Hadseregek, fegyvernemek története – könyvek

FÖLDESI : Erős hit – erős akarat (bevezetés)

 

A Magyar Honvédség a társadalom szerves részeként – az utóbbi évtizedben – folyamatos átalakuláson, változáson ment át. A korábbi években a több lépcsőben végrehajtott átalakítások lényegesen érintették a tömeghadseregekre jellemző szervezeti felépítést. Átalakult a gazdálkodás rendszere, megváltozott a személyi állomány összetétele, jelentősen csökkent a vezetési szintek száma.

A Magyar Honvédségben 2002-ben egy újabb haderőreform kezdődött, ami jellegét tekintve is mérföldkőnek számított. A kormányprogramban alapelvként fogalmazódott meg, hogy 2006-tól a katonai szolgálatot békeidőben csak önkéntes vállalás alapján hivatásos vagy szerződéses viszonyban lehet ellátni. Ennek alapját az az országgyűlési határozat képezte, amely szerint erősíteni kell a hadsereg hivatásos jellegét, a korábbinál nagyobb jelentőséget kell kapnia a tiszthelyettesi és a szerződéses legénységi állománynak. Ezt a célkitűzést a tervezett időnél korábban, 2005. január 1-jétől sikerült megvalósítani, amit a 2004 decemberében elfogadott új honvédelmi törvény is megerősített.

Az új, a még „csak hivatásos”, de reményeink szerint 2010-től már professzionális haderőben egyre jelentősebb szerepet kapnak a tiszthelyettesek – az altisztek –, akik az új szellemű Magyar Honvédségnek a gerincét kell, hogy képezzék. De nem volt ez másképp hadtörténelmünk korábbi esztendeiben, különösen a II. világháború éveiben sem. Nem véletlen, hogy Trianon után tanulmányok sora jelent meg, amelyek az altisztek szerepét, hivatásukat, valamint kiképzésüket elemezték.

Az altisztképzésről – története, oktatás, nevelés – a közelmúltban már több, igen színvonalas tanulmány is megjelent. Magáról az altisztképzés helyszínéről – Veszprémről – már csak utalások, széljegyzetek, esetleg újságcikkek készültek. Pedig Veszprém sokat tett az altisztképzőért és sokat adott az altisztképzőnek. E kiadványban elsősorban Veszprém város és az altisztképző kapcsolatát és szerepét, illetve a trianoni békediktátum utáni altisztképzés újjászervezését, majd fejlesztését kívánom bemutatni.

És most vissza Jutasra, Veszprémre és az altisztképzésre!

Jutaspuszta kicsiny település, aminek helyét a Tisztelt Olvasó a térképen talán nem is találja meg azonnal, de azért tudja, hogy „azon a helyen” valami történt. Igaz, hogy kicsiny település, mégis nagy történelmi múltra tekint vissza, mert történetének kezdete a honfoglalás korától eredeztethető. Bár nem kapcsolódik szorosan az írás témájához, de meg kell említeni, hogy 1871-ben a jutasi vasútállomás építésekor értékes római leleteket, illetve 1905-ben és 1913-ban kiterjedt avar kori sírmezőket tártak fel. Gutheil Jenő kanonok Veszprémről szóló könyvében írja: „Helyneveink bizonyítják, hogy Ösbő és Szalók nemzetség veszprémi birtoklása csak átmeneti lehetett. Veszprém ura kisajátítás vagy más birtokrendezés útján talán már Árpád életében az ő nemzetsége, a fejedelmi Megyer törzs lett. Árpád fiának, Jutasnak a nevét őrzi Jutaspuszta, míg Jutas fia, Fajsz a Veszprémtől délnyugatra fekvő Fajsz községnek adott nevet.”

Egy jelentős ütközet is lezajlott Jutasnál, a Séd völgyében. István király a Bakony rengetegén áttörve a mai veszprémi vasútállomás, valamint az attól délre elterülő Táborállás közötti területen megsemmisítő vereséget mért a lázadó Koppány csapataira.

De nevezetes arról is, hogy a Veszprém környéki települések közül Jutaspusztáról maradt fenn a legtöbb – összesen 141 – birtokviszonyról, tulajdonjogról, adózásról rendelkező oklevél is. Ugyanakkor az írásos emlékek szerint a Veszprémből Jutaspusztára vezető ún. „Jutasi út” – melynek mentén épült a későbbiekben részletesen ismertetett altisztképző –, a legrégebbről elnevezett közút, amit 1275-től használnak.

Mint látható, Jutaspuszta nevét híressé tette Árpád vezér fia, de – hogy a szorosan vett témánál maradjak –, híressé tette a XX. században a közelében létesült és működött Európa-hírű altisztképző intézet is.

Ha egy társaságban szóba kerül Veszprém neve, két dolog biztosan eszébe jut mindenkinek: az egyik: „A királynék városa”, a másik: Veszprém, a katonaváros, ahol valamikor (egészen a 2000. év derekáig) igen sok laktanya volt. A város régebbi lakóiban mindez párosul a büszkeséggel is. Büszkék városukra, amely önzetlenül, hazafias indíttatásból sokat tett a honvédségért, a honvédelemért. Röviden: Veszprém szerette a katonákat, de igaz ez viszont is: a katonák is szerették Veszprémet.

De nem maradhat el még egy – talán már közhelynek is számító – megjegyzés (főleg ha a társaságban „katonaviselt” férfiak beszélgetnek katonaélményeikről), a „jutasi őrmester”, ami mára már fogalommá vált. Az idősebb férfiak számára – főleg ha a második világháború alatt teljesítették katonai szolgálatukat –, az igazi katona eszményét képviselte a jutasi altisztképzőben végzett tiszthelyettes.

Sajnos, a „jutasi őrmester” képe sokszor úgy él az emberek emlékezetében, mint faragatlan tuskó, bakafaló vadállat, pedig ez így nem helytálló. Éppen a követelménytámasztás, a katonás fellépés és a fegyelmezettség jellemezte az iskolából kikerülő altisztet. Az altisztképzőt oktatási-nevelési-kiképzési színvonala alapján Horthy Miklós kormányzó „az ország egyetlen mintaszerű intézetének” minősítette. Történtek megemlékezések a „Jutasi őrmesterek”-ről, az iskoláról, az ott folyó képzésről több tanulmány is megjelent. Azonban rehabilitásukról csak néhány kezdeményezést ismerek. Az altisztképző udvarán állt egy emlékmű, amelyen a világháborúban elesett altisztek neveit örökítették meg. Valamikor valakik lerombolták, kitörölve az emlékezetből azokat a „Jutasi Hősök”-et, akik életüket áldozták a beosztottjaikért, a bajtársaikért, az elveikért, a hazáért.

Az ezredforduló után már több örömteli esemény is történt, ami a Jutasi Altisztképzőre irányította a figyelmet. Szentendrén – a jogutód tiszthelyettes-képző iskolán – 2003 májusában az újjászervezett Tiszthelyettes Szakképző Iskola felvette a Kinizsi Pál nevet, egyben zászlószentelésre és emléktábla-avatásra is sor került. A következő évben megkezdődött a veszprémi épület felújítása, amelyben a Veszprém Megyei Levéltár kapott helyet, majd 2004. november 8-án (kezdeményezésemre) emléktábla-avatás történt, amit az altisztképzés magyarországi újraindításának 80. évfordulójára állított a szervező MATASZ (Magyar Tartalékosok Szövetsége) megyei szervezete, a Veszprém Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság, valamint a Megyei Levéltár. A Jutassal kapcsolatos legutóbbi esemény 2005 augusztusában történt, amikor az eredeti pompájában felújított volt Jutasi Altisztképző Intézetbe beköltözött a Veszprém Megyei Levéltár. Az épület avatásával egy időben – Veszprém városa ajándékaként – a hősi halált halt jutasi iskolát végzett altisztek és oktatóik emlékére emlékművet állított a hálás utókor.

Elsősorban az utóbbi évek eseményei bizonyítják, hogy Jutas szelleme megerősödött, Jutas szelleme tovább él.

 

Katalógus Firth Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Könyvek Vissza Hadseregek, fegyvernemek