A fegyverek és a többi haditechnikai eszközök fejlődése minden időben együtt haladt a társadalom termelőerőinek fejlődésével. Ez szabja meg az új, a hatásosabb fegyverek létrejöttének lehetőségeit és korlátalt, valamint távlatait is.

Amióta a háború megjelent az embériség történetében világosan nyomon követhető az a folyamat, miként hatottak a különböző korok fegyverei a hadviselésre, a harcok-hadműveletek megvívásának módjára. Ez a folyamat éppen a termelőerők fejlődésének hatására hol lassúbb, hol gyorsabb volt. De nemcsak az új fegyverek létrejötte eredményezett változásokat a hadművészetben, kölcsönhatás is érvényesült: a hadművészet fejlődése új fegyvereket követelt.

A haditechnikai fejlődésben – fejlesztésben – még egy tendencia világosan felismerhető: a támadás és a védelem fegyvereinek és eszközeinek immár időtlen párharca. Egy új, nagyobb hatású löveg megjelenését az egyik oldalon, a vastagabbra épített várfal követte a másik oldalon. A páncélozott hajók, a páncélozott járművek megépítését a páncéltörő lövegek és gránátok megjelenése követte. A lehetőségeknek mindig a kor termelőerőinek állapota szabott határt.

Ennek a könyvnek a megírásánál a szerzők arra vállalkoztak, hogy bemutassák, miként alakult az évezredek folyamán a haditechnikai eszközök előállításának módja – gyártástechnológiája –, mit jelentett a kőből, pattintással készült fegyverek után a bronz, majd a vas megismerése, milyen fejlődésen ment át a hadianyaggyártás a lőportól az atomenergia fegyverként való felhasználásáig megtett hosszú úton.

A téma rendkívül széles körű, anyaga igen nagy, ezért a szerzők csupán arra vállalkozhattak, hogy a legjelentősebb haditechnikai eszközök megjelenését, előállításuk, gyártásuk menetét: – úgy is fogalmazhatunk – a haditechnika fejlődésének valóban változást jelentő csomópontjait mutassák be.

Melyek ezek a csomópontok?

Az első az íj és a nyílvessző megjelenése a harcmezőn, amely első ízben tette lehetővé az ellenfél távolból történő leküzdését. Ekkor győzött először a „homo technicus” a nyers erő felett.

A következő lépés a lőpor megismerése nyomán a tűzfegyverek létrejötte és elterjedése, az egylövetű elöltöltő puskától a korszerű, önműködő és sorozatlövő fegyverekig.

Az atomfegyverek megjelenése és egyesítése a szinte korlátlan hatótávolságú célbajuttató eszközökkel, a rakétákkal – ezek jelzik a hadügy korunkban végbemenő forradalmának állomásait.

A hadseregek gépesítése: a repülőgépeknek, a harckocsiknak és a különféle páncélozott járműveknek, az ellenük vívott harc eszközeinek – a légvédelmi és a páncéltörő fegyvereknek – a létrejötte, gyártásuk fejlődése jól egészíti ki a könyv mondanivalóját.

Végezetül egy megállapítás.

A hadseregek felszerelésébe világszerte mind több és több, újabb, bonyolultabb fegyver, haditechnikai eszköz kerül. De a legnagyobb hatású fegyver is az ember nélkül csak holt tárgy. Ez a gondolat a könyv minden fejezetét át- és átszövi.