Mária Terézia 1740-ben lépett a magyar trónra. Uralkodásának négy évtizede eseményekben bővelkedő, izgalmas fejezete történelmünknek. Magyarország ekkorra már szerves része a Habsburg birodalomnak, és ez a közjogi helyzet hozta magával, hogy – bár birodalmi függésben – kiléphetett az európai hatalmi porondra. A magyar katonák résztvevői a kontinens dinasztikus érdekek vezérelte nagy háborúinak, ott harcolnak Habsburg-zászlók alatt Szilézia, a Rajna mente, Észak-Itália és az Al-Duna vidék messzi csataterein

A 18. század derekán a Habsburg haderő java részét már reguláris gyalog- és lovasregimentek alkották. Ahogy a szervezeti keretek állandósultak, úgy vált egyre rendezettebbé a katonák megjelenése is. Jelentést nyert a ruhákon szinte minden apróság, gomb, pántlika, hímzés, csat. Fontos szerepe lett a színeknek, előírás szabályozta a haj- és bajuszviseletet, szakállformát. Ne csodálkozzunk, ez a rokokó világa! A kor divatja alól a hadügyek irányítói sem tudták kivonni magukat. Az uralkodó felfogás szerint a hadsereg rendszerezettsége a hatalom értékmérője, a rendezett külső pedig már önmagában is fegyelmet diktál, sőt, az maga a katonai fegyelem. Nincs szebb, mint a parádékon fel- és alá masírozó hadsereg – hirdeti a kor, és ezt sugallják a külsőségek is. Legerősebb képviselője ennek a kor legütőképesebb hadseregét megteremtő porosz uralkodó, II. Frigyes, Mária Terézia kortársa és nagy ellenfele.

Illeszkedett a kordivathoz a magyar uniformis is. Kezdetben ugyan még őrizte a századelő kurucos formavilágát, az 1750-60-as évek hadügyi reformjai révén azonban sokat változott. Ekkor indult el hódító útjára, és vált egyetemes katonadivattá a magyar huszárruha; ekkor vált udvarképessé a magyar generálisok pompás díszegyenruhája, ekkor jelentek meg olyan, majdan klasszikussá érő magyar katonaruha-darabok, mint a szűk szárú zsinóros magyarnadrág. Ebben az időben kezdődött a karrierje az egyik legmagyarabb ruhadarabnak, a katonák körében világdivatot teremtő csákónak, és ekkor alakultak ki az olyan hagyományos gyalogosszimbólumok is, mint a medveköröm vagy a kabátokon a csúcsba futó karhajtóka. S akkor még ne is beszéljünk minden idők legszebb magyar uniformisáról, bécsi testőreink méltán elhíresült, pompás uniformisáról. Azt mondhatjuk, hogy ez a néhány évtized a modern kori magyar katonai viselet kialakulásának legfontosabb időszaka.

Ezt a kort idézik fel Somogyi Győző rajzai. Imponáló tárgyi és praktikus tudása birtokában keze alatt könnyedén születnek különös hangulatú képei. Sajátos mesevilágot teremt, olykor naiv, de mindig életszerű és szerethető figurákkal, amelyek ugyanakkor egyáltalán nem meseszerűek, hanem forrásokon alapuló hiteles viseletábrázolások. Írott és képi forrásokból és a hétköznapok gyakorlati tapasztalatából empátiával és művészi fantáziával megteremtett katonái nemcsak a régi uniformisokra kíváncsi nagyközönségnek, és a katonai hagyományőrzők népes táborának fontosak, hanem hasznos adalékokkal segítik a kutatók, történészek és műtörténészek munkáját. Ha pedig úgy érezzük, hogy netán túlontúl megszépülnek ezek a figurák, mint a mesében, az nem is annyira baj, hiszen ez a művészi attitűd is éppen az ábrázolt korral felesel, már kellő rálátással, jó két és fél évszázaddal későbbről. Az ilyesfajta katonásdi szinte csak játék, formák és színek, ruhák, kellékek, szép zászlók, ruhadíszek, zsinórok, paszományok egymásutánjai. Kirakós játék, ahol mindennek meg kell találni a maga helyét. De azt is mondhatjuk: ismerkedés a történelemmel. Legyen is így, és akár még nosztalgiát is érezhetünk eme izgalmas négy évtized iránt.

Csak közben ne feledjük: Európa csataterein ebben a szűk időintervallumban is, a dinasztiák érdekeiért százezrek haltak katonahalált, a táborokban pusztítottak a betegségek, járványok, a katonák nélkülöztek, fagyoskodtak, sokszor éheztek. Ha pedig már nem bírták, elszöktek. Sokszor már akkor elmenekültek, amikor feltűntek a toborzók, jött a gyűlölt katonaállítás, a katonafogdosás, „kötéllel verbuválás”: Ezekkel együtt teljes a kép, csak így találnak igazi helyet maguknak Somogyi Győző múltidéző különleges katonafigurái a magyar kultúrtörténetben.

Somogyi képi világát két hadtörténész, Nagy-L. István és Baczoni Tamás szövege teszi teljessé. Előbbi a korról, Mária Terézia háborúiról, hadseregéréről katonáiról ad hasznos történelmi ismereteket, Baczoni Tamás pedig a kor magyar egyenruháiról ír összefoglalót a kötetben.