A magyar harcászati irodalom elméleti fejtegetésekben szegény, de ilyenek elvitathatatlanul szükségesek. Munkámmal ezért tisztán elméleti alapra helyezkedtem. Az ilyen eljárással a katonai ifjúság értelmét vélem meggyőzni, mert látjuk, hogy tapasztalati adatok közlését sokan ugyan jóhiszeműleg elfogadják, de bizonyítékul nem tisztelik és látjuk, hogy harcjelenetek színes leírása legfeljebb a szívhez szól. Ilyen muló benyomások a gondolkodó embert nem kötik. Ellenben az észnek sajátos nyelvén — okozati összefüggésekben — mély és messze hatással parancsolhatunk. A művelt ember előtt csak olyan kapcsolat maradandó érvényű, melyet eszével felfogott. A szabályzatok az ész használatát távolról sem zárják ki, sőt megkövetelik, hogy a számtalan nem rögzíthető esetben a vezető belátása döntsön. Elméleti tudás nélkül a belátására bizott vezető a véletlen rabszolgája.

A harcászati elméletben Clausewitzet követem. Képességeim korlátai tiltják, hogy e bölccsel bármilyen párhuzamba helyezkedjem. Tőle csupán kiindulási alapomat és vizsgálási módszereimet kölcsönöztem.

Az anyag felkarolásában és csoportosításában egyénileg jártam el. Nem hagytam el semmit ami — szerény véleményem szerint — a harcászat megértésénél szerepet visel, így hadászati vonatkozásokkal, a szervezéssel, a neveléssel és a vezetés alaki részeivel is foglalkoznom kellett; ellenben tartózkodtam olyan általános igazságok bővebb megokolásától, amelyek a köztudatban ma már gyökeret vertek, mint pl. a fegyvernemek együttműködésének szüksége.

Célom nem az, hogy kereken lezárt harcászati rendszert hirdessek. A tipikust, az új szabályzatokban hiánytalanul kifejtett — és maholnap közkinccsé váló — eljárásokat mostohán intéztem el. Ezért harcászati előképzettséget e könyv olvasója nem nélkülözhet. Figyelmem inkább a vitás pontokra irányult. Ezeket a harcászati folyamatokból kiragadtam, megvilágítottain és róluk értékelőleg nyilatkoztam. Jól esne, ha olvasóim egy-egy gondolatomat megindokolt ellenvéleményre méltatnák.

A vezér személyét és művének egységét mindenek fölé helyezem, mert csak nagy egyéni koncepciókban látom a harcművészet jövőjét, melyben ma ugyanolyan fogalomzavar forr, mint a mai idők minden művészetében és tudományában.

Az erkölcsi tényezők túlsúlyának bizonyításába őszinte meggyőződésem egész erejét belevinni kívántam. Ezért a «gépimádók» egész seregének támadását várom.

Néha szükséges volt, közhelyekként ismert alapelvek vizsgálatába bocsátkoznom. Az ilyen régi oszlopokat mindig jó körülkopogtatni, ha őket új ház alapjául szemeljük ki. Sok régi alapelv a próbát megállja, de mások mint üres bálványok hullanak a porba.

Példáktól tartózkodtam. Csak valóban általánosan elismert jelentőségű eseményekre hivatkozom néha a szemléltetés, nem a — bizonyítás kedvéért.

Budapest, 1923 április havában.

A szerző.