KŐMŰVES – NAGY – RAVASZ : HatárŐrségben (előszó)
Mindig jó érzés tölti el lelkemet, amikor útjára bocsáthatok egy új kiadványt vagy kiállítást, amelyet egészében vagy részben munkatársaim készítettek. Most ezt a érzést kétszeresen átélem, hiszen a kutatómunkától e kézirat összeállításán át a nyomdai előkészítésig, illetve a 2001. december 21-én – a schengeni övezethez történt csatlakozás napján – megnyílt, HatárŐrségben című állandó kiállításunkban az anyaggyűjtéstől a kivitelezésen át az ünnepélyes megnyitó előkészítéséig együtt dolgozhattunk fegyvertársainkkal, a hazánk határait védő határőrökkel. Együtt dolgoztunk, hogy megjeleníthessük a magyar hadtörténelem egy nem csekély darabját, a magyar határőrizet történetét. A múltat pedig bemutatni kötelességünk, sőt hivatásunk.
Jó érzésem is kettős, egyfelől azért, mert a Honvédség és a Határőrség mindig szorosan együtt teljesítette kötelességét, sőt, volt időszak, amikor egy szervezetet alkotott. Gondoljunk csak a múlt évszázad határvadász csapatnemének 1950-ig tartó történetére, vagy arra, hogy a XX. századi világháború során honvéd, határvadász és székely határőr egy lövészárokban, közvetlen bajtársként áldozta a legdrágábbat, az életét a haza védelmének oltárán.
Használom a többes számot azért is, mert éppen 2007. december 21-én avathattuk újjá – Béndek József határőr altábornaggyal, a Határőrség országos parancsnokával együtt – a határőr hősök emlékfalát és kopjafáját, amelyek a Határőrség Országos Parancsnokságának patinás épületegyüttesében őrizték a dicső múlt lángját. A Határőség addigi formájában történt megszüntetésekor pedig elfoglalták új helyüket a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Díszudvarán, a kegyeleti emlékpark, az Ismeretlen Katona Keresztje és a Budai Vár legrégebbi bástyája közvetlen szomszédságában. Gondoljuk csak el: micsoda történelmi ívet rajzolunk így a Hadak útjára, hiszen a középkori végvári vitézek bizony határt vigyázó katonák is voltak egyben, akikre már csupán itt emlékezhetünk, hiszen hősi temetőiket, ha egyáltalán keletkeztek évszázadokkal ezelőtt ilyenek, rég elmosta az idő.
Szívet melengető, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, illetve a Határőrség között több évtizedes kapcsolat alakult ki. Már az 1980-as évek elején, amikor a határőrkerületeknél működtek a csapatmúzeumok, gyakran tartották itt a határőr múzeumvezetők értekezletét, mi pedig szakmai tanácsokkal segítettük őket. Szakembereink, muzeológusaink és történészeink működtek közre másfél évtizeddel ezelőtt a körmendi Határőrség Központi Múzeuma létrehozásánál. S felgyorsult, rohanó világunkban megállunk egy pillanatra, hogy átélhessük az élményt, amelyet a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Határőrség Országos Parancsnoksága és – mintegy „hattyúdalként” – a körmendi Határőrség Központi Múzeuma közös kiállítása nyújthatott a Budai Várban, s nyújthat a Siklósi Várban, ahol ugyancsak állandó határőr-történeti kiállítás nyílt, amely – mint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum filiáléja – bizonyos értelemben a körmendi Határőrség Központi Múzeuma továbbélését is jelenti.
S ide tartozik az is, hogy a nyugati végeken, Apátistvánfalván 2007-ben megnyitott, korabeli határőrőrsnek berendezett Határőr Emlékhely létrehozásában a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kollektívája is közreműködött. Igen, kollektívája, hiszen a történész és muzeológus szakembereken túl részt vett abban egyik legközvetlenebb munkatársam, titkárságvezetőm: Jarecsni Miklósné is, akinek édesapja, Felkai Tibor 1949–1950-ben, hadnagyi rendfokozatban az apátistvánfalvai őrs parancsnoka volt, s relikviáit az építők rendelkezésére bocsátotta.
E kiadványban, illetve a két állandó kiállítás és az őrs-emlékhely termeiben találkozhatunk a modern kori határőrök közép- és újkori elődeivel, a XX. század elejének határrendőreivel és határcsendőreivel, az 1920-as évek rejtett határőreivel: a vámőrökkel, az 1930-as évek határőreivel, az 1940-es évek határvadászaival, határportyázóival és székely határőreivel, a XX. század második felének határőreivel és a XXI. század elejének határrendészeivel. S találkozhatunk négylábú segítőtársaikkal, a kutyákkal és a lovakkal. Gondolatban felvehetjük a magyar határok őrzőinek egykori ruháit, felszereléseit, feltűzhetjük kitüntetéseiket és jelvényeiket, kézbe foghatjuk fegyvereiket, bélyegzőiket, és használhatjuk új korszakot nyitó technikai eszközeiket, lapozhatunk a korabeli útlevelekben, s olvashatjuk a korabeli dokumentumokat. A kiadványt végigolvasva pedig eljutunk napjainkhoz. Hazánk részévé vált a schengeni övezetnek, a Határőrség utódszervezete pedig, immár a Rendőrség integráns részeként, a Nyugatot vigyázva az Európai Unió keleti végein, teljesíti kötelességét, miként elődei, a szürke hétköznapok „taposómalmában” és az embert próbáló rendkívüli helyzetekben, amikor a kuruc időkből származó mondásra – „Kőn mán a vitézség!” – esetenként csak a hősiesség és az önfeláldozás erényének gyakorlásával válaszolhat a kihívásokra.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2006. évi emlékkönyve, az „Emlékek a Hadak útja mentén” bevezető tanulmányában azt fejtegettem, amire a filozófus George Santayana katonás tömörséggel figyelmeztet: „Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van átkozva, hogy megismételje azt.” Meg kell tanítanunk az új évszázad nemzedékét a múlt tiszteletére, az igazi érték megőrzésére. A magyar katonai és határőr becsület és tisztesség, a megannyi véráldozat tisztelete, emlékének megőrzése valamennyiünk szent kötelessége. Emlékeznünk kell mindenkire, aki valaha közöttünk élt, akkor is, ha békés öregkorában, „ágyban-párnák között” hajtotta örök álomra fejét, ám főként akkor, ha életét derékba törték a háborúk, a forradalmak és a szabadságharcok.
S ha mindezzel egy kellemes órát szerezhetünk önöknek, tisztelt Olvasók és Múzeumlátogatók, akkor már érdemes volt belefognunk vállalkozásunkba. A kiadványt – kívánva egyben élménygazdag kirándulást a Budai Várba vagy a Siklósi Várba, Apátistvánfalvára – e gondolatokkal bocsátom útjára. Tartson velem a tisztelt Olvasó és Múzeumlátogató ezen a képzeletbeli sétán.
Kelt 2008 kora tavaszán, a Budai Várban
Dr. Holló József Ferenc altábornagy
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgató
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
