BALLAGI : A Magyar Királyi Testőrség története különös tekintettel irodalmi működésére (előszó)
Jelen monographia célja a nemzeti egyetemes- és irodalomtörténetben nagy szerepet vitt nemes testőrség százados életét ismertetni és minden oldalról megvilágitani. Általánosan el van ismerve, hogy történetünk csakis akkor egészithető ki lehető teljessé, mely a hajdankor tükrét adja, ha előbb egyedirataink vannak, melyekből a nagyobb szabású történész a dolog lényegét veheti át. A munkafelosztás a történeti tanulmányokban is mindinkább-inkább érvényesül. Az Árpádház, törökvilág, Rákóczi, Bethlen, Pázmány kora, az utolsó kuruc háború, vármegyék, történeti helynevek, cimertan, könyvészet, őskori régészet, műemlékek, érmek stb. külön szakemberek által karoltattak fel, s miveltetnek teljes odaadással. S amióta a történet egyes szakait szemeljük ki s dolgozzuk fel, azóta e téren nagyban haladunk.
A régi ezermesterség lejárta magát. Ma soknak tartjuk az irodalomtörténelemnek csupán egy kézben központosulását is, bár tudjuk, hogy e kéz a halmozásban félszázad óta fáradozik. Kétségkivül Toldy mindent felölelésének, tisztán az irodalomtörténetre összpontositott ötven évi fáradozásának tulajdonítható, hogy e szakban, tudtommal, még senki sem lépett föl egyedirattal. Miután ezt megkisérlém, számot tarthatok az elnézésre. Ez első kisérletem, s ha benne nagyobb hibák estek, legyen a közönség szives elnézéssel a kezdő iránt s vegye tekintetbe, hogy éppen onnan származtak e fogyatkozások, hogy a magam lábán óhajtván járni, nem akartam a pecus imitatorum ugyan-csak megszaporodott soraiba állani.
Ehhez járul még azon körülmény, hogy ez intézményt, vagy ehhez hasonlót eddigelé senki sem tett tanulmánya tárgyává, s ezért a kutfők felkutatása, csoportositása, tisztán erőtlenségemre sulyosodott. Kutatásaimról számot kivánok adni.
A hirlapirodalomnak, különösen a multszázadinak felhasználása fáradságos ut-mód volt, adatok keresésére, de dúsan jutalmazott. Már az maga, hogy ezt eddigelé teljesen figyelmen kivül hagyták, elegendő arra, hogy uj adatok és kutfök egész halmazát tárjam föl. És e kutfők adatai teljesen megbizhatók. Mert roszul gondolná, ki a hajdani hirlapirodalmat oly röpketermészetünek nézné, melynek hasábjain, futólagosságánál fogva, sok valótlan foglaltatnék. Multszázadi lapszerkesztőink: Ráth, Szacsvay, Pánczél, Decsy, Igaz, Péczeli, Perlaky, Mindszenti, Görög, Kerekes, Szabó, a tiszta igazság kikutatásában és hirdetésében szerfölött buzgón jártak el. „Szóról szóra loptuk”, vagy „a Deres (a Kurir lova) most a más ujságát hordja” s t. eff. cimirat amily naiv, épp oly becsületességre mutat. Tudták jól, hogy ki sem róvná meg, ha rajta kapná külföldi lapokból ollózáson őket, a tengődő magyar hirlapok szerkesztőit: mégis elég discretio volt bennök más tollaival nem dicsekedni.
A hirlapirodalmon kivül különösen országgyülési tudósitásokban leltem nagyobb mennyiségü használható adatot. Hogy az igen ritka régi magyar hirlapokat, s egyéb kutfőket megkaphassam, a magyar nemzeti muzeumi, nemzeti casinói, magyar tudomány-egyetemi, duna-melléki ref. superintendentialis, magyar tudományos akadémiai, valamint atyám könyvtárában, és saját gyüjteményemben buvárkodtam, s nagymennyiségü kéziratot használtam fel. Igen sajnálom, hogy Bécsbe nem mehettem fel, bár, mint értesültem, Bécsben csupán a legfontosabb, általam egyébként is ismert okmányok vanak meg, s az intézet multjának meglelelő, valami nagyszerü levéltár épen nem található. Mégis bizonyára akadtam volna egyet-másra, mi müvemet teljesebbé teendi; de időm s külföldre menetelem nem adta ki.
Végül itt külön is kifejezem hálámat és köszönetemet Tiszt. Baráth Imre gávai ref. lelkész, Tek. Bessenyei László berceli földbirtokos, Nagyt. Felméry Lajos sárospataki ref. akadémiai tanár, Tiszt. Gonda Balázs berceli ref. lelkész, Nagys. Koppi Emil cs. k. őrnagy, testőrségi segéd, Nagys. Mátray Gábor nemz. muzeumi főkönyvtárnok uraknak, kik közleményeikkel tanulmányaimban segédkezet nyujtani sziveskedtek.
Pesten, 1872. szept. 30.
Ballagi Aladár.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
