A főúri magánhaderőben szolgáló közép- és kisbirtokos nemesség, a szervitori réteg helyzete számos vonatkozásban tisztázatlan aspektusa török hódoltság kori társadalomtörténetünknek. A török hódítás új létfeltételek elfogadására kényszerítette őket: föl kellett adniok korábbi önállóságukat, hogy fegyveres szolgálatukért megélhetést és oltalmat biztosítsanak maguknak azoknál a főuraknál, akik egyes országrészek s egyúttal saját birtokaik védelmét irányították. A szerző – kutatásait a Dunántúlra koncentrálva – e katonaréteg életkörülményeit, gazdasági és jogi helyzetét vizsgálja. Gazdag levéltári forrásanyag felhasználásával mutatja be a főúri magánhaderő szervezetét, a szervitorok szolgálatvállalását, a fizetési szokásokat és a szervitorok birtokviszonyait. Szól a katonai rendtartásról és bíráskodásról, valamint a dominusz–szervitor viszonyról, és hű képet rajzol a hódoltsági határ mentén folyó harcokról is.