szakembergárdájuk, szakfelszerelésük képessé teszi őket a hatáskörbe tartozó katasztrófák kezelésére. Más katasztrófatípusok pedig, mint a földrengés, földcsuszamlások, a viharok, a hófúvások gazda és szabályozás nélkül maradtak. Pedig a biztonság, mint állampolgári jog nemzeti érték. A katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés a törvény megfogalmazása szerint nemzeti ügy, és minden állampolgárnak, személynek a törvény erejénél fogva joga van arra, hogy a környezetben lévő katasztrófaveszélyt megismerje, a védekezési szabályokat elsajátítsa, valamint joga és kötelessége, hogy a katasztrófavédelemben közreműködjön.

A törvény az általános jelzési és közreműködési kötelezettségekkel foglalkozó fejezetében megköveteli, hogy az, aki katasztrófát vagy annak veszélyét észleli, arról tudomást szerez, a katasztrófavédelem hivatalos szerveinek, illetve az önkormányzati tűzoltóságnak és a Polgármesteri Hivatalnak köteles haladéktalanul jelenteni. Ezen túlmenően, a természetes személyek és szervezetek a védekezés közvetlen irányításáért a törvényben meghatározott felelős vezető felszólítására (1999. évi LXXIV. tv. 18. §.) adatok és egyéb információk közlésével, közvetlen részvétellel, a védekezés céljára alkalmas ingó és ingatlan dolgok rendelkezésre bocsátásával kötelesek a védekezést elősegíteni.

Természetesen a jelen Kézikönyv tartalma nem azonos a lakosság széles rétegeit érintő felkészítő ismeretanyaggal, hanem az oktatók, illetve a polgári védelemmel magasabb szinten foglalkozók, mint pl.: a polgármesterek, önkormányzati, védelmi bizottsági tisztségviselők, tagok, valamint a lakosságot felkészítő aktivisták részére készült tankönyv.

A Kézikönyv szerzői arra törekedtek, hogy a felkészítők számára minél bővebb információkat biztosítsanak, annak érdekében, hogy a lakosságot a felkészítés folyamán a helyi sajátosságok helyi sajátosságok figyelembevételével, minél szélesebb ismeretanyag (háttéranyag) birtokában tudják tájékoztatni.

A Kézikönyvben megjelent adatok tájékoztató adatok. A gazdaság, a területfejlesztés, a népesség helyzete, az infrastruktúra nem statikus, hanem állandóan változik. Ebből adódik, hogy a veszélyeztetettség és a sorolás is nyomon követi a változásokat. Az oktatók egyik legfontosabb feladata tökéletesen ismerni az adott terület, helység veszélyeztetettségét, és nyomon követni a változásokat. Naprakész ismeretekkel kell rendelkezni.

Benkovics Zoltán pv. ezredes
szakmai elnök