A hadtudományi kutatás hatékonysága eredményességében mérhető, vagyis abban, hogy az adott kérdésekre, problémákra milyen választ ad, milyen megoldást javasol, mennyire tágítja ki a vizsgált téma elméleti hátterét, összességében: hasznosan szolgálja-e a gyakorlatot. Ez a szolgálat azt jelenti, hogy kisebb részben a ma megoldandó kérdések kutatására, nagyobb részben azonban a közép- és a hosszabb távon jelentkező feladatok végrehajtását segítő út tisztázására, a teendők irányainak, jellemzőinek, az alkalmazás általános kereteinek felvázolására irányul.

Ilyen céllal készül a Honvédelmi Minisztérium éves és középtávú kutatási terve is, amely – a tudományszervezési feladatok és a fontosabb tudományos rendezvények terve mellett – kitűzi a hadtudományi kutatások céljait, a HM szervek javaslataira építve meghatározza a kutatási feladatokat, illetve azokat a témákat, témaköröket, amelyek a hadtudomány különböző területeit átfogva prioritást kapnak és a kutatásuk központi szervezéssel, irányítással történik. Az 1998. évi munkatervben öt komplex témakörben több mint 40 téma kutatása lett kitűzve, amelyek többsége befejeződött, sőt néhány újólag felvett, előre nem tervezett téma kutatása is szükségessé vált.

A kutatás produktumai tanulmányokban összegeződnek, amelyeket a HM OTF gyűjt, rendszerez, bíráltat és szervezi azok hasznosítását. A tudományszervezés egyik legfontosabb feladata a kutatás eredményei felhasználásának megszervezése, amelynek a közvetlen (szakterületi) felhasználás mellett számos formája lehet. E célból a főosztály minden évben tanulmánygyűjteményben adja közre azokat az írásokat, amelyek leginkább számíthatnak közérdeklődésre, az állami feladatokhoz kapcsolódnak, hozzájárulnak a központi, a haderőreform továbbvitelét segítő feladatok megoldásához.

A korábbi évek gyakorlatát követve a múlt évben beküldött anyagokból válogatva némi rövidítéssel, a lényegre utaló tömörítéssel adunk közre 10 olyan tanulmányt, amelyek – a közérdeklődést is kielégítve – leginkább segíthetik a Magyar Honvédség előtt álló feladatok megoldását.

A tanulmánygyűjtemény első részében a szerzők a biztonság- és a védelempolitikai alapelvek tükrében, arra épülve fejtik ki nézeteiket a nemzeti biztonsági, a katonai és a humánstratégia egyes kérdéseiről, illetve a doktrínakutatásról. A honvédelmet komplex rendszerként kezelve annak összetevőit, kapcsolatait és főbb szabályozandó kérdéseit elemzik. A honvédelem központi (HM és HVK-szintű) igazgatását jobbító, az integrációt, a hatékonyabb vezetést segítő gondolatokat, elképzeléseket vetnek fel.

A kiadvány második részében közölt tanulmányok több szakterületet ölelnek fel, igen fontos, a honvédség egészét érintő, újszerű témákból adnak áttekintést. Olvashatunk többek között a Magyar Honvédség egészségügyi ellátó rendszeréről; a honvédelmi ágazat katasztrófaelhárítással kapcsolatos feladatairól, a nukleárisbaleset-elhárításás és az árvízvédelem irányítási rendszeréről; az új védelmi tervezési rendszerről; a NATO-válságkezelési gyakorlatok rendszeréről (egy gyakorlat tapasztalatait összefoglalva); továbbá a hadiipari termelés és az új piaci feltételek közötti közbeszerzés fontosabb kérdéseiről.

Úgy gondoljuk, hogy a kiadványban közreadott tanulmányok hozzájárulnak a honvédség fejlesztésével, a haderőreform továbbvitelével kapcsolatos feladatok megoldásához, ahhoz színvonalas háttéranyagokat szolgáltatnak, ezzel együtt gazdagítják a hadtudomány ismeretanyagát és bővítik a szakirodalom tárházát.

Az ilyen jellegű kiadványainknál eddig nem volt szokásos a hozzászólás, a véleménynyilvánítás, most arra kérjük olvasóinkat, hogy esetleges véleményüket juttassák el a HM OTF-hez. Érdemi hozzászólások esetén lehetőséget, formát keresünk ahhoz, hogy a jövőben azokat is közreadjuk.

Dr. Horváth János ezredes,
HM OTF,
főosztályvezető