Ez a könyv bemutatja a Magyar Honvédség 164. Általános Műszaki Zászlóalj (Nyílt fedőnéven MH 2986.) történetét, 1965-től, 1990.-ig, a megalakulástól a felszámolásig, a történések időrendjében.

A zászlóalj történetének bemutatása során törekedtem az adatpontosságra, valamint a tárgyi hűségre. Igyekeztem összegyűjteni és közreadni mindazt, amit az utókor számára megörökítendőnek tartottam; bemutatva a zászlóalj béke („B”) szervezetének létrejöttét és szervezetének változásait; a zászlóalj vezetését és annak változásait; a gyakorlati szakkiképzésben (gazdasági építőmunkában) végzett, igen jelentős tevékenységét; felvillantva harckészültségi és mozgósítási feladatait is.

A zászlóalj történetének hiteles bemutatásán túl, emléket kívántam állítani azoknak a katonáknak, hívatásosoknak, továbbszolgálóknak, tartalékosoknak, valamint a zászlóalj kötelékében honvédelmi kötelezettségét teljesítő, több mint huszonhétezer kétszáz (27.200) sorkatonának, akik, szolgálatuk során, kötelezettségeik teljesítésével 0,704 milliárd forint új értéket hoztak létre, ebből Pakson 0,473 milliárd forintnyit.

A katonai és építési feladatok teljesítése során, a katona fiatalok ezrei gazdagodtak évről-évre, olyan tulajdonságokkal, amelyet csak a közösségben, rendszeresen és szervezetten végzett munka adhatott.

Természetesen a zászlóalj életútja nem csak „diadalmenet” volt. A tiszti-, tiszthelyettesi állomány egy részének hullámzó színvonalú követelmény támasztása, nem egy esetben a példamutatásának hiánya, a sorállomány egy részének a fegyelemhez és a közösséghez való negatív viszonya, szociális helyzete komoly buktatókat rejtett és sokszor okozott is.

Az irányítás, a feszes és következetes követelménytámasztás. a felügyelet és ellenőrzés jelentős erőfeszítéseket követelt a zászlóalj vezetésétől, törzsének beosztottaitól, az alegységek (századok és szakaszok) parancsnokaitól. Ezek az erőfeszítések, amelyek gyakran nem fértek bele a napi munkaidőbe, biztosították az eredményes feladat végrehajtáshoz nélkülözhetetlen pozitív viszonyulást és fegyelmi helyzetet.

Vallom, hogy a zászlóalj által végzett, a maga korában elismert munkát, a jelen körülmények között is emelt fővel lehet vállalni.

Tisztelettel ajánlom írásomat bajtársaim, az érdeklődők és az utókor figyelmébe.

Dunaújváros, 2017. szeptember 30.

Csécs István nyugállományú alezredes