A Magyar Veterán Repülők Egyesületének Fejér megyei Szervezete a millecentenárium évében emlékezett meg fennállásának ötödik évfordulójáról, amely egybeesett a Székesfehérvárott kiépülő repülés nyolcvanadik esztendejével is. Szervezetünk vezetősége, a jubileumok magasztos gondolata által vezérelve, figyelemmel a „Tisztelet a Levegő Hőseinek Alapítvány” célkitűzéseire, elhatározta, hogy a korábbi hagyományokat ápolva írásos emléket állít a nagy tradícióval rendelkező székesfehérvári repülésnek.

Az emlékállítással emlékeztetni kívánjuk azokat a még élőket, akik részesei voltak a nagy erőpróbának, a megpróbáltatásoknak, a légierő-fejlesztés nehéz küzdelmeinek, az áldozatvállalókat, s mindazokat, akik a jövő alapjait képezik, az ifjúságnak tanulságként, hogy okuljanak és ismerjék az akkori kor emberének jellemét.

A múlt csak összetevőként él és hat jelenünkben, de az elemző emlékezés azt valós életközelségben idézheti. Az emlékezés azonban mégsem csak a múltba való gyökérkeresésnek alkalma, mivel a visszatekintő felmérés a jövőbemutató feladatokat is aláhúzza. Hiszen az eredmények számbavétele számunkra együtt jár a sokrétű teendők világosabb felmérésével, megfogalmazásával. Amikor az összegyűjtött és kötetekben rendszerezett helytörténeti anyagnak nyilvánosságot biztosítunk, hozzá kívánunk járulni lakóhelyünk, Székesfehérvár egészséges lokálpatriotizmusának kialakulásához is.

De a Fehérvár kapuin kívül élők részére is emlékeztet a kiadvány, azoknak, akik nem itt születtek, s nem is itt telepedtek le, akik viszonylag rövid ideig éltek e városban, de részükre emlékezetes intermezzo az itt eltöltött idő.

Sok városinak és más tájak szülötteinek tápláló anya szerepét is betöltötte Székesfehérvár, azoknak, akik itt szereztek szakmát, akik itt nyertek kiképzést, vagy továbbképzést egy fejlettebb típusra, hogy új szárnyakon repüljenek tova.

Nyolcvan év nagy idő. Ennyi év alatt sok minden történt a székesfehérvári repülésben. Természetesen kiadványunkban nem törekedhettünk teljességre, hiszen három kötetnyi terjedelemben megközelítőleg sem fért volna el az ambiciózus gyűjtőink termése.

Keresztmetszetet igyekeztünk adni, összefogni, válogatni, rendszerezni a kutatók és a műkedvelő munkatársak alkotásait, leírásait, visszaemlékezők elmondásait.

Azt próbáljuk megmutatni, hogy milyen célokat követett egy-egy korszakban a társadalom a repülés érdekében. Mik voltak a gondok, a problémák, illetve azok az eredmények, amelyekre méltán büszkék lehetünk mind résztvevők, mind utódok egyaránt.

Arra törekedtünk, hogy hitelesen mutassuk be egy-egy korszak hangulatát, „ízeit”, a 80 év történeteit színesen, dokumentálva, de lehetőleg olvasmányosan, hogy a kötetek lapjait olvasgatva-nézegetve mindenki rátaláljon „saját korára”, az utókor pedig, hogy jobban meg ismerhesse a fehérvári repülés múltját, emberformáló küzdelmeit.

Az ismeretanyag terjedelmére és tematikai egységének tagoltságára, továbbá az egyes részek előkészítési fokára, valamint a kiadvány gazdasági kihatására való tekintettel célszerűnek mutatkozott SZÉKESFEHÉRVÁR REPÜLÉSTÖRTÉNETE című kiadvány három kötetben való megjelentetése.

Az első két kötet kronológiai sorrendben a székesfehérvári katonai, a harmadik kötet pedig a város polgári repülésével foglalkozik az alábbiak szerint:

I. kötet alcíme: A katonai légi bázisok kialakítása, és azok szerepe 1916 és 1945 között Szerkesztette: dr. Farkas Gábor

II. kötet alcíme: Katonai repülés a II. világháború után (1945–1992) Szerkeszti: Kendrovics Miklós és Pápai Gyula

III. kötet alcíme: Polgári repülés Alba Regia vonzásában Szerkeszti: Kegye Győző

Ez a kiadvány része és eredménye annak a kutató, feltáró, rendszerező munkának, amelynek célja Székesfehérvár repüléstörténetének feldolgozása, amely tanulmányokat, dokumentumokat, visszaemlékezéseket, kortanúk vallomásait és kronológiát tartalmaz.

Az olvasó végigkísérheti azt a rendíthetetlen, kemény, céltudatos, gigászi munkát, amelyet a fehérvári katonai légi bázisok kialakítása igényelt. A mű egyben betekintést biztosít a technika területén bekövetkezett dinamikus fejlődésbe, és rávilágít e technikának a védelmi harcokban realizált szerepére.

E területekre kalauzolja az olvasót a szerencsésen összetalálkozott Farkas – Lajtai szerzőpár.

Farkas Gábor, a történelemtudomány doktora, a levéltári kutató alaposságával, a korabeli írásos, fotós dokumentumokat, archív anyagokat; a műszaki irányultságú, de hadtörténeti adatgyűjtéssel is foglalkozó Lajtai János pedig a technika és repesemények iránti kitartó szenvedéllyel gyűjtött, válogatott anyagát tárja elénk, amelyek a felemelő sikereken túl a küzdelmekkel telített három évtized munkáját, eseményeit, történéseit örökítik meg.

Amikor e könyvet kézbe vesszük, a II. köteten remélhetőleg már a lektorok dolgoznak, s így a következő kötet – a feltételi rendszer további biztosítása esetén – várhatóan az új esztendő elején a nagyközönség kezébe kerülhet. A második kötet három fő részre tagolódik:

I. a 28. Csatarepülő hadosztály
II. a 62. Onálló Ejtőernyős zászlóalj
III. a helyőrségben működő csapatrepülők

megalakulásának körülményeivel, ezek szerepével, működésével és megszűnésével foglalkozik. A kötet kiemelt szerepet biztosít a csatásoknak, hiszen az '50-es évek elején Székesfehérvár a csatások fellegvárának számított, így a gépek fedőnevével mondva a Párducok Akropolisza volt.

De a csatások javára, illetve a csapatrepülők hátrányára jelentkező könyvbéli arányeltolódást szolgálták a kutathatóság törvényi korlátai is.

A harmadik kötet megjelenése – amely nagy teret szentel a vitorlázó- és motoros repülésnek, a sportejtőernyőzésnek, s helyet ad a székesfehérvári repülőmodellezésnek is – az első két kötet megjelenési ütemének megfelelően valószínűsíthető.

Egy helytörténeti munkának az a célja, hogy a különöst jelezze, s annak adjon nagyobb hangsúlyt, amely a sajátost, a városit és megyeit az országostól megkülönbözteti.

Reméljük, az olvasó számára bőséges anyagot szolgáltatunk kiadványunkban, még ha az óhatatlan átfedéssel is találkozik. Azonban a maga nemében hézagpótló munka fontos lehet, mind az országos, általános érvényű eredmények igazolásához, mind az emlékezőknek és a nevelőknek, nem utolsósorban a várostörténettel foglalkozó kutatóknak.

Az esetenként túlzottan részletes megörökítés ellenére is lehetnek az olvasónak hiányérzetei, mert úgy gondolja, hogy lényeges részek maradtak ki, vagy esetleg másképpen emlékezik vissza az eseményekre. Ezért arra kérjük a tisztelt olvasót, hogy esetleges észrevételét, kiegészítését, archív értékű anyagát juttassa el a MVRE Fejér megyei Szervezetéhez, és azt hibajegyzéken, vagy esetleg későbbi kiadásokban készséggel felhasználjuk.

Köszönet illeti a kötetek szerkesztőit, szerzőit, lektorait, akik honorárium nélkül vállalták a kiadvány létrehozásában való közreműködést, akiket az a cél vezérelt, hogy ne hagyjuk veszni a múltat, őrizzük meg a múlt értékeit. Hasonlóan gondolkodtak aktíváink, zömében klubtagok, akik visszaemlékezéseikkel, dokumentumokkal, fotóanyagokkal járultak hozzá a könyv megírásához, ezért feléjük is köszönetünket tolmácsoljuk. Köszönetet mondunk a Dunaferr Rt. vezetőinek, hogy a kiadvány elkészítését támogatták. Nélkülük aligha olvashatnánk e művet. Köszönet illeti Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatát a kezdő lépésekben nyújtott segítségért.

E gondolatok jegyében ajánljuk a tisztelt olvasó figyelmébe SZÉKESFEHÉRVÁR REPÜLÉSTÖRTÉNETÉT, abban a reményben, hogy a repülős-társadalom újabb barátokkal, s lelkes követőkkel bővül.

Kiss László