A csapatok harckészsége jelentős mértékben a csapatvezetés állapotától – a parancsnokok és a törzsek felkészültségétől, ez utóbbiaknak a korszerű követelményeket kielégítő szervezetétől, az eseményekre haladéktalanul reagálni képes operatív munkastílusától, valamint a vezető szervek megfelelő híradás- és vezetéstechnikai eszközökkel való ellátottságától függ.

A szerzők mindezeket szem előtt tartva arra irányítják az olvasók figyelmét, hogy az elmúlt háborúk – elsősorban a Nagy Honvédő Háború – tapasztalatainak feltárása és a megfelelő következtetések levonása a csapatvezetés iránt napjainkban, és a közeli jövőben támasztott követelmények kielégítésére jól felhasználhatók.

A könyv nyomon követi azt az utat, amelyet a szovjet hadsereg vezetése a hitleri hitszegő támadás napjától az európai háborúra pontot tevő berlini hadműveletig megtett. Kendőzés nélkül tárja fel azokat a hibás nézeteket és gyakorlatot, amelyek a szovjet katonai vezetést a háborút megelőző években és a háború kezdeti időszakában jellemezték, majd bemutatja, hogy – a kellő tapasztalatok birtokában a belőlük levonható következtetések felhasználásával – miként vált a szovjet katonai vezetéstudomány a győzelem tudományává.

A tapasztalat, a tudás a megismerés egyik forrása. A tapasztalatok gyűjtése, elemzése, általánosítása és a belőlük levonható következtetések felhasználása minden munkaterületen hasznos és előremutató. És ez a megállapítás a katonai vezetésben napjainkban meglevő problémák feloldására irányuló tevékenységre is érvényes.