Hadseregek, fegyvernemek története – könyvek

BERNÁD – MAGÓ – PUNKA : A nemzet szárnyai = The wings of the nation (ajánló)

 

Minden kisgyermek csodálattal és váltakozással néz fel az égre, ha repülőgépet lát. „Ugye én is pilóta lehetek!” – mondja az édesanyjának. Sok hajdani gyermekből valóban pilóta, repülő ember lett. Gyűrött fényképek, rongyosra olvasott levelek, néhány pecsétes dokumentum, emlékművek és sírok őrzik a nevüket. Még negyed évszázada sincs, hogy szabadon emlékezhetünk rájuk.

Csupán két évtizede, hogy a repülőterek megnyíltak mindenki számára. A pilóták, az égben szálló szuperhősők a mindennapok embereivé lettek, és mégis megmaradtak a vágyva vágyott távoli kékség jelképeinek.

Tudjuk, hogy a hangnál sebesebben száguldó gépekkel egy immár több mint hatvan esztendeje békében élő országot őriznek. Látjuk, hogy ott vannak mindenütt, ahol segíteni kell a természeti katasztrófák áldozatainak, az ellenséges indulatok közt békét teremteni kívánó, józanul gondolkodó országoknak, a humanitárius segítséget váróknak. Büszkék vagyunk, amikor repülőtudásuk előtt fejet hajtanak a legkiválóbb szakemberek és bajtársak. Egy egész világ ismeri a magyar repülőket.

Ez a könyv a köszönet könyve. Tiszteletadás a hajdanvolt és a mai mindennapok magyar katonai repülő embereinek. Három olyan szerző írta, akik közül egyik sem volt harci pilóta, csak a kék égbe vágyó kisgyerek. Olyan szemmel látják a repülőket, ahogyan az olvasók többsége, de éppen ezért azt is észreveszik, amit a repülők talán maguk sem. A gépek mellett, a gépekben – az embert A repülők sorsában egy ország sorsát. A pilóták szélesre tárt sasszárnyaiban egy nemzet örökké vágyott, oly sokszor megcsonkított szárnyait.

 

The sight of an aeroplane fills every child with wonder and longing. "I'm going to be a pilot!" is a familiar refrain. And over the years, many children have indeed become pilots and airmen. They are remembered by crumpled photographs much-read letters, and a few stained documents, monuments and gravestones. We have been free to commemorate them for less than a quarter of a century.

In the two short decades since airfields in Hungary were opened for everybody, pilots have lost their status as aerial superheroes, but somehow remain symbols of the longed-for blue yonder.

Hungary has been living in peace for more than sixty years, guarded by supersonic aircraft flown by them. We often see them helping the victims of natural disasters, lending su-port to sober-minded countries trying to create peace among violent passions, and bringing humanitarian aid to people in need. We are proud when their professionalism elicits the admiration of top aviation experts and comrades. Hungarian airmen are known all around the world.

This is a book of thanks. It pays our respects to Hungarian airmen past and present. It is the work of three authors, none of them combat pilots, but all at one time children staring up at the blue sky with longing. They look at airmen in the same way as most readers, and for this very reason they notice things that perhaps the airmen themselves would not. They see, besides the aircraft, the people who fly them. The story of a country in the story of its airmen. And a nation's frequently-battered wings of desire in the outstretched eagle's wings of its pilots.

 

Katalógus Bernád – Magó – Punka Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Könyvek Vissza Hadseregek, fegyvernemek