A katona a történelem folyamán mindig egy cél, egy közös akarat, egy eszme, egy nemzeti érzés érdekében harcolt. Cselekedetét általában áthatotta egy érzelmi kötődés, egy elhivatott kötelességtudat. Miből táplálkozhatott ez a kötelességtudás, áldozat?

A választ nem könnyű megtalálni. Minden időszakban, minden korban más és más célok „működtették” a katonát, különböző feltételek mellett kellett többször szinte emberfeletti küzdelmet folytatnia. A nehéz körülmények elviselését és az ellenség legyőzését csak minden szempontból felkészült, erős erkölcsi alapokon álló katona hajthatta végre.

A magyar történelemben számtalan ilyen példával találkozhatunk. A magyar katona különböző korokban, a haza bátor védelmével szolgált jó példával a ma katonája felé. Ennek kiteljesedett, legigazabb megnyilvánulása a fogadalom, a katonai eskü.

A katonai eskü, a katona magatartásának elsősorban erkölcsi oldalát erősítő, tartós érzelmi viszony alapja is. Az ünnepélyes keretek között tett fogadalom a szolgálati kötelezettség törvényes, jogi alapokra helyezett formája. Elősegíti az öntudatos, esküben foglalt feladatvégrehajtást, az önkéntesség elve alapján.

A magyar hadtörténelem folyamán a katonai eskü mindig fontos szerepet töltött be. Talán egy nemzet sincs a világon, akinek ilyen gazdag hadtörténelmi múltja lenne, mint a magyarnak. A Kárpát-medence elérése, az államalapítás, harcok a tatár, harcok a török ellen mind-mind kitűnő példákat szolgáltatnak a katonai erények, a katonai virtus és a megalkuvás nélküli küzdelem napjairól.

A külső elnyomás elleni harcok pedig egészen a XX. századig kísérik a magyar katonát, jelezve ezzel az önbecsülés, az önállóság igényének mindenkori jelenlétét.

Ez a történeti áttekintés igyekszik néhány fontosnak ítélt időszakot kiemelni és bemutatni a magyar hadtörténelem lapjairól, természetesen a teljesség igénye nélkül. A történeti események középpontjában a katonai fogadalom, az eskü szerepel.

A most bevonuló fiatalok jelentős része nem érti meg, nem érzi át a katonai eskü jelentőségét. Ehhez kapaszkodókat kell biztosítani, és ennek leghatékonyabb, legjobban érthető és elfogadott területe a hadtörténelmi háttér lehet. A katonai múlt, a katonai hagyományok megismertetése vezethet el az eskü feltétlen megértéséhez, elfogadásához, történelmi példák bizonyíthatják a magyar katona helytállását, hűségét a hazához, azon belül a családhoz, a szerettekhez. Megerősíthetik a jövőbe vetett hitet, alapot adhatnak ahhoz, hogy a következő nemzedék büszkén, kételkedés nélkül vállalja a haza szolgálatát. Túl kell lépni kényszer elemein és el kell jutni a meggyőződésig. Ezt azonban nem lehet elérni csak a jogszabályok, belső rendelkezések száraz, unalomig hajszolt sulykolásával.

Tehát ismétlem, csak a történelmi események, egyéni hőstettek ismertetése, nagy jelentőségű fogadalmak felelevenítése lehet a célszerű megoldás. Ezek tartalmi lényege egyben kitűnő korrajz is lehet, így szinte hozzá tartoznak az adott időszak reális értékeléséhez. Történelmünkhöz azonban minden időszak hozzátartozik, akár a demokráciák, akár a diktatúrák kora. Érdekes lehet a különböző helyzetekben vizsgálni a katona helyét, szerepét, és érdekes feladat végiglapozni a katonai eskük tartalmi változásait. Hogyan, milyen tartalommal változtak a katonával szemben támasztott követelmények a különböző időszakokban, hogyan jelentkezik a felelősség, majd a felkészültség szerepe? Ennek a történelmi háttérnek összeállítását végezzük el a következő oldalakon, és egyben végigkövetjük a katonai eskü történetét is.