JUBA : A magyar tengerészet nagyjai (bevezetés)
"Mit ér a múltban kalandozó gondolat, ha
nem segít abban, hogy jobban megismer-
hessük sorsunkat és magyarságunkat?"
Petneházy Zalán
BEVEZETÉS
Tengerfosztott országunk lakosságának a legnagyobb része bizonyára csodálkozva olvassa könyvünk címét, hiszen az évtizedes magyarnyelvű, de magyarság ellenes írások, oktatás és „tudomány” révén jóformán soha sem hallott ilyesmiről. Legtöbbjüknek fogalmuk sincsen arról, hogy hazánk, Magyarország a középkor egyik vezető tengeri nagyhatalmaként volt ismert, vagy hogy az ottani áldatlan állapotok miatt a mai hírközlésből jól ismert Horvátország és Szlavónia a Magyar Szentkorona országai- és Bosznia–Hercegovina annak hűbéres tartományai voltak. A magyar nép nagy része még arról sem tud, hogy hazánk az akkor még Ausztriával közös Osztrák–Magyar Monarchia révén 1914-ben is a világ nyolcadik tengeri nagyhatalmaként szerepelt és kereskedelmi tengerészetünk a világon a 16. helyen állt.
Amikor jeles magyar tengerészek, tengerész-írók, -mérnökök, -orvosok életrajzát és kiemelkedő tetteit kényszerűségből csupán lexikális szűkszavúsággal és adatszerűséggel ismertethetjük, mégis kívánatosnak látjuk az egészet egy átfogó történeti keresztmetszetben bemutatnunk.
E sorok írója elnézést kér a hiányosságokért, mert legjobb igyekezettel és kutatással, valamint a sok jóindulatú segítségnyújtás ellenére sem sikerülhetett minden adat beszerzése. Ez nem is csodálható, hiszen már az 1848–49. évi szabadságharc utáni Bach-korszak, majd az első világháborút követő Osztrák–Magyar Monarchiát megszüntető és hazánkat nyolc részre szétosztó békediktátumok,* a megszállott területeinken lábrakapó velünk ellenséges nacionalizmus céltudatosan elpusztította az erre vonatkozó irat és történelmi forrásanyagokat. Ezek után az adatok beszerzése majdnem lehetetlen, a második világháború okozta pusztításról nem is beszélve.
Mégis reméljük, hogy az érdeklődőknek ez az összefoglalás is jelentős támaszul fog szolgálni, másrészt pedig szeretnénk, ha alapmunkájává válna nemzeti szellemű történészeinknek.
Az itt közölt szűkszavú adatok mögött csodálatos tengerész jellemek mérhetetlen sok szenvedése, hősi akarata és a hazaszeretetből fakadó mérhetetlen önfeláldozások húzódnak meg. A tengeren merőben más az élet, mint a szárazföldön. A vitorláshajók bűzös fenékkamráiban, az óriási, jeges bádoggá fagyott vitorlák életveszélyében, a toronymagas, részeg módjára dülöngélő árbocokon, egy vékony kötélen emberfeletti erővel dolgozva, a szárazföldön elő sem forduló orkánban, az életről és halálról más elképzelések születnek. A géphajók trópusokon izzásig hevített vasfalai közötti hőségben, a fedélzeten mindent elsöprő víztömegek kalapácsütését elszenvedve, drótkötelek és vascsigák pöröly csapásának a fájdalmát elviselve, a hazától, a családtól, hónapokra elszakítva az embertárs fogalma más elképzelést kap. A pénz és hatalom ebben a világban keveset számít, de annál többet a helytállás, a bajtársiasság, akikről ez az írás szól, szinte valamennyien végigküzdötték a nagyszerű tengerész sorsot. Megismerték a világot, az embert a maga sokrétűségében. Az egymásért és egymással közös szenvedéseknek, állandó életveszélynek kitett élet külön jellemeket formált. Ők bármikor hajlandók voltak életüket kockára tenni bajtársukért. A mindenek felett álló kötelesség nevelésében edződtek hősökké, fegyverrel vagy fegyver nélkül. Példájuk adjon erőt az újabb nemzedékeknek, hogyan kell a hazát és embertársainkat szeretnünk.
* * *
Olvasóink nagy része bizonyára csodálkozik és kissé hitetlenül megkérdezi, hogy ugyan miféle dologról van megint szó? A magyar tengerészet hőseiről? Hát mikor volt egyáltalán magyar tengerészet? A kérdésük sírnivalóan indokolt! Bizony, az elmúlt, közel háromnegyed évszázad alatt országunk népe történelméről a győzők által diktált és azok jellemének megfelelően, általában hamis képet kapott. Az egyik legnagyobb angol történész, Bryan mondotta, hogy „a nemzet múltja a nemzet jövőjének a kulcsa. Amely nemzet ezt a kulcsot elveszíti, az a jövőjét veszti el.”
A XX. század világégéseit túlélő szerző háromnegyed évszázadnál hosszabb életének legnagyobb részét idegen hatalmak megszállása, elnyomása és megalázása alatt, vagy a Nyugat által szentesített hazátlanságban szenvedte el. Ahogy már 1993-as kötetünkben leírtuk,** szeretném a magyar tengerészet hőseinek, jeles embereinek a történelmi adatait bemutatni. Célkitűzésem megvalósításához tengerész bajtársaim, sőt több tengerész-özvegy és családtag nyújtottak segítséget, mint †Anda László, †Bauda Vilmos, Bornemissza Bódogné, Csapó Gáspárné, Cselley László, †Csikós István, †Czigler Arnold, Dávidházy András, †Dinczer Gyuláné, Eirich Sándor, Edelényi Iván, Forgács Emilné, Hegedüs Hubert, Heroldné W. Magda, Kiss Béla, Kiss Gábor, Körmendi Lajos, Magyari Imre, †Petneházy Zalán, Széll Károly, Vanyolai Sándor, †Vizy Nándor. Nekik és még sok más tengerész-bajtársamnak, akik ebben a munkámban is segítséget nyújtottak, ezúton fejezem ki hálás köszönetemet és Szemerédy István fényképész mesternek kiváló munkájáért. Különösen hálás vagyok dr. Magyar Kálmánnak, a Magyar Nemzeti Történeti Társaság elnökének, aki egyáltalán lehetővé tette ennek a könyvnek is a megjelentetését.
Újra itt is le kell írnom, hogy a hajózási intézményeink nem magyar érdekű, mind a megszálló, mind a belső ellenség kedvét kereső vezetősége ugyanis zúzdába küldte tengeri hajóink hajónaplóit, amelyek órányi pontossággal őrizték meg az eseményeket. A Lánchíd utcában álló Kereskedelmi Minisztérium épülete és az ebben tároló M. Kir. Tengerészeti Hivatal irattára a háború következtében a legalsó pincéig megsemmisült.
A magántulajdonban őrzött emlékek és ereklyék legnagyobb része az országra 1945-ben zúdult, az általam motorizált tatárjárásnak tartott események következtében elpusztultak vagy tulajdonosaik bebörtönzése, deportálása, illetőleg kivégzése következtében veszendőbe mentek. Minderre tekintettel a szerző kénytelen volt a sok nehézség legyőzésével megszerzett és történelmileg kifogástalan anyagra – mint vázra – felrakni a történések átélőinek egyéni feljegyzéseiből, emlékezéseiből és az idegen nyelvű, a témánkra vonatkozó adatokból álló anyagot. Felel azonban azért, hogy az előadott anyagot a tárgyilagos történész kötelességtudásával öntötte formába, és az a történések hű tükre. Elnézést kér az esetleges hiányokért és hibákért. Viszont hálásan köszön meg minden hiteles kiegészítést és jóakaratú hibaigazítást.
Félreértések elkerülése céljából hangsúlyoznunk kell, hogy a kereskedelmi és haditengerész fogalmak között számos szakmai azonosság, „átfedés”, közös és azonos tevékenység található a szinte azonos életvitelben. A közeg (a tenger), a jármű (a hajó) ugyanaz, minden különbség a hajóvezetésben, a műveletezésben, a rakománykezelésben stb. Ebből adódik, hogy a kereskedelmi tengerész nyomban beosztható hadihajóra, vagy fordítva: hajóját vesztett haditengerész akadálytalanul folytathatja életpályáját bármely kereskedelmi hajón vagy a kereskedelmi tengerhajózás bármely ágazatában.
Fő elvünk, az hogy
Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tavak és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Munkánk előkészítésében az a cél vezetett, hogy a hiteles történelem megismerése, kiváló tengerészeink példamutatása erősítse az olvasók hitét a nemzet jövőjében.
* Észak-, Dél-, Kelet-, Nyugat-Magyarország, a Szent Koronához csatolt külön test Fiume, a magyar–horvát tengerpart, az Adria és a maradékország. [vissza]
** „A magyar tengerészet a második világháborúban”, Magyar Sors (1944–1957) III. Dokumentum kötet, Kaposvár 1993. [vissza]
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
