Az emberiség már évezredek óta álmodozott a repülés megvalósításáról. Szárnyaló fantáziája megtalálható a mondavilágban, ahol héroszokat, félisteneket és szárnyas isteneket alkotott. Különböző nemzetek legendakörében és irodalmában előfordul az emberi lélek rejtett vágyának megnyilatkozása a repülés iránt. Kelet meséiben, az indiai és a görög mitológiában található utalás a levegőben való repülésről.

A XVIII. és a XIX. században már egyre többen foglalkoztak a repülés gyakorlati megvalósításának különböző módozataival. A repülés úttörői sokat gondolkodtak és kísérleteztek, mire megvalósulni látták elképzeléseiket. Verejtékes és véres út vezetett a siker ösvénye mentén.

Egyébként a repülésről s a szárnyalásról a halandónak mindig szép és csuda izgalmas dolgok jutnak az eszébe. A magyar repülés kialakulása és térhódítása a XX. század gyors technikai és tudományos fejlődésének lett a következménye. Aviatikusaink a mondabeli Ikarosz nyomdokain haladva (repülve) fokozatosan hódították meg a levegő végtelen birodalmát. Kezdetben csak a merevszárnyú repülőtákolmányok szelték a levegőt. Röpke évtized múlva pedig már motor hajtotta eszköz is a levegőbe emelkedhetett. A múlt század közepén már sugárhajtású repülőgépek hasították a légóceánt. 1961. április 12-én pedig az ember teremtette űreszközzel, a halandó elhagyhatta a sárgolyót, s kijutott a világűrbe.

A merevszárnyú repülőeszközök mellett az 1940-es évtizedben megjelentek a forgószárnyas gépek is. Ezeket a helyből felszálló eszközöket helikoptereknek nevezték. A helikopter szó egyébként görög eredetű, a helix (csavar) és pteron (szárny) szavak összetétele. Később – a jellegzetes forgószárnyak miatt – a „szitakötő” nevet kapták. Legfontosabb jellemzőjük ezeknek a forgószárnyas masináknak az, hogy az alkalmazásuk és üzemeltetésük nem követel különösebben kiépített infrastruktúrát. A felhasználás során a helikopter bevethető sportpályáról, erdő széléről, legelőről és egyéb alkalmas szilárd földterületről vagy betonfelületről. A gép nekifutás nélkül képes felemelkedni a levegőbe.

A XX. és a XXI. században, a helikopter sokoldalú polgári és katonai alkalmazása által, elterjedt az egész világon. Több célra és sokféle feladatra használják a hadseregekben, a légierőkben és a haditengerészeteknél. Korunk háborúiban, különböző hadszíntereken, bevetették a katonai feladatokra kiválóan alkalmas felfegyverzett forgószárnyas-eszközöket. A helikopterek iránt már az 1950-es évtizedben érdeklődött a magyar katonai vezetés is. 1953–54-ben latolgatták beszerzésének és alkalmazásának lehetőségeit. A Magyar Néphadsereg, a politikai és katonai elkötelezettségének megfelelően, teljesen érthető módon, szovjet helikoptertechnika beszerzését célozta meg. A Mi-4 típusú helikopter megvásárlása mellett döntött. Ez a típus rövid életűnek bizonyult hazánkban. Az üzemeltetése során 1957-ben illetve 1958-ban megsemmisült az 1955-ben beszerzett két példány.

Ezután néhány év szünet következett. Majd 1961-ben megkezdődött Kecskeméten, az MN 86. önálló vegyes repülőosztály (MN 6690) kötelékében, Mi-1M típusú futárhelikopterek hadrendbe állítása. Egy század erőt rendszeresítettek a típusból. Ez már sikeres döntésnek bizonyult, mert több mint húsz évig volt hadrendben. 1961-1982 között üzemeltették Kecskeméten, Szentkirályszabadján s végül Börgöndön.

Közben 1971-ben beszerzésre került a Kamov Ka-26 típusú könynyű szállítóhelikopter is. Ezek alkalmazása Szentkirályszabadján kezdődött, majd 1974. április 18-án áttelepültek Börgöndre, ahol az 1990. január 1-ei hadrendből történő kivonásukig repültek. 1968-ban kezdték szolgálatba állítani a Mi-8T típusú közepes szállítóhelikoptereket, majd 1978 nyarán a Mi-24D Hind típusú harci helikopter-technikát. Mindkét típust a szentkirályszabadjai helikopterezredben kezdték alkalmazni. Majd 2004-ben ez a két technika, diszlokálásra került Szolnokra, a 86. helikopterezred állományába.

A hadsereg felső vezetése már 1966-ban szerette volna hadrendbe állítani a Mi-2 típusú könnyűhelikoptert. A MN 86. vegyesrepülő osztály 1966 őszi állománytáblájában már szerepelt, a Mi-1 futárhelikopter század mellett, a Mi-2-es könnyűhelikopter század is Kiss Tibor őrnagy parancsnoksága alatt. Azonban a lengyel ipar készlethiány miatt nem tudta leszállítani az igényelt mennyiséget. 1981-ben kezdődtek meg újra a tárgyalások a Mi-2 beszerzéséről. A következő évben elkezdték Börgöndön a személyi állomány kiválogatását az átképzésre. A Mi-2-es helikoptertechnika egy század erőben 1982 őszén érkezett hazánkba. Börgöndön az újonnan felállított 90. Vezetésbiztosító és Futárhelikopter Ezred hadrendjébe sorolták be. A Mi-2 magyarországi alkalmazása sikeresnek mondható.

A szerző